Fordulnak a helyi fideszes potentátok, most nagy arányban készülnek a Tiszára szavazni

Szabó Andrea politikatudós és mások közreműködésével négyezer fős mintán végzett, személyes megkérdezéssel készült kutatással térképezték fel a magyar társadalmat. Előzetesen annyit mondott, hogy még a sokat látott szociológusokat is meglepte az eredmény. Mi az, ami a kutatás egyik vezetőjeként ennyire váratlanul érte?

Négyévenként készítünk ilyen nagy mintán felméréseket, a mostani kutatás 2025 őszén, az előző 2021 őszén készült. A két időpont között többfajta társadalmi probléma erősödött fel az infláció és sok minden más következtében, ennek érzékeléséhez nem kell társadalomtudósnak lenni. A meglepő a változások mértéke volt, és az, hogy ennek milyen következményei voltak a pártszimpátiák alakulására. Bár a tavaly szeptember vége és november eleje között végzett kutatásunk óta eltelt néhány hónap, a társadalom nem változik olyan gyorsan, hogy a választások eredménye szempontjából ne lennének értelmezhetőek az eredményeink.

A kutatásuk alapján már korábban nyilvánosságra hozták, hogy a Tisza Párt vezet a Fidesz előtt.

Igen, de kisebb különbséget mértünk a Tisza javára, mint mások. Ami, persze, azóta változott, de ennek mértékéről nincs megegyezés.

A 2022-es parlamenti választás előtt azt hozták ki, hogy valószínűsíthetően a Fidesz fog győzni, ezúttal pedig azt, hogy valószínűsíthetően a Tisza.

Véletlenül sem állítunk ilyet. Csak annyit rögzítettünk, hogy a Tisza Pártnak előnye van a Fidesszel szemben. Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy a Tisza Párt nyerni fog. Azt határozottan máig társadalomkutató és közvélemény-kutató sem állította, hogy mi lesz az április 12-ei választás végeredménye.

Akkor mi az, ami biztos?

Az, hogy erőteljes lecsúszás tapasztalható a magyar társadalomban. Jelentősen nőtt az alsó rétegek aránya 2021 őszéhez képest, pedig akkor se volt kicsi. Módszertani probléma, de komoly tartalmi vonzata van annak, hogy az Európai Unió elégedetlen a szegénység számításával, és azt mondja, amit mi is 2015-től hangsúlyoztunk: a társadalomban alul lévők, vagy a szegények számát nem szabad kizárólag a jövedelem alapján meghatározni. Egyrészt a jövedelem bizonytalan adat, másrészt a jövedelmüket a legalsóbb szinten lévők is változatosan kezelik.

Eddigi publikációinkban mi is „alsó egyharmadról” beszéltünk, de ez a szám lényegesen nagyobb lett 2021 és 2024 között.

Mennyivel?

Jelenleg a társadalom 42 százalékát soroljuk az alsó kategóriába. Ebben nemcsak a kétséget kizáróan szegények vannak benne, hanem sok mindenki más, akinek társadalmi helye az alsó szegmensben van.

Ha nem a „szegény” szót használja, akkor melyik fogalom írja le pontosan ezt a bizonyos 42 százalékot kitevő társadalmi csoportot?

Nem tudok jobbat: társadalomszerkezeti, strukturális értelemben vett alsó réteg vagy csoport.

Mi a közös jellemzőjük azoknak, akik az „alsó réteghez” tartoznak?

Egy ilyen nagy társadalmi massza több csoportból áll, és a létszáma azért növekszik, mert a négy éve is tapasztalt kedvezőtlen folyamatok felerősödtek a magyar társadalomban. Korábban a társadalmi egyenlőtlenségek erősen kötődtek az iskolázottsághoz. Az érettségizett vagy diplomás elvileg fölötte állt a munkásnak. A munkásokon belül a segédmunkást vagy a betanított munkást az különböztette meg a szakmunkástól, hogy utóbbinak volt szakmunkás-bizonyítványa, képesítése. A munkások egy része, mintegy 20 százaléka a Fidesz kormányzásának tizenhat éve alatt dinamikusan emelkedni tudott, míg 80 százalékuk nem volt képes kitörni azokból a keretekből, amelyeket általában a munkássághoz társítunk. A munkások egy részének felemelkedésével viszont nem nőtt a középréteg mérete, ellenkezőleg: közben ugyanis az érettségizettek és diplomások egy része lecsúszott az alsó rétegbe. Egyébként ide tartozik a nyugdíjasok döntő többsége is.

Az érintettek érzékelik azt, hogy társadalmi lejtőre kerültek? Tisztában vannak azzal, hogy „rosszabbul élnek, mint négy éve”?

