Mérlegen a magyarországi palagáz-kitermelés és a rengeteg veszélye

A magyarországi palagáz-kitermelés évek óta visszatérő, erősen megosztó kérdés. Egyes szakértők és iparági szereplők szerint csökkentheti Magyarország energiafüggőségét és az importkitettséget, valamint átmeneti stabilitást adhat a zöld átmenet idején. A természetvédők viszont súlyos környezeti, ivóvízbázis-védelmi és klímavédelmi kockázatokra figyelmeztetnek, és a technológia alkalmazásának felfüggesztését sürgetik.

Újesztendő, újra és újra

Valami újat elkezdeni mindig izgalmas dolog. Még nem tudjuk, milyen lesz, de szépnek, jónak képzeljük, és terveink vannak vele. Ilyen újdonságérzése van az új esztendőnek is. Talán azért, mert másik naptárt akasztunk a régi, poros, összefirkált, megszokott helyére. Pedig csak egy nap választja el az óévet az újtól. És mégis nagyon más.

A Kingdom című előadásból bárki megértheti a férfit, akivel együtt él, legyen az apja vagy a társa, máshogy fog rá nézni, mint azelőtt

A férfiakkal kapcsolatban még mindig számos sztereotípia él, miszerint nekik mindent tűrniük kell, semmin sem problémázhatnak, nem kérhetnek segítséget, sőt a nehéz helyzetekben példát is kell mutatniuk. Szabó Veronika színész (képünkön), rendező ezt a berögződést szeretné felülírni azzal, hogy megrendezi hat hatvan év feletti férfival a Kingdom (Királyság) című szöveg-, mozgás-, tánc- és érintésalapú darabját a Trafóban, így demonstrálva a közönségnek, hogy a férfiak is elmondhatják, mi nyomja a lelküket – akár egymásnak, akár másoknak.

„Mintha nem is a Balatonon lennénk, hanem valahol az Antarktiszon” – Körbekorcsolyáztuk a befagyott tavat, három nap alatt 160 kilométert téve meg

Napokig figyeltem a híreket, mikor lesz elég erős a jég a tavon, hogy rá lehessen menni korcsolyával. Január második felében jött el a pillanat. A Korizható Tavak Facebook-csoportban akadtam rá Gilyén Péter felhívására. Nem ismertük egymást, de a bizalom egyből megszületett. Tudtam, menni akarok. Rám várt a 160 kilométeres expedíció: körbekorcsolyázni a Balatont.

Kirekesztés lépésről lépésre: a bűnbakképzés folyamata finomodott, aztán jött Orbán Viktor, és elkezdett poloskázni

A történelem egyik legszégyenletesebb korszaka volt a zsidóság ellen a XX. században elkövetett népirtás. A makói levéltár vezetője, Urbancsok Zsolt a holokauszt emléknapja apropóján idézte fel azt a folyamatot, amelynek a célja a helyi zsidó közösség kirekesztése, majd megsemmisítése volt. A módszert a pszichológia bűnbakképzésként azonosítja. Milyen körülményeknek kell ahhoz együtt állni, hogy egy ilyen cselekmény kiteljesedjen? Képes az ember tanulni a történelem hibáiból?

Demokráciából diktatúra: Az orbáni politika újra feltüzelte Murphyt

Magyar Péternek és Orbán Viktor édesanyjának külön is ajánlja munkáját egy jelenünkre szabott, új Murphy-törvénykönyv, a PoliMurphy szerzője.

Heti abszurd: Dankóné vásznai

Főbb híreinkből. Orbán Viktor postásnak állt Németh Balázzsal. Utóbbi, az örökös propagandista szerint „tiszás barbár vadállatok” pakoltak kutyaszart a piros ötletládácskájába. Takács Péter megszokta az egészségügyi mindenszarizmust. Magyar Péter ezer településre viszi el hangosbemondón Lázár János örökbecsű egzisztenciális látomását, miszerint a vagonszarpucolásban a cigányság a belső tartalék.

