– Ideges?
– Igen.
– Első alkalom?
– Nem, voltam már ideges.
Az Airplane című szatíra könyörtelen fekete humorba csavart jelenete, amelyben egy idős asszony kérdezi a poszttraumás stressz-szindrómában szenvedő vadászpilótát a repülőgépen a levitézlett vezénylő tábornokot juttatta eszembe. (Előbb-utóbb ez is alábbhagy, remélem.) Orbán Viktor ugyanis ideges, és ez nála sem az első alkalom. A poszttraumás steksz-szindrómájáról pedig csak beszél majd egy szakemberrel! Tőlünk indulhat akár jócskán keletre is, megkockáztatva a visszaeső bálványimádás bűnét, amellyel ismét kaput nyit a gonosz szellemek felé, merthogy ha valami, akkor (szemben Jeszenszky DJ sátáni lázálmával) biztos nem ez volt a kapitális kampobasszó oka. Szerintünk már az is elég volna, ha a bukott bránerkapitány megfogadná Medgyessy kollégája tanácsát, aki egyszer már egyrészt legyőzte őt, másrészt ügyesen, harmadfokú égési sérülés nélkül el tudta engedni a hatalmat (pedig rendesen meg volt puccsolva), ami hatalomelengedés múlhatatlan kényszere esetén eminens érdek. Medgyessy azt üzente Orbánnak: pihenje ki magát! És ezt lassan tényleg egy egész ország kívánja így (Tisza–Fidesz: 70:23).
Kis pihenés fél egészség, nagy pihenés egész, felség!
Orbán pipa módfelett. Ez onnan tudjuk (a Fidesz-frakció ketrecharcos összetételén túl), hogy az ország nyakára eresztette a B. Zsolt nevű katasztrofális közbotrányt is. Tizenhat éve mesél arról időnként, milyen médiumokat olvas előszeretettel, és egyszer sem említette, hogy a Vadhajtások köztük volna. Hazudott? Megint. Manipulál? Persze. Azt csinálja, ami a kedvenc játéka volt a történelmi terepasztalon: a valóságnak mindig csak apró és kizárólag számára releváns cikkeit bontotta ki (halálpontosan ugyanezt tette a médiája ugyanezekkel a bűvös részletekkel, ez hívják definitíve propagandának). A kiemelése sosem magyar érdek volt (ha vagy mégis, akkor merő véletlenségből), hanem csak az önös, saját, külön bejáratú (minimum hatvanpusztai) érdeke, és persze az állampárté, ami szintén ő maga volt teljes egészében (és itt a kör „bazárult”.)
Megjegyezzük: a vadhajtásos pajtások impresszuma alaposan idejét múlta már, közvetlenül a „Fck Liberals” alatt olyasmiket olvasni, mint hogy „Nekünk nem ellenzékünk van, hanem ellenségünk!”
És hogy „A világon sehol máshol nincsen ilyen aljas és ócska ellenzék. (Mi még azért adnánk nekik egy esélyt, Zsolt úr!) Születésünk óta elítéljük és harcolunk a felforgató liberális eszmeiség ellen.” Azért ennél talán lesz nagyobb örömötök/életcélotok/elhívatásotok is az életben, fütykösök!
Huszonnégy éve, a vesztes választás után Pokorni Fidesz-alelnöké volt a megtiszteltetés, hogy jelezze, a balliberális kormány tagjai a Fidesz hideg leheletét fogják érezni a tarkójukon. Ez sem volt valami barátságos hozzáállás, pláne nem volt ún. nemzeti. A mostani helyzet jóval kacifántosabb. A gyászfolyamaton áteső leköszönő kormánypártok ugyanis makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ők márpedig országépítésben voltak tizenhat hosszú éven át. Orbán leltárt is készített, miszerint pazar/pompás/hibátlan/tökéletes állapotban adta át az országot. Négy éven belül most először tudott egyáltalán bárminemű növekedésről beszélni, és akkor még nem beszéltünk a sokáig Európa-rekorder inflációról (és akkor itt tessenek felütni, kedves propagandisták, a szakmányban gyártott sikertörténeteiket, és számolják össze, hányszor számoltak be a felületeiken a nullához konvergáló GDP-bővülésről vagy az orbitális pénzromlásról: nem lesz bonyolult a matek).
Nem országépítés volt ez, uraim, hanem országrablás, súlyos (és még javarészt ismeretlen mértékű és minősítésű) bűncselekményekkel.
Ilyenkor a normális ügymenet az volna, ha kellő ideig szerényebben és halkabban duhajkodnának, hiszen nincs okuk rá (vö.: Németh Balázs, aki időközben megörökölte az Év hülyéje címet Kósa Lajostól, nem utolsósorban a „sosem hazudtam” c. videóbetétért: köszönet érte Fekete Norbertnek, a Népszava videóriporterének. Németh, az egykori „híradós”, akit fideszes különvéleménye miatt el is marasztaltak anno, nem tudott számot adni az ún. választási barométere mellélövéseiről sem, amely hogy, hogy nem, mindig olyan eredményt mutatott, ami reményei szerint (és számára egyetlen kedvező hatásként) a DK-sokat aktivizálta, a Tisza-szavazókat lehervasztotta volna, de ez sem jött be.)
Jeszenszky DJ is nagyot ment a héten, és bár érezhetően maga sem tudta (vagy akarta) menteni Fásy Zsülike és Mága Zolika és Dop Lacika és Tóth Gabika kulturális alapból ebül szerzett millióit (avagy Mága esetén milliárdjait), de igazán korrekt és erőteljes érvként azzal állt elő, hogy Geszti Péternek semmi joga ezt szóvá tenni. Szerény érvkészlet (egyébként már hogyne volna joga: nagy ölelés a Magyarország-dalért neki és a csodálatos Oláh Ibolyának is!). Gajdics Ottó is tökéletesen félreértett mindent, amikor Csizmadia Ervin egyik választási vereséget magyarázó érvét emelte föl sírás (és notórius tangózás) közben: Orbán ott került hátrányba, hogy már nem a korszellem nyelvén beszélt. Nos, talán tényleg nem a korszellem nyelvén kiabálta, hogy „pénzt vagy életet!”. Gajdics valószínűleg azt szűrte le mindebből, hogy a legközelebbi bankrabláskor azt kellene mondania a Kárpátok Omnibuszának, hogy: Ide a zsozsót, vagy kifingasz! Ez már legalább egy patrióta kormányprogram volna arrafelé, egy szabályos sújtólégügyi dinasztia emlékével.