Igen. Pontosan utal a helyzet romlását regisztráló lakossági véleményekre, hogy megnövekedett azok aránya, akik úgy érzik, a lejjebb lévő társadalmi rétegekhez tartoznak.

Milyen köze van mindennek a látványos politikai átrendeződéshez, a Tisza Párt előretöréséhez?

A folyamat nagyon összetett, de valóban döntő elem, hogy jellemzően romlott az emberek élethelyzete. Legfőképpen ez az, amiért változást akarnak. Alapvetően az életfeltételek romlása vonzhatott ekkora tömegeket a Tisza táborába. Valamilyen oknál fogva jobban elhitték, hogy a Tisza Párt javíthat az életkörülményeiken, mint azt négy évvel ezelőtt az ellenzéki koalícióról feltételezték. Újra hangsúlyozom: nincs senki, aki meg tudná mondani, hogy a Tisza támogatottsága elég lesz-e a győzelemhez, csak annyit látunk, hogy ez a tömeg jelenleg nagy valószínűséggel nagyobb, mint a Fidesz szimpatizánsainak száma.

Ugyancsak az önök kutatásából tudjuk, hogy a Tisza még az ötezer főnél kisebb településeken is megközelítette a Fideszt.

A kisvárosi és falusi Magyarországon – ami nagyjából a választók felét adja, és ahol a Fidesznek óriási előnye volt – ma már nagyjából egyenlő az állás, minden más városi kategóriában a Tisza vezet. Intő jel a Fidesz számára, hogy úgy tűnik: abban a komplex összetételű csoportban, amely a lokális társadalmat irányítani és befolyásolni képes, politikai váltás történt. A helyi potentátokról van szó, akik eddig a Fidesz kiszolgálójaként, klienseként viselkedtek, de most nagy arányban a Tiszára készülnek szavazni. Azért fontos ez, mert ennek a csoportnak a tagjai sok ember véleményére vannak domináns hatással, és a választási mozgósításban is nagy szerepet játszanak. Régebben, ha a kormánypárt bajt érzett, rájuk támaszkodva tudott újabb és újabb választókat elvinni a szavazófülkékig. Egyáltalán nem biztos ugyanakkor, hogy ez április 12-én is működni fog.

Milyen törésvonalak húzódnak a társadalomban?

Van egy jellegzetessége, ráadásul erősödő jellegzetessége a magyar társadalomnak. A nagy társadalmi csoportokban, amelyeket belső heterogenitásuk ellenére a társadalomtudományok is egy tömbként kezeltek, elég sok törésvonal keletkezett. Nem is törésvonalakról beszélnék, hanem fragmentálódásról, széttöredezettségről. Ezek nem annyira társadalmi helyzet, életkor vagy településtípus szerint képződtek, a frontvonalak nemcsak a társadalmi csoportok között mutathatók ki, hanem politikai hovatartozás alapján is létrejöttek. A pártok támogatása nem annyira a pártok – különösen nem a Fidesz – teljesítményéhez kapcsolódik, hanem a politikai kommunikációhoz. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a kampány során a pártok az egymásnak szóló kommunikációban kevéssé foglalkoznak azzal, mit kellene jobban csinálni. Nincsenek érdemi viták.

Az eddigiek alapján nem sikerült rájönnöm: mi szólhat a Fidesz mellett?

A válaszomhoz bevezetésként hadd kezdjem azzal, hogy a legalul lévő dezingrált csoportban is közel ugyanolyan arányban szimpatizálnak a kormánypárttal, mint a Tiszával.

Márpedig ebben a körben is toronymagasan vezetett a Fidesz.

Legalábbis a közvélekedés szerint.

És a választási eredmények szerint is, nem?

A sajtó szeretett kipécézni egy-egy kisebb települést, ahol a kormánypártok akár teljes többséget kaptak korábban, de egy eredmény általánosságban nem bizonyít semmit. Ennél én mindig óvatosabban fogalmaztam. Nem tudjuk, hogy a kis falvakon belül milyen társadalmi rétegek hova szavaztak. Ellene voltam annak, hogy a változást akarók tábora a szegények nyakába varrja a vereséget. Ez semmilyen módon nem volt igazolható, csak bűnbakkeresési stratégiaként használták a feljebb lévő rétegek. Sokféle szempontból elutasítom az ilyesfajta megközelítést. 2022-ben minél magasabb társadalmi réteget néztünk, annál több volt a konzervatív irányba szavazók aránya. Napjainkban is sokan vannak „középen” olyanok, akiknek bejött a fideszes rendszer. Kijelenthető viszont:

Merre mennek majd, és miért arra? Na, ez az, amiről egyetlen társadalomkutatás vagy kampánystáb sem tud sokat. Ezért vannak mindig meglepetések a választáson.