Amikor a létezés is ellenállást jelent

Galyas Denerak Dóra fotóművész önálló kiállításával nyitotta meg a józsefvárosi Bura Galéria 2026-os évét. Az Egyszer volt, hol nem volt: Not all boys are you egy provokatív felszabadítás, amelyben férfiak bátran merik megélni nőies és lágy oldalukat, így a nők számára is biztonságosabb módokon lehetnek jelen. A portrékban valós terekben, például egy lakótelepen vagy a Duna-parton jelenik meg a színes képzeletvilág, szinte mesebeli figurákkal, természeti lényekkel. A kiállításhoz egy hanginstalláció is készült, ahol még intimebb módon, egy hangszigetelt, besötétített szobában tudunk kapcsolódni saját és kollektív megéléseinkhez. 

Heti abszurd: Elefánt a pánikszobában

Brit tudósok a minap figyelmeztették az emberiséget, hogy 2026-ban elfogyhatnak a konspirációs teóriák, ha ilyen ütemben válnak valóra. 

A polonista szívessége

Kétezer-tizenhat január elsején kiállt dohányozni másnaposan egy ismerős erkélyére. Boldogtalan szerelmes volt, mikor is lenn az aszfalton, az utca közepén ott vigyorgott rá felfestve egy szív. És akkor azt mondta neki, hogy „ha te vigyorogsz rám, akkor én meg lefotózlak”. A spontán gesztust újabbak követték, s Kellermann Viktóriának mára egy kis tárlatnyi szívképe lett. Firka, graffiti, pocsolya, vagy éppen falevél. A lengyel nyelvvel és kultúrával foglalkozó polonista, műfordító, kulturális menedzser tíz éve képtelen megállni. A közönség a hetedik kerületi Massolit kávézóban lehet hálás az önzetlen szívességért.

Harmadik országbeli édesapa és családja kálváriája a magyar bürokráciával

Hivatalosan öt napja lett volna egy családapának, hogy elhagyja Magyarországot. Mindössze annyi a vétke, hogy angol, és magyar nőt vett feleségül. Decemberben megszűnt a munkája. Ez bárkivel megeshet. Ő viszont ezzel, hiába él itt évek óta, és nevelnek egy kisgyereket, hirtelen a „nem kívánatos migráns" polcra került. Lapunk az elmúlt években bemutatott hasonló példákat ugyanerre, azaz hogy (bár a Fidesz-kormány szereti ezt hangoztatni) mégsem a család az első. Most is úgy tűnik, az angol édesapa csak adófizetőként volt kívánatos Magyarországon.

Néhány ok, amiért az ellenzékiség iksze kiszakíthatja a szavazólapot

Szűk három hónap múlva választ az ország. Választ Nyugat és Kelet, a közéleti megnyugvás és permanens acsarkodás, az ellenzék által támogatott igazságos béke és a kormány által szorgalmazott ukrán kapituláció között. És még annyi minden van, amit vízválasztónak mondhatnánk. Az első helyen talán mégis az a dilemma áll, hogy a nagyhatalmi prosztóság lesz a zsinórmértéke az új világrendnek, amelyet egy sajnálatos amerikai milliárdos elnököl rákos demokrata elődjét kigúnyoló, uniós országot erővel fenyegető, más Nobel-békedíját elpakoló stílusban, és e kereszténynek mondott suttyóság mögé állnak szemlesütve a magyarok, vagy a kanadai kormányfő, a francia elnök és a finn államfő eleganciáját követve felemelheti a fejét a világ, és kukázhatja mindazt, ami a XXI. századot ily förtelemben indította el. Az autokratáknak nem lehet maradásuk. Hogy honnan jutottunk idáig? Ahonnan a liberális Orbán Viktor  az önkényeskedőig. Az elmúlt három országgyűlési választási kampányt visszanézve vettük számba a reményekkel leszámoló kudarcokat, a hatalmi nyomorgatástól szerzett sérüléseket, hogy világos legyen: a kritikus ellenzékiség iksze miért szakíthatja ki dühében a szavazólapot. 

