Haldoklunk, de különben jól vagyunk – A civilek már odatették magukat a klímatörvény megalkotása előtt

Több száz ember állt a Városliget gyepén a júliusi hőségben, kezükben színes esernyőkkel. A tömeg egyetlen szóvá rendeződött: Klímatörvényt! A látványos akció egyszerre volt figyelemfelkeltő és egyúttal politikai üzenet. A szervezők szerint ugyanis Magyarország olyan ponthoz érkezett, ahol a klímaváltozás már nem jövőbeli fenyegetés, hanem a mindennapok valósága: a hőhullámok, a vízhiány egyre kézzelfoghatóbbá válnak.

A demonstráció résztvevői ezért azt követelték, hogy az ország végre olyan klímatörvényt kapjon, amely nem csupán célokat fogalmaz meg, hanem valódi garanciákat és számonkérhető kötelezettségeket is tartalmaz.

Príma cselekvés vagy klímaszorongás

Civil szervezeteknél önkénteskedő fiatalok is megoszthatták a véleményüket a jelenlévőkkel. Szatmári Zita, a Tudatos Ifjúságért Alapítvány önkéntese úgy véli: a civilek megírták a kormány házi feladatát.

– A civilek elkészítettek egy új klímatörvény-tervezetet, amely abból indul ki, hogy

 és itt van már a nyakunkon. Ez egy politikai kérdés is, amely arról is szól, hogy nemzetközi értelemben hová akarunk tartozni és kikkel szeretnénk közösséget vállalni. Az Európai Unióban minden tagállam rendelkezik modern, átfogó klímatörvénnyel, csak mi, magyarok nem. Jó lenne úgy tekinteni Magyarországra, amely aktívan alakítja a saját jövőjét és ehhez szükségünk van egy új klímatörvényre, szükségünk van arra, hogy összefogjunk és hogy elfogadjuk ezt az új irányvonalat.

Szatmári Zita Jane Goodall gondolatát is kiemelte: „A döntéseinken múlik, hogy milyen hatással vagyunk.”

– A civilek meghozták a döntésüket, kidolgozták a megoldást, megmutatták, hogy van egy másik út. Most a döntéshozókon a sor, rajtuk múlik, hogy elfogadják-e a civilek által ajánlott utat. Kiderül, hogy a közös cselekvés erejébe vetett hit határozza meg a jövő generációinak mindennapjait vagy a klímaszorongás. Itt az ideje, hogy a Parlament is cselekedjen! – tette hozzá.

Őri Ádám újságíró, humánökológus, a Zöld Fordulat kommunikációs munkatársa egy érdekes hasonlattal indított. Elmesélte, amikor Popper Péter, az ismert pszichológus egyik pillanatról a másikra kapott szívrohamot, gyomor- és vesevérzést, valamint általános ízületi gyulladást. Az intenzív osztályra került, ahol hívta fel egy nő, aki mindenképpen előadást szeretett volna kérni tőle. „Intenzív osztályon fekszem”, mondta ekkor Popper, és a kérdésre, hogy mit csinál ott, azt felelte: „Haldoklom.” Kis szünet után a nő megkérdezte, hogy különben hogy van? Mire a válasz az volt: „Különben? Különben jól vagyok.”

Ádám szerint ma ugyanez az abszurd logika érvényesül a klímapolitikában is. Egyre pusztítóbb hőhullámok követik egymást, fajok tűnnek el, élőhelyek omlanak össze. Ezek a jelenségek együtt ugyanazt jelentik bolygónk számára, mint Popper Péter történetében a szívroham, a belső vérzések és a szervezetet megbénító egészségi hanyatlás: nem elszigetelt problémákat, hanem egy egész rendszer működésének súlyos válságát. Ennek ellenére a társadalom gyakran úgy reagál, mint a történet telefonálója. Elismerjük, hogy elviselhetetlenek a hőhullámok, egyre súlyosabb az aszály, pusztul az élővilág, miközben az egészséges élelmiszer, illetve a rosszul szigetelt otthonok fűtése és hűtése egyre több család számára megfizethetetlenné válik. A növekvő gazdasági mutatók ugyanakkor nem változtatnak azon a tényen, hogy az életünket fenntartó természeti rendszerek egyre gyorsuló ütemben romlanak.

Készülhet a karbonköltségvetés

Az esemény jóval több volt, mint egy civil akció. Az Alkotmánybíróság mondta ki, hogy a jelenlegi magyar klímatörvény nem biztosít megfelelő védelmet a jövő nemzedékek számára. Egyebek között nem határoz meg konkrét célokat, és az ehhez vezető utat sem, ezért új törvény megalkotására kötelezte az Országgyűlést. A döntés nyomán példátlan összefogás indult el a civilek körében. Csaknem kétszáz szervezet kapcsolódott be egy új tervezet kidolgozásába, amelyet a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Green Policy Center klímapolitikai műhely koordinált. Szerintük nem elegendő csak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére koncentrálni: ugyanilyen fontos az alkalmazkodás és az ország ellenálló képességének növelése. Fel kell készülni arra is, hogy a megváltozott éghajlati viszonyok között miként működhet tovább biztonságosan az ország. A kérdés ugyanis ma már nem az, hogy érzékeljük-e a klímaváltozást. Egymást követik a rendkívüli hőhullámok, az Alföldön egyre gyakoribbak az aszályos időszakok, a gazdálkodók pedig sok helyen megoldhatatlan vízhiánnyal küzdenek. A Kárpát-medence az európai átlagot is meghaladó ütemben melegszik, miközben a szélsőséges időjárási események is gyakoribbá válnak. A klímaváltozás így nem csupán környezetvédelmi kérdés, hanem gazdasági, egészségügyi és társadalmi probléma is.

