Norvég bűnözőknek bélyegezték őket, elvették a forrásaikat, most egy terézvárosi adományboltból építenek élhetőbb jövőt

A fenntartható fejlődés elve nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a jövőt a sérült ökoszisztémákat aktívan megújító, regeneratív fejlődés jelentheti. A Profilantrop Egyesület húsz éve úttörőként ülteti át ezt a filozófiát a gyakorlatba: az Aradi és a Szív utca sarkán található adományboltjuk nyereségéből vidéki közösségfejlesztési projekteket támogatnak, miközben saját fejlesztésű, játékos edukációs eszközeikkel formálják a jövő társadalmát.

Igman fagyos éjszakái

Bosznia bércei történelmi teljesítmények tanúi voltak a 20. században. Tito partizánjai és az 1984-es téli olimpia szereplői is emlékezetes menetelésekkel írták be magukat a történelembe ezeken a nyugat-balkáni hegycsúcsokon. A Monarchia vészterhes korszakát idézi Ferenc Ferdinánd neve, a trónörökös az Igman hegység lábánál szállt meg, mielőtt autójával a Latin híd felé hajtatott volna, ahol Gavrilo Princip szerb nacionalista diák kioltotta az életét, világháborúhoz vezető etnikai feszültségeket szabadítva el. Az ország kivételes európai értékei közül nyilvánvalók a természetiek, amelyek egyelőre inkább lehetőségek, mint kiaknázott erőforrások. Szarajevói riportunk befejező része.

Zsolnay és a kemencelapát

A Hungarikon-gyűjteményben több lapát is szerepel. Kovács Katié, Storcz Botondé, Wichmann Tamásé, a legbecsesebb azonban – elnézést kérve a kajak- és kenukirályoktól – egy vasból készült, alig harminccentis, leginkább Poszeidón szigonyára emlékeztető rozsdamentes kemencelapát Zsolnay Vilmos hagyatékából. Köszönet érte az ükunokának, a kiváló memóriájú és hasonló mesélő kedvű hagyományőrzőnek, Mattyasovszky Zsolnay Zsófiának. A családi emlékek között található még kalaptű és zsabó, puskagolyóval átlőtt lópokróc, tervezőceruza és eozinmázas lapocskák, melyeknek fényét éppúgy megcsodálhatjuk polgári otthonok becsben tartott vitrinjeiben, mint Lechner Ödön, Steindl Imre vagy Schulek Frigyes épületein, kiváltképp naplementekor.

Képregényes létélmények

A képregényes kultúra feljövőben van Magyarországon: egy nagyobb könyvesboltba belépve képregényes szekció várja az olvasókat, ahol megtaláljuk a Marvel- és a DC-képregények szuperhőstörténeteit, a japán műveket, vagyis a mangákat, a koreai köteteket, azaz a manhwákat, és a szerzői kiadásokat is, melyek egyedi stílusukkal és történetükkel ragadják meg az olvasót. Ha ennél is szélesebb képre vágyunk, akkor érdemes képregényfesztiválra menni.

Brancsban kamatozik a bizalmi tőke

Huszonöt történetet mesél el a Megcsináltuk! című könyv, amelyet a Brancs közösség jelentetett meg. A közösségi gyűjtés kihívásairól olvashatunk benne, miközben megismerhetjük a Brancs szárnyai alatt indult vállalkozásokat, amelyeknek 90 százaléka még ma is sikeresen működik. Ez a könyv elsősorban azoknak szól, akik egy régóta dédelgetett álomból szeretnének saját vállalkozást indítani. Megszólítja azokat az olvasókat is, akik kezdő vállalkozók, vagy kezdőtőke hiányában nem tudják, hogyan indulhatna el a történetük.

Heti abszurd: Kisföldalatti kómamozgalom

Lebuktunk. Már megint nem vigyáztunk eléggé. Pedig hányszor mondtam a fiúknak, hogy ne énekelgessük többé „A párttal, a néppel egy az utunk”-ot kánonban a Mementó Szoborparkban könnyes szemmel naplementekor. 