Béla a jégen, avagy a békéscsabai mérnök, aki a globális tudományos összefogás egyik fontos láncszemévé vált

A békéscsabai Lévai Béla élete nyolc évvel ezelőtt vett éles fordulatot. Az épületgépészmérnök maga mögött hagyta a magyarországi hétköznapokat, hogy egy hátizsákkal és végtelen kíváncsisággal felszerelkezve bejárja a fél világot. Ma már Sydney-t tudhatja otthonának, de jelenleg a világ egyik legtávolabbi pontján, az Antarktiszon teljesít szolgálatot.

Vákuumban született tévéműsor

A Vákuum TV nem hagyományos értelemben vett televíziós csatorna volt: 1994–1995-ben a Tilos az Á nevű szórakozóhelyen futott élőben, közönség előtt mint show-műsor, amelyben keveredett a színház a kabaréval, a performansz a tévézéssel. A csoport munkásságát most Berlinben, az Új Képzőművészeti Társaság (neue Gesellschaft für bildende Kunst – nGbK) East Un Bloc nevű kiállítása mutatja be. A Vákuum TV indulásáról és formabontó műsorairól két egykori taggal, Csernátony Dórával és Forgács Kristóffal beszélgettünk.

„A közélet, a tudomány fontos, de nem várhatjuk, hogy felülről majd egyszer valami változik”

 Egyre hangsúlyosabb a szorongás és a bizonytalanság, az emberek gyakran érzik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj. (...) Napjainkban sajnos elemi szinten pusztítjuk a közösségeket ahelyett, hogy építenénk őket, hiszen enélkül nincs erős összefogás – fogalmazta meg jelenkorunk társadalmi-ökológiai válsága kapcsán Orosz Katalin. A transzperszonális pszichológia magyarországi szaktekintélye életútjáról, terápiás munkásságáról és a zöld fordulat iránti elköteleződéséről is mesélt a Visszhangnak.

Eljött a joghorror kora, Orbán Viktor és társai azt hiszik, törvényen felül állnak, mert megválasztották őket

A nem létező Tisza-csomagról szóló bírósági ítéletek a Fidesz egyik legfontosabb kampányüzenetét ássák alá, így nem véletlen (de nem is elfogadható), hogy a kormánypárt egyre élesebben nyilatkozik a független bíróságokról, nyíltan pártossággal vádolva a törvényesség őreit. A Bors különszámának betiltásakor Lázár János egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a magyar bírók csak a Tiszának nyalnak”. A hatalmi ágak (demokratikus alapvetésnek számító) szétválasztásából csúfot űző Fidesz egyre világosabban száll szembe a jogállamiság intézményeivel, a bíróságokat politizáló hatalmi ágként láttatva. A héten a közrádióban műsort vezető ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász és vendége értetlenkedett azon, hogy Trump (és Le Pen, Salvini másként) mint patrióta politikusok sorra bírósági ítéletekkel néznek szembe, ami szerintük skandalum, hiszen demokratikusan választották meg őket. E szerint: az amerikai elnök lényegében bármit megtehet, hiszen választói többség áll mögötte. A dermesztő érvelés zöld utat ad minden hatalomittasságnak: Trump „naggyá” teheti Amerikát bármekkora földdarab (és intézményrendszer) elfoglalásával. Orbán idült illiberalizmusának határaiba még belegondolni is joghorror.

Heti abszurd: Vérnyomás az égben, No-Spa a spájzban

Mindeközben idehaza a tetőfokára hágott a háborús pszichózis, a zuglói nyugdíjasok már ott tartanak, hogy bespájzolnak a gyógyszerekből, tartós élelmiszerből.

Tudjuk, hogyan kell megváltani a világot, csak nem megy, de legalább itt a javaslat, hogy Európa végleg szakítson az Egyesült Államokkal

Kesereghetnek varázsgömbjüknél a véleményformálás Faustjai: mindent kitanultunk, mindent megfigyeltünk, mindent kiokoskodtunk, mégsem tudjuk elérni, hogy a világ jobb irányba mozduljon. Marad a szövetség az ördöggel?