Kajner Péter, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára, a WWF Magyarország korábbi szakértője

Tartalmilag és felépítésében is előremutatónak tartja azt, ami erős alapot jelenthet az új szabályozás kidolgozásához. Kajner kiemelte azt is, hogy a minisztérium kifejezetten törekszik a társadalmi szervezetek bevonására, mert minél szélesebb körű egyeztetés előzi meg egy törvény megszületését, annál nagyobb az esélye annak, hogy az a gyakorlatban is működni fog.

A helyettes államtitkár szerint ugyanakkor a jogszabály megalkotása csupán az első lépés, a valódi kihívás a tényleges változások elérése lesz. Mind az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogása, mind az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás és a rugalmas ellenálló képesség fejlesztése terén is óriási feladatok állnak az ország előtt. Az új törvénynek nem csupán szakmailag megfelelő jogszabálynak kell lennie, de végrehajthatónak is, emelte ki.

A különféle gazdasági szereplők érdekeinek összehangolásáról szólva Kajner Péter elmondta, hogy egyre több ágazat saját tapasztalatán keresztül szembesül a klímaváltozás következményeivel, de talán sehol sem olyan látványosan, mint a mezőgazdaságban. Az a modell, amely évtizedeken át működött Magyarországon, a jövőben nem lesz fenntartható. Ez nemcsak új technológiák alkalmazását követeli meg, hanem a tájhasználat, a vízgazdálkodás és az energiafelhasználás újragondolását is. Fenntarthatóvá kell tenni a gazdálkodást és ezt összekapcsolni a vízvisszatartással, élőhelyek helyreállításával.

A rendezvényen megszólaló másik politikus, Kaprinyák Tibor, a Tisza Párt országgyűlési képviselője szerint a célokkal kapcsolatban alapvetően egyetértés mutatkozik, ugyanakkor több kérdésben még óvatos, kiváró álláspont érzékelhető. A honatya szerint az új klímatörvény legfontosabb feladata az lesz, hogy végre ne csupán deklaráció legyen, hanem olyan jogszabály, amelynek valódi gyakorlati következményei vannak. Ezzel lényegében ugyanarra a problémára mutatott rá, amelyet a civil szervezetek is hangsúlyoznak: Magyarországon eddig ugyan léteztek klímastratégiák és vállalások, ám ezek végrehajtása nehezen volt számonkérhető. A politikus szerint a korábbi szabályozás egyik legnagyobb hiányossága éppen az volt, hogy nem épült mellé a vállalások teljesülését egyértelműen mutató ellenőrzési rendszer. Szóba került a karbonköltségvetés kérdése is. Ez a nemzetközi klímapolitikában egyre fontosabb eszköz azt határozza meg, hogy egy ország mennyi üvegházhatású gázt bocsáthat ki ahhoz, hogy teljesíteni tudja saját klímacéljait. Magyarországon ilyen rendszer jelenleg nincs, és Kaprinyák Tibor szerint még számos részlete kidolgozásra vár.

Túlhasználat helyett fenntarthatóság

A képviselő megemlítette az erdők kérdését is. Szerinte nem pusztán természetvédelmi értéket képviselnek, hanem a magyar klímapolitika egyik legfontosabb eszközei, mivel nagymértékben hozzájárulnak a szén-dioxid megkötéséhez. A kormány célja az, hogy növekedjen az erdőterület, hangsúlyozta. Tudni kell, hogy az elmúlt években komoly szakmai viták övezték a hazai erdőgazdálkodást. A fakitermelés szabályainak módosítása, a tarvágások kérdése és a természetes élőhelyek állapota rendszeresen konfliktusforrást jelentett a kormányzat és a környezetvédő szervezetek között. Kaprinyák a fenntartható erdőgazdálkodás mellett foglalt állást. Megfogalmazása szerint a fa az egyik leginkább környezetbarát, bővítetten újratermelhető nyersanyag, hiszen előállítása és felhasználása jóval kisebb környezeti terheléssel jár, mint számos más építő- vagy egyéb ipari alapanyagé. Az erdésztársadalom már évtizedekkel korábban hangsúlyozta, sőt, törvényben rögzítette az erdők környezetvédelmi és közjóléti szerepét is. E hármas funkció fenntartása nem képezheti vita tárgyát, de az arányok helyes megfogalmazása igényli a szakma eredményeinek és a kutatással megalapozott érvelések megismerését.

Ez az álláspont csak akkor találkozik a természetvédelmi szervezetek elképzeléseivel, ha valóban fenntartható gazdálkodásról, nem pedig az erdők túlhasználatáról van szó. Arra a kérdésünkre, hogy környezetvédelmi szempontból mely három területet tartja a legfontosabbnak, a képviselő három rövid, de egyértelmű választ adott: a fosszilis energiahordozók arányának csökkentését, a megújuló energiaforrások és a nyersanyagok – utóbbi esetben mindenekelőtt a fa – felhasználásnak növelését.

Szó esett a civil szervezetek kezdeményezéséről is. Kaprinyák szerint ez kifejezetten értékes, és Kajner úgy látja, hogy a demonstrációknak olyan korszakába léptünk, amelyben a politika a civilekkel párbeszédet igyekszik folytatni, nem pedig kibúvókat keres és ellenáll.