A XIX. századi nagy folyószabályozásokat megelőzően az ország arculata is egészen más képet festett: folyók szelték át a tájat, mocsarak és lápok húzódtak az Alföld mélyedéseiben, és tavak és holtágak biztosították az élővilág gazdagságát. Minden adott volt az élethez. Ma azonban egyre több helyen találkozhatunk ugyanazzal a látvánnyal: repedezett medrekkel, kiszáradt nádasokkal és olyan tavakkal, amelyek néhány évtizede még természetes részei voltak a tájnak.– A kérdés ma már nem az, hogy érzékelhető-e a változás, hanem az, hogy képesek vagyunk-e alkalmazkodni hozzá – emelte ki Jakab Gusztáv ökológus, az ELTE egyetemi docense.
Petőfi Kiskunságról írt verseiben emlékezik meg az aszályról és az időjárási szélsőségekről, ezek a képek ma különös aktualitással bírnak az Alföldön. A Homokhátság és az itt található szikes tavak mára az ország egyik legsérülékenyebb térségévé vált. A Büdös-szék vagy a Kolon-tó évszázadokon keresztül sajátos vízháztartású rendszerek voltak. A tavaszi csapadék és a magasabb talajvízszint időszakosan feltöltötte a medreket, amelyek aztán a nyár során részben kiszáradtak. Ez a természetes ciklus különleges élővilág kialakulásához járult hozzá, tudtuk meg az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének oktatójától.
„Itt már csak öregek maradtak” – Az aszály nem egyszeri jelenség, ez az utolsó ilyen nyár, amelyet kibírtak a gazdálkodók HomokhátságonMa azonban a természetes ritmus felborulni látszik. Kiss Mónika, a Kiskunsági Nemzeti Park ökoturisztikai és környezeti nevelési osztályának vezetője kérdésünkre azt mondta, hogy ezek a tavak egyre hosszabb ideig maradnak szárazon, és sok esetben már a csapadékosabb időszakok sem elegendők ahhoz, hogy helyreálljon a korábbi állapot.
Magyarország mégsem víznagyhatalom, hiány van, és még pazarolunk isA kiszáradások valamelyest még részét képezik a természetes vízdinamikának. Az már inkább probléma, amikor a szikes tóban tavasszal sem jelenik meg a víz. Ez már azt jelzi, hogy a felszín alóli vízutánpótlás is problémás, tette hozzá Jakab Gusztáv.
A Kolon-tó drámája
A nehézséget azonban nem csupán a víz hiánya jelenti. Nem arról van szó, hogy ezek a tavak korábban nem száradtak volna ki időszakosan, hanem arról, hogy rendszerszintű, az élő rendszereket minden szinten befolyásoló és károsító tényezőkkel állunk szemben.
A Kiskunság egyik legismertebb vizes élőhelye a Kolon-tó. A ramsari egyezmény által is védett terület egyben nemzetközi jelentőségű madárélőhely is. Aki ma érkezik a tó környékére, még mindig hatalmas nádasokat lát, és a tanösvény továbbra is elvezet a kiépített madárleshez, ám a vízfelület drámaian visszahúzódott, sok helyen már csak a kotort mederben áll a víz.
Az elmúlt évek aszályos időszakai során a Kolon-tó vízszintje több alkalommal rekordközeli mélységbe süllyedt. Ez nemcsak a madárvilágot érinti, hanem az egész ökoszisztémát. A kétéltűek szaporodási lehetőségei beszűkülnek, a halállomány csökken, a nádasok pusztulnak. A folyamat lassú ugyan, de tapasztalható – mondta a nemzeti park szakemberétől.
Hosszú évtizedek alatt tönkretettük a vizes élőhelyeket, Magyarország lassan félsivataggá válikA Kolon-tótól nem messze lévő Orgoványi-rét egykor gazdag mocsári élővilágnak adott otthont, a Csíra-szék vagy a Fülöpházi-buckavidék szintén gazdag volt vizekben is. Ma sok helyen azonban már csak a kiszáradt medrek, nádcsonkok és a porzó, szikes gyepek emlékeztetnek arra, hogy valaha víz állt itt. Visszaszorulóban vannak a nedvesebb élőhelyet kedvelő nőszirom- és orchideafajok is, mint például a vitézkosbor, mocsári kosbor, ami rosszul érintheti a terület turizmusát is – tudtuk meg Kiss Mónikától.
Holtágak is érintettek
Nemcsak a szikes tavak, hanem a folyók holtágai is veszélyben vannak. A Tisza és a Duna mentén található holt medrek korábban természetes víztározóként működtek. Az árvizek idején feltöltődtek, majd fokozatosan adták vissza a vizet a környezetüknek. A folyószabályozások azonban alapvetően megváltoztatták ezt a rendszert. Az árhullámok gyorsabban vonulnak le, kevesebb víz jut a mellékágakba, miközben a csökkenő csapadék és a fokozott párolgás tovább súlyosbítja a helyzetet.