Mozdulni jobbra, balra, sosem középen állni

Megszoktuk, hogy a médiában többnyire egyértelmű kijelentésekbe, értékelésekbe, elemzésekbe botlunk. Talán ez már elvárás is az olvasók részéről: tessék rendet teremteni a fejünkben, megértetni valamit a totális érthetetlenségből. Virág Sára újságíró cikkei és főleg fejtegetései a Substacken nem ezt az irányt követik. Egyik nézőpontból a másikba, harmadikba, sokadikba billenti magát, önmagára is pillantva. Akár egy fiatal nemzedék új kritikai szemlélete, reflektív bizonytalansága is tükröződhet benne.

„Szabadon hagytam, hogy vigyen az ár”

Budapest zenei életében egyre nagyobb szerep jut a fiatal, tehetséges zenészeknek. A Narun zenekar egyik tagjával, a hagyományokra és az újdonságokra nyitott Thorpe Gáspárral beszélgettünk pályakezdésről, a keleti zenék hatásáról és arról, művészként hogyan szállhat szembe a túlpörgetett világgal.

Hatalmas erővel csaphat vissza az inga Orbán Viktorra

Az inga ingásával szokás jellemezni a parlamentáris váltógazdaságot. Ez az inga egyes országokban összevissza inog, egyre idegesebben ide-oda csap, de ez még mindig egészségesebb demokráciát sejtet, mint Orbán Viktor Magyarországa, ahol tizenhatodik éve toronydaru, betonpillér, drótkötél, atommágnes, vagyis lényegében egy illiberális államcsíny összes kelléke tartja az ingát az úgynevezett nemzeti térfélen. Az immár hatalmas nehézségi erővel (kritikus tömeg) visszafelé húzott ingának a veszélye is megvan. Hatalmas lehet a visszacsapás. És ki mondja meg a következő kormányfőnek, ha odáig jut a helyzet, hogy a kormányzása első napjától egyre kisebb elánnal beszélhet arról, hogy a Fidesz méltatlan a hatalomra? Igaza lenne jó ideig, mégsem tehetné. Ugyanoda jutnánk ugyanis.

Szétfeszítés, összefüggés

A felnőttlét aggályait akár egy színes játszótér is jelképezheti, vagy egy hinta, amelynek a láncai összegabalyodtak. Molnár Judit Lilla képzőművész előszeretettel nyúl ezekhez a metaforákhoz, és a szó szoros értelmében megépíti azokat, így ha szükséges, fúr, farag, ragaszt és kötegel, hogy az elkészült mű olyan hatást keltsen, mintha egy tényleges gyerekjáték lenne, de a szokatlan kinézete sejtesse: itt valami jelképes dologról van szó. Merthogy maga az élet is olyan, mint egy játék, igaz, a tét sokkal nagyobb, mint egy négyzet alakú terepasztalon.

Odaszavaztak, ideget kaptak

Négy éve égett le a szentesi sportcsarnok, amely az egyetlen, nagyobb rendezvények megtartására alkalmas hely volt a városban. Szentkirályi Alexandra 2022 januárjában azt mondta, a kormány ad pénzt az újjáépítésre, 2025 decemberében Lázár János jelentette ki, hogy ha a térség kormánypárti képviselőt választ áprilisban, lesz sportcsarnok. Mindeközben emberemlékezet óta fideszes képviselője van a térségnek.

Heti abszurd: SZPSZ, avagy búcsúzik a Szuverén Penetra Sziget

Miután nem vagyok asztrológus, idézni sem merném, milyen bolygók és szögek támasztják alá a szabotázs kísérletét, ráadásul nem ismerem se Orbán Viktor, se Magyar Péter képletét. Arról is csak most értesültem, hogy miniszterelnökünk jól láthatóan asztrológusi háttértámogatással jelölte ki a választás időpontját. 

Az egység túlélési feltétel, nem eszme, már csak az a kérdés, a magyaroknak menni fog-e

Valójában több a közös bennünk emberekben, mint ami elválaszt. Ugyanazok a vágyak és szükségletek mozgatnak, mint a boldogulás, a biztonság, és a remény. A megosztottság rövid távon hatalmat teremt, hosszú távon összeomlást és háborút. Magyarország történelmi tapasztalata különösen érzékennyé tehetne bennünket erre: a viharos időket túlélnünk mindig úgy volt lehetséges, ha a közösségi tudat erősebbnek bizonyult a törésvonalaknál. A közelgő globális és helyi válságok nem ideológiákat, hanem az emberi együttműködést fogják próbára tenni, ahol egy egységes Európa, és benne a magyar nemzeti összetartozás kulcsfontosságú.