Kiskirályságok, nagy hatalmak: helyi aktivitás és időközi választás lehet a megoldás a fölényeskedő fideszes önkormányzatok ellen

A helyhatóságok polgármesterei és önkormányzati képviselői legitim választásokon kaptak felhatalmazást 2029-ig, érdemesek tehát a mandátumuk kitöltésére – vélekednek sokan, jobbára a megválasztottak és a jelölőszervezeteik. Sokan úgy gondolják azonban, hogy az önkormányzati hatalomban sokkal nagyobb súllyal szerepel a Fidesz a mai támogatottságánál, mivel egy olyan helyzetben választották meg őket, amikor a Tisza még alig létezett, a NER viszont nagyon is. Ma nyilván teljesen más képet mutatna az ország egy választás után. Van rá esély? És a választás kiírása korrekt volna? Véleményeket kértünk.

A cél az orbáni maffiaállam teljes felszámolása, a vezető szereplőket el kell távolítani a közéletből

Lezajlottak a parlamenti választás. Kihirdették a hivatalos eredményt. A képviselők átvették mandátumukat. Az új miniszterelnök és kormánya is letette a hivatali esküt. Zajlik az intézmények átadása, kinevezték az államtitkárokat, szerveződnek a kormányzati stábok. Megkezdi munkáját a parlament, frakciókkal, napirend előtti felszólalásokkal, határozatokkal. Folyik minden, ahogy kell. Madártávlatból. Mert benne élve az események lüktetésében egyre inkább érezni, hogy valami nem stimmel. De ezúttal jó értelemben.

Nyeregben nő az önbizalom: a lovasterápia egyszerre hat a testre, a lélekre és a szociális készségekre

A lovak nem csupán társak vagy sporteszközök, hanem sok esetben terapeuták is. A lovasterápia egyre ismertebb és keresettebb módszer Magyarországon, még ha nem is mindenki tudja pontosan, mit takar, és nem is mindenütt könnyen elérhető. Fóton, a Magyar Lovasterápia Szövetség központjában jártunk riporton, ahol Bozori Gabriella gyógypedagógus-lovasterapeuta válaszolt kérdéseinkre.

Heti abszurd: Erre kéne jönnötök, Fideszt növesztett a tök

„Bercikám, olvastam a hírekben, hogy te vagy az egyetlen fideszes, aki nem szart be, és hogy ritka nagy tököt növesztettél, de hogy négy keréken kell idegurítanod!”

„A tánc növeli az együttműködést, ami alapvetően fontos ahhoz, hogy a nemzet összetartóbb legyen”

Oberfrank Réka táncos-koreográfus Miracle című előadása hét táncos közös utazása. A középpontban a testek és azok részeinek felfedezése, egymáshoz való viszonyuk vizsgálata áll. Az alkotóval az öt éven át számos helyszínen és változatban bemutatott darab utolsó előadása előtt a tánc társadalmi gyógyulásban és a nemzeti összetartozás megélésében fontos szerepéről is beszélgettünk.

„Nem az a kérdés, hogy van-e művészet nélkül élet, merthogy van, csak az rendkívül szürke és kiüresedett tud lenni”

Ókori görög és római szobrokat idéző műveket készít Kotormán Ábel, aki egyaránt merít ihletet az antik és a modern művészetből. Fontosnak tartja, hogy a művészet szeretetét átadja a tizenéves tanítványainak és a nagyközönségnek is, az alkotótársaival ezért szervezte meg nemrég a Népsziget Kultfesztet, amelyen szintén több hazai neves művész mutatkozott be.

„Remélem, hogy a jelenlegi Nemzeti alaptanterv nagyon gyorsan a múlt szemétdombjára kerül”

Hová tűnt a szabad játék és az autonómia a magyar iskolákból? Miért és mikor veszett el a bátorság a pedagógusokból? Miben más az oktatás egy állami és egy alternatív iskolában? Veszít a felnőtt a tekintélyéből, ha partnerként kezeli a gyereket? Erről mondott véleményt Trencsényi László, Tóth Bence, Rácz Dominika és Fischer Judit. A CEU-n tartott kerekasztal-beszélgetésen világossá téve azt is, hogy az, hogy egy iskolában szabadság van nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok. 