A Bogyiszlói Holt-Duna, a Tisza vagy a Körösök egyes holtágai ma már rendszeresen vízhiánnyal küzdenek. A következmények túlmutatnak a természetvédelem határain. A halállomány csökkenése érinti a horgászturizmust, a romló vízminőség pedig a helyi közösségek életminőségét is. Újabban a Szikrai és Alpári Holt-Tiszák vize lett kritikusan alacsony, ezeknél – a korábbi évekhez hasonlóan – szintén szivattyús vízátemeléssel pótolják a vizet (mintegy 3 millió köbméter vizet terveznek átemelni a Tiszából), ez azonban a helyiek szerint is vajmi kevés. A víz jelen van, de nem ugyanazzal a dinamikával, mint a természetes árhullámok idején. Több kutatás szerint a mellékágak ökológiai működése csak részben állhat helyre. A rendszer – amellett, hogy költséges – folyamatos műszaki beavatkozást igényel. A felszín alatti vizek áramlásának folyamatait a mai napig alig ismerjük. A szivattyúzással a talajvízviszonyok helyreállítása ekképpen nem lehet teljes körű.
„Lyukas vödörbe öntjük a vizet” – Magyarországról több víz folyik ki, mint amennyi érkezik, az egész rendszert újra kellene tervezni– A hatást mindenképpen erősíti az, hogy egyre jobban vágódnak be a folyók – figyelmeztetett az ökológus. – A Tisza például egy-másfél métert is bevágódott már a duzzasztások alatt, és a bevágódott medernek a talajvízre elszívó, depressziós hatása érvényesül, és emiatt a hullámtérben a duzzasztások alatti területek nagyon gyorsan kiszáradnak, így ezek a holtágak vannak nagyobb veszélyben A kardoskúti Fehér-tó neve régóta ismert a madárkedvelők körében. A ramsari védettséget élvező terület darvak és vadludak egyik legfontosabb pihenőhelye Közép-Európában. Ugyan a tó sajátossága, hogy időszakosan kiszárad, a probléma azonban ennek az időtartama és gyakorisága. A természetvédők attól tartanak, hogy hosszabb távon megváltozhatnak a vonulási útvonalak, és a térség elveszítheti kiemelt jelentőségét a nemzetközi madárvonulásban. Egyébként az olyan madárfajok, mint a gulipán vagy a gólyatöcs fennmaradása függ a szikes tavak időszakos vízborításától.
A cél a vízmegtartás – Hazánk a közvélekedéssel szemben nem víznagyhatalom, hanem vízhiányos országA klímaváltozás hatásai nemcsak a természetes tavaknál figyelhetők meg. A mesterséges horgásztavak különösen gyorsan reagálnak a vízhiányra. A baranyai Bicsérdi-tó korábban helyi közösségi térként működött: horgászok, kirándulók és családok látogatták. Az aszályos évek során azonban a vízszint drasztikusan csökkent, és időszakosan eltűnt a víz a mederből. A tó környékén működő szolgáltatások bevételei visszaestek, a helyi közösség pedig szembesült azzal, hogy a megszokott táj nem feltétlenül marad változatlan. Hasonló problémák országszerte több száz horgásztavat érintenek. Abonyban például – hacsak nem sikerül valamilyen átfogó tervet megvalósítani a vízutánpótlásra – még 2-3 évet jósolnak a határban kialakított, bányatóból lett horgásztónak, a Bágernek.
Lyukas zsebekkel
Akadnak, akik szerint – holland mintára – az egész Alföldet be kellene csatornázni.– Gyakorlatilag sivatagosodik az Alföld, és már tájképi szintű változásokat lehet itt látni – mondta Jakab Gusztáv. – Nemcsak az a baj, hogy a kukorica tönkremegy, hanem már erdők pusztulnak. Ezzel valamit kezdeni kell. Nem feltétlenül az lenne az első lépés, hogy feltöltjük a csatornákat, vagy akár árasztunk is, mert nem oldja meg a problémát. Ez olyan, mintha valakinek lyukas a zsebe, és akkor csodálkozik, mert a pénzét mindig elhagyja. Van 47 ezer kilométernyi belvízelvezető csatornahálózat az Alföldön, emellett csak 4800 kilométer az öntözőhálózat. Ez egy óriási beavatkozás az Alföld természetes vízjárásába, és komoly oka annak, hogy az a kevés csapadék is, ami még természetesen érkezik – és néha tényleg szépen még a mai napig is feltölti a pusztákat egy-egy nagyobb esős időszakban –, a rendszerek gyakorlatilag pillanatok elvezetik. Az alapvető probléma az, hogy az egész hidrológiai ciklus felgyorsult.A kérdés ugyanakkor nem csupán műszaki. A vízvisszatartási projektek jelentős forrásokat igényelnek, és gyakran társadalmi konfliktusokat is generálnak. A Fertő esetében például felmerült, hogy a Duna-víz bevezetése megváltoztathatja a tó természetes ökológiai viszonyait. Más helyeken a mezőgazdasági érdekek és a természetvédelmi szempontok kerülnek szembe egymással.