„Fordulásnál fontos a közös súlypont!”

A 2018-ban létrejött Tititá Táncműhely mára a hazai táncélet, a kezdő felnőtt-néptáncoktatás egyik meghatározó műhelyévé vált a fővárosban. Alapítói olyan táncpedagógiai környezetet szerettek volna megteremteni a néptánccal felnőtt fejjel ismerkedni kívánók számára, amelyben a hagyományos magyar tánckultúra oktatása mellett figyelmet fordítanak az élményszerűségre, a tánc örömének átadására is. A táncműhely megalakulása így egyszerre jelentette egy szakmai műhely és egy közösségi igény találkozását: egy helyet, ahol a néptánc a maga eredeti funkciójában jelenhet meg a modern városi környezetben. Magyar Zsuzsannával, és Nagy Józseffel, a Tititá Táncműhely alapító és oktató házaspárjával beszélgettünk.

„Egy országnak nincs vallása. Legfeljebb azt lehet mondani, a Magyarországon élő vallásos emberek többsége keresztény”

Karacsun, azaz a téli napforduló előtt Tokodon jártunk, az Ősforrás Szellemi Műhelyben. Az önismereti és hagyományőrző iskola, valamint a nyaranta megrendezett Napszarvas fesztivál alapító-vezetője, Sólyomfi-Nagy Zoltán néprajzkutató-kultúrantropológus, világutazó vezetett be bennünket az ősi szokások birodalmába, a sámánizmus magyarországi és tágabb, az egész világot átszövő történetébe.

Tápláló téli népszokások: figyelem és felelősség a faluért

Amikor az évkörben eljön a karácsony és az újév, nemcsak a fényfüzérek, az üveggömbök és a csokimikulások kerülnek elő, de a szokások is. Ezek ugyanúgy hozzátartoznak az ünnephez, amelynek rendje még a mai világunkban is megalapozza a téli időszak hangulatát. Ezek között újabbak és régiek, hagyományosan helyiek és az egész világon elterjedtek egyaránt vannak. Aki valaha tanult zenélni, néptáncolni, biztosan van emléke olyan karácsonyi fellépésről, ahol a téli ünnepkör egy-egy dallamát, jelenetét mutatták be. Ezek a színdarabszerű kis események azonban nem csak a közösség szórakoztatása miatt éltek túl évszázadokat, szó szerint segítették a szűkös téli időszak átvészelését.

Ukrán életigenlés az oroszok háborújában

Az oroszok eszement háborúja halált hoz (ó, édes istenem, hát nem ezt kellene harsognia tévében, rádióban, óriásplakáton, s még akár egy valódi nemzeti konzultációban is a békepárti digitális harcos kórusnak?), de az élet nem áll meg, az alkalmazkodás minden képzeletet felülír. A közszolgálatiságot minden mozdulatával gyalázó közmédia csak szemlesütve hallgathatja a kijevi-berlini Szolomija Magazin történeteit. Fiatal ukrán szerkesztők, fotósok, képzőművészek, karöltve a világ számos pontjáról csatlakozókkal akár a középső ujjukat is mutathatnák az orbitális orbánizmusnak, de ennél lényegesen kreatívabbak. És emberségesebbek.

„Amikor lefutom a maratont olyan, mintha lebegnék” – Fehér hollónak számít a magyarországi nyugdíjasok között a csongrádi Kis Ferenc

Már az is tiszteletre méltó, hogy deresedő halántékkal kezdett keményen sportolni. Az meg tényleg nem semmi, hogy maratonfutóként felírta a nevét a világ legjobbjainak listájára. Nem csupán a kitartása, hanem az életszemlélete is példaértékű. Mindenhol megtalálja a megoldásokat, bárhol megérteti magát, bármit elintéz – nyelvtudás nélkül.