Az első hét a kormánypadban: kicsi, de fontos lépések egy szabad, demokratikus, új társadalom felé

A várakozás az új kormánnyal szemben akkora, hogy minden percét, óráját, napját hajlamosak értékelni hívei és ellenfelei. Jót mondott? Jól mondta? Azt mondta? Teszik? Nem teszik? Jól teszik? Jól nem teszik?

Alkotás a kultúrharc ellen – Giulia Colletti kurátor a Velencei Biennálén nyilatkozott lapunknak

Ha egy művészeti szakember útnak indul, akkor Párizsba vagy Londonba vágyik, de ő Szicíliában, Palermóban nőtt fel, így átélte, milyen földrajzilag marginális helyen lenni. Nem hisz abban, hogy a kulturális életben csak a centrumok a fontosak, és hogy a világot észak-dél és kelet-nyugat felosztásban lehet csak látni, hanem nyitottan kell arra tekinteni, mondta lapunknak Giulia Colletti olasz kurátor, akivel a 61. Nemzetközi Velencei Képzőművészeti Biennálén találkoztunk. Mesélt a 2015-ös budapesti OFF-Biennáléról is.

Džeko, Đilda és Gábriel dicsősége Boszniában

Visszanézni tizenhat borzasztó évre bárhonnan lehet. A messzeség-közelség, rálátás-kilátás nem távolság kérdése. Leül, méláz, rálát, akár egy ültő helyében is az ember. A levegőváltozás azonban segíthet a feldolgozásban. Egy másik ország közélete, kulturális és nemzetiségi sokszínűsége például. Bosznia-Hercegovináé teszem azt, ahol olyan sokféle nacionalizmus fér meg egymás mellett (a bosnyák, szerb és horvát alkotmányos népcsoport mellett mintegy másfél tucat kisebbségnek van szószólója az albánoktól a csehekig, a macedónoktól a magyarokig, az oroszoktól az ukránokig), hogy a leuralás oltári luxus volna (és a háborús vérveszteség miatt történelmileg sem indokolt). Mit jelenthet a szuverenizmus ilyen esetben? Elsősorban talán elfogadást. Ott kezdődhet a kényes nemzeti önmeghatározás. Szarajevói riportunk 2. része.

Vége a magyar fasizmusnak?

Mit várnak Magyar Péter kormányától a támogatói, a Tisza párt szavazótábora? A tarka tábort figyelve akár az is mondható, ahányan vannak, annyifélét. Ha azonban most elengedik a rendszerváltást hirdető kormány kezét, könnyen lehet, hogy nálunk is kialakul egy mind erősebben formálódó nyugati minta, a jobbközép és a szélsőjobb politikai váltógazdálkodása.

Heti abszurd: A pipa papa és a sújtólégügyi dinasztia

Az Airplane című szatíra könyörtelen fekete humorba csavart jelenete, amelyben egy idős asszony kérdezi a poszttraumás stressz-­szindrómában szenvedő vadászpilótát a repülőgépen a levitézlett vezénylő tábornokot juttatta eszembe. 

„Sajnálom, hogy ezt tette veled a NER” – Közös gyász és felszabadulás a rezsimelengedő rítuson

Megtörtént a rendszerváltás, az utcákon dübörgött a zene és a dudaszó, másnap is felkelt a nap. Mégis, mi akkor ez a szomorúság, ez az üresség, amit azóta érzek? Ahogy a posztokat olvasom, nem vagyok ezzel egyedül. Megakad a szemem egy Facebook-eseményen: „NER elengedő rítus – ahol az elmúlt 16 év feldolgozásának megkezdésére teszünk kísérletet: saját veszteségeink, sérüléseink számbavételére és elengedésére, az új korszak érkezésének átélésére a közösség erejével, rituális keretek között.” Nem kérdés, hogy ott a helyem. Viszem a gyerekeimet is, akik közül ketten már felnőttek a rendszerben, és most szavazhattak először ellene.

