Egy új világvárosban (hát még idegenben) új életet kezdeni nem egyszerű vállalás, pláne ha alkotó emberről van szó. Az 1987-ben Veszprémben született Ferencz Dániel festőművész kilenc éve mégis belevágott. Kiutazott Berlinbe szerencsét próbálni. Amúgy is kísérletező alkat, konceptualista alkotóként témákban gondolkodik, és ha támad egy jó ötlete, csinál belőle festmény- vagy fotósorozatot.
Egy időben virágos mezőket vitt vászonra absztrakt módon, máskor fagylaltreklámokat vagy festők műtermeit kapta lencsevégre. – Megmondom őszintén, a művészeten kívül nem sok minden érdekel. Persze vannak barátaim, meg van más hobbim is, de a művészet az, ami a legjobban mozgat, és a legtöbb energiát adja – vallja az alkotó.
A metropolisz vonzása
– Én már gyerekkoromban annyit festettem, hogy amikor négy-öt éves voltam, akkor az édesapám letapétázta rajzlapokkal a szobám egyik falát, hogy arra alkossak. Szóval ez volt az első graffitim. Aztán idősebb fejjel én is kipróbáltam a graffitizést, sőt alig vártam, hogy csináljam, és bárhol is utaztunk Európában, imádtam a falrajzokat nézni, amiket aztán le is skicceltem. Ezek a képek számomra mások voltak, mást jelentettek, mint amiket a múzeumokban láttam. Izgalmasnak találtam a harsány színeiket, és hogy voltak benne betűk.
Tizenhat évesen már vászonra is alkotott, onnantól fogva a festészet is érdekelni kezdte. Tudatosan képezte magát, majd a kilencedik kerületi Novus Gimnáziumban tanult, ahol a diákokat mesterekhez is elvitték, akik a Képzőn vagy a MOME-n tanítottak. Az érettségi után azonban tovább akarta bővíteni a tudását, így egy szentendrei iskolába járt el grafika szakra, melynek Deim Pál képzőművész volt a védnöke, és ahol napi nyolc órában tanulták ki a szakmát. – Ezután egyből felvettek Kaposvárra fotográfiára, ahol analóg módon fotóztunk, laboráltunk, de nekem ez túlságosan lassú volt, így a képzést másfél év után otthagytam – meséli.
Ezután mindennel foglalkozott, és kereste a helyét: újságoknak fotózott és cikkeket írt, dekorációkat festett éttermekben, és közben eladta a festményeit.
Aztán 2016-ban úgy döntött, hogy Berlinbe költözik, melynek egyik oka az volt, hogy elégedetlen volt az itthoni közhangulattal, illetve világot akart látni.
Másrészt mindig is szeretett utazni, és olyan helyeket megnézni, ahol még nem járt, akkor is, ha csak egy napot tölthetett el az adott városban. Berlinbe már 2014 telén is elnézett, amikor négy barátjával egy kisbuszban utazott oda. – Én ilyen várost még nem láttam azelőtt. Nagyon megfogott a kulturális sokszínűsége, illetve hogy sok embernek ez a metropolisz egy állomás az életében, így gyakorlatilag bárkivel lehet találkozni bárhonnan. Ezért amikor eldöntöttem, hogy elköltözöm otthonról, akkor egyértelmű volt, hogy Berlint választom. Meg hát praktikus, hogy Európában van, mert így három és fél-négy óra alatt Budapesten vagyok – mondja Dániel.
Sziget az országban
– Berlinbe egy táskával, kétszáz euróval és németnyelv-tudás nélkül költöztem el. És nagyon szerencsés voltam, mert egyből találtam egy albérletet, meg a városban élt két gyerekkori barátom, akik sokat segítettek, hogy hamar munkát találjak. De megmondom őszintén, ez a város akkora kulturális sokk volt nekem, hogy amikor ideköltöztem, két évig nem festettem semmit, hanem próbáltam felfogni, mi is az a Berlin. Elmentem múzeumokba, galériákba, kiállításmegnyitókra, zenei eseményekre, szülinapi bulikba, kirándulásokra, miközben észrevettem, hogy itt minden annyira más, mint Budapesten és az előző életemben, hogy bele kellett rázódnom az új helyzetembe.
De mi is volt, ami igazán megfogta? Dániel úgy látja, Berlin egy sziget az országon belül, és mindegy, hogy az adott utazót mi érdekli, legyen az filmművészet, képregények vagy technozene, és legyen azon belül is bármennyire specifikus az ízlése, itt biztosan megtalálja a számítását. Sőt, még válogatni is lehet az adott témában, az ember találkozhat más rajongókkal is, két-három nap „kutatómunka” után pedig annyi programot lehet találni, hogy az embernek máris betelik egy hónapra a naptára. De nem csak a kultúra volt számára vonzó, megfogta a város közélete is. – Berlinben alapvetően jóléti társadalom van, és a demokráciát eléggé megélik az emberek. Bármi történik a világban, itt a polgárok annak kapcsán szolidaritástüntetést tartanak. Ha pedig egy közösségen belül el kell döntenünk valamit, akkor leülünk, és megszavazzuk.
Másrészt az emberek nagyon jó kedélyűek és nyugisak, meg totál konstruktívak. Ez egy békés hely, ahol nagyon jó a közbiztonság, éjszaka pedig nonstop bárhova eljutsz.