Litkai Gergely: A civilség lényege, hogy a hivatásunk mellett áldozunk a közjóra

Az előző kétharmad inkább a greenwashing megközelítésében élt (ez a zöldre mosás megtévesztő PR-stratégiája), hasonlóan ahhoz, ahogy a demokráciát kezelte, illetve ahogyan a természetről gondolkodott. A hivatalba lépő kormányról még keveset lehet tudni, de amiket tudunk, az jóval pozitívabb és épeszűbb. Őszintén remélem, hogy egy civilnek végre nem az állammal, hanem a valós problémákkal kell küzdenie – mondta lapunknak adott interjújában a környezetvédelem ügye iránt régóta elkötelezett Litkai Gergely humorista, akit a zöld stand-up lehetőségeiről is kérdeztük.

Mit adhat a ma emberének az ájurvéda?

Az ájurvéda a világ egyik legrégebbi egészségmegőrző rendszere: több mint ötezer éves múltra tekint vissza, és Indiában ma is a mindennapi élet része. Nemcsak gyógyászati módszer, hanem átfogó életfilozófia, amely az embert test, lélek és szellem egységeként szemléli – szemben a modern orvoslással, amely elsősorban a tünetek kezelésére fókuszál. Pál Tamás ájurvéda életmód-tanácsadóval és Kávai Viktória ájurvédikus masszőrrel beszélgettünk.

Heti abszurd: Milliom kis fideszes, aki ott sem volt

Bakancslistás ugyan nem volt, ennél azért sokkal szebb az élet, de hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem okoz némi kéjes örömöt a vesztes fideszes sereg fedett pályás orrlógatása. 

Humorral oldja a feszültségeket a Füszi színpadán a négyes női stand-up formáció

Lakatos Lucia és Farkas Ramóna nem csak gyönyörűek, tele vannak energiával, vidámak és kedvesek, de még humorosak is. Egyesek úgy gondolják, hogy a stand-up műfaj főként a férfiak terepe, de ők rácáfolnak a közhelyekre. Ha még emlékeznek rá, pár évvel ezelőtt Nacsa Olivér Karinthy-gyűrűs humorista kijelentette, hogy a humor nem női szakma. Bár később bocsánatot kért ezért, bizony nagy port kavart a megnyilvánulása. Ami már azért is hülyeség, mert látom ezeket a nőket, akik a stand-up sokféle képességet igénylő műfajában is remekül megállják a helyüket.

Szarajevói békekonferanszié, avagy csador és rokolya

Ha bukik az őrület, azért, ha nem, akkor meg (naná, hogy) azért: a parlamenti választás után Szarajevóban pihenem ki az elmúlt tizenhat évet, határoztam el az év elején. Mindez szigorúan magánügy volna, amivel olvasót traktálni nem ildomos, de mind a saját súlya alatt kinyuvadt rezsim, mind Bosznia elmúlt több százada bővelkedik kiemelt közérdekben. Beruházás mesélni róluk. A kétharmadban egyébként bíztam, nem is hagytam volna ki semmi pénzért az életre szóló örömünnepet a Batthyány téren, abban pedig biztos voltam, hogy szoros eredménynél olyan kötéltánc indulhatott volna el, ami a Fidesz választási autokráciája számára nem hagyott volna választást. Hónapokig tömegoszlatásra edzett karhatalommal kellett volna megvédenie (sokadszorra is mesterséges és véleményes) többségét. A folytatólagos Orbán-kormányzás eljutott volna az ellehetetlenítési (álnevén: átláthatósági) törvény élesítéséig, ez nem kérdés. Aki ügynök, ítélje el bíróság, ami után menjen isten hírével, csak menjen. Ez a kormánykritikus (tehát egyetlen létező) újságcsinálás agóniáját jelenthette volna. Jómagam az asztalosság felé kacsingattam, és a tangoncás-képzést nézegettem homlokrakodás specializációval. Szarajevói riportunk első része.

Anyák és alkotók: a mozgásban megtalált egyensúly

Az anyák a világ legerősebb emberei: egyszerre tartják össze a családot, dolgoznak, gondoskodnak, szerveznek. Furulyás Dóra és Dányi Viktória kortárs táncművész, a Mothers Back kollektíva tagjai mindezt úgy teszik, hogy közben alkotnak is. Legújabb, minden korosztálynak szóló darabjuk, a Gurularolla kapcsán beszélgettünk velük az anyaság és a művészi lét kiegyensúlyozásáról, fenntarthatóságról, a családi rendszerek folyamatos újrarendezéséről.

Jöhetne most valami egészen más, avagy hogyan törjünk ki politikai mintáink csapdájából

Egy hosszan tartó elnyomásból – legyen az bántalmazó kapcsolat, avagy politikai rendszer – szabadulva az elszenvedő gyakran összesen két, végletekbe hajló megoldást talál a túlélésre. Vagy azt csinálja, amit eddig látott, vagy a szöges ellentétét. Ironikus módon a vége legtöbbször mindkettőnek ugyanaz. A túlélők ismétlődően olyan kapcsolatokba kerülhetnek, amelyek újrateremtik az eredeti trauma dinamikáját. Az a káros mintakeresés, ha úgy tetszik, sémakémia, amely az egyén számára Möbius-szalaggá kuszálja az elnyomást, társadalmi szinten ciklikussá deformálja a történelmi idővonalat.

A rendszerváltás rendszerváltása

Jó lenne most varázsütésre egymásra mosolyogni, mindenkivel kezet fogni, és beülni együtt egy nagy nemzeti fagyizóba. Erre azonban semmi esély. Kemény küzdelmek előtt áll az ország. Megint egy olyan helyzet, amelyben talán mindenki tudja, mi lenne helyes, mit, hogyan kéne tenni. De rengeteg az egymásnak feszülő érdek, a számonkérő indulat, bosszúvágy. A Fidesz pedig aligha fog kezet nyújtani az új kormánynak, az átalakulás népfrontjának.

Rendszerkritika cementeszsák-súlyosan

Baranyai Levente madártávlatból ábrázolja a világot, festékekkel nehezített művein veszélyeztetett esőerdők, színes szántóföldek és éjszakai fényekben izzó metropoliszok láthatók, melyek nem pusztán természet- és városképek, hanem társadalomkritikus művek is. Az alkotóval a Deák Erika Galériában nyílt tárlata kapcsán beszélgettünk.

Kalaplengetés Garas Dezsőnek

Látszólag jelentéktelen cetli. Vagy inkább kincset érő? „Ez alatt voltam én Minarik.” Aláírás: Garas Dezső. A firkantáshoz kalap is tartozik, immár a Hungarikon-gyűjtemény becses darabja. Minarik Ede, a megszállott mosodás védjeggyé vált fejfedője – a selyembélés kalligrafikus logója szerint az 1850–ben Harman és Son által alapított üzletből származik Londonból, esetleg Sugár és Barnától a Teréz körút 6. szám alól - a múlt századelő kávéházainak Thonet-fogasain tucatszám sorakoztak hasonlók. De ebből csak ez az egyetlenegy létezik, ezt viselte Garas a Régi idők focijában. (Köszönet Sándor Pálnak. Filmért is, kalapért is.) Az eredetigazolásért pedig Garasnak. Nem a nevének alákanyarítása volt enyhén frusztráló, hanem maga a szituáció.

Bezár a Yoféle hely, a leköszönő hatalommal szembeni ellenállás egyik fontos bázisa

A Yoféle hely Józsefvárosban nem csupán vintage és upcycled ruhákat, kiegészítőket és a magyar kézműves dizájnerek munkáit árusító bolt, hanem olyan közösségi tér, ahol az adománygyűjtéstől – például a TASZ és az Utcáról lakásba! Egyesület részére – a kreatív alkotóműhelyeken át az emberi jogi és LMBTQ-aktivizmusig sok minden helyet kapott. A működésük most ellehetetlenült a sok lopás és a szürreálisan magas rezsiszámlák miatt, amire a boltot megálmodó Halász Dóra mentális egészsége is ráment. „Meg kellett hozni azt a nehéz, de felelős döntést, hogy októberig bezárunk” – mondta el lapunknak a Yoféle közösség motorja.