Kötöznivaló

Orbán Viktor ellen nincs választás, avagy merre induljanak a pártok?

Sokan vagyunk, akik mit sem szeretnénk jobban, mint demokratikus választásokon demokratikus pártok közül kiválasztani a számunkra rokonszenveset. Ha demokráciában élnénk, fejünk se fájna. De nem élünk demokráciában. Így minden tiszteletünk mellett sem értjük, ha a kipróbált (hazai és EP-parlamenti nekifutásokkal hétpróbás) ellenzék úgy tesz, mintha e formabontó rendszerben létezne számukra (közreműködésükkel) formális (szabályszerű) kormányváltás. Nem létezik. Az utolsó hajó 2022-ben ment el. Ahhoz, hogy a szabadság ismét virágozzon, kormányváltás kell, és rendszerváltás. Előbbire jelenleg egyetlen nagy ernyőpártnak van esélye, amelyik (legalábbis bázisilag) nem baloldali, nem jobboldali, nem liberális, hanem mind egyszerre. Jó válaszhoz jó kérdés kell: nem istenverte felelőtlenség-e további ciklusokat bízni a szabad Magyarországot elpusztító Fideszre? Miután egy újabb győzelem (főleg a Tisza felbukkanása és a végletes elégedetlenség miatt szigorodó Orbán-húzások miatt) akár évtizedekre dermesztené illiberális autokráciába az országot, a válasz: még mit nem! A Fidesz becsülete rég kitelt, az elégtétel ideje most jött el. Amitől még minden párt úgy és ott indul választáson, ahol akar, és mindenki eldöntheti, hogy értékekre szavaz, vagy kormányváltásra. Ha a kettő együtt menne, nem lenne miről beszélni.

Heti abszurd: Szent Lopótökszekta, avagy a közhangulat fokozódik

Haladunk, emberek, én azt mondom, határozottan haladunk. Vezetőink önvizsgálatot tartanak a fekete paravánok mögött, aztán a fényre lépve egymás után mutatnak rá a rákfenére. A közhangulat. Az az ellenség. 

Himpellérelv: a szél viheti Orbán Viktort

Kicsit kafkai ugyan, de képzeljünk el egy vasúti alagutat, lehet ez akár a szocialista szellem vasútja is, amiben több évtizedes mámoros ajkú derengés után meglátjuk az alagút végét, s amikor végre fényre derülünk, Kádár portréja helyett Orbáné díszlik a zeniten. Létezhetetlen szocializmus után fékezhetetlen nacionalizmus (népi demokratikus csöbörből illiberális vödörbe). A gond ugyanaz mindkettővel: csökönyös rögeszmék. Nem versengő ajánlatok, hanem (más-más indíttatásból és közegben) bornírt diktátumok. Bár a történelemnek 2026 tavaszán sem lesz vége, a következő szűk egy esztendő sorsdöntőnek tűnik a szabadságjogokat illetően. Az illiberalizmus a majdnem demokráciától a kataton diktatúráig terjedhet, mi valahol félúton lépdelünk, és nem az enyhülés irányába. A görcsösen kapaszkodó hatalom még bőven képes csavarni az ellenzéken, mielőtt megérkeznénk a baráti Oroszországba. Az „átláthatósági” törvény elnapolása azt mutatja, remeg a kéz. És ott van a tudat is, hogy Orbán éppen saját intelmével megy szembe: „Ne szorulj ki a szélére!” A szél közeleg. És a szél viheti el.

Gestapotroh Hungarorum

Függetlenként 1990-ben az SZDSZ-frakcióba ült a parlamentben, később Orbán Viktor katonapolitikai tanácsadója lett – Monográfia jelenik meg Király Béláról

Világháborús frontharcos, a nyilasok vezérkari századosa, a szovjetek szökevény hadifoglya, a halálra ítélt rákosista tábornok, a forradalom nemzetőrparancsnoka, az antikádárista szervezkedés egyik emigráns vezetője: Király Béla katonatiszt életén átsöpört a 20. század, de ő mindig talpon maradt. 1956 ikonikus, de a forradalom előtti szerepvállalásai miatt mégis megosztó alakját Nagy Imre 1989-es újratemetésén ismerhette meg a szélesebb közönség. 97 évesen hunyt el 2009-ben. Eörsi László történész tabukat sem kímélő Király-monográfiája a napokban jelenik meg a Joshua gondozásában.

Remegés

Groteszk, ahogy tetszik

A hazai és világhíradó dermesztő és érthetetlen történéseit nehéz a manapság sokat hivatkozott józan ész értelmezési tartományában vizsgálni, hiszen a józan ész nem támogatna se fegyveres, se vámháborút, de nem szorgalmazná a fosszilis energiát sem a zöld beruházások helyett, és nem vállalna bármilyen szélsőséget éltető kockázatot sem a világégések százada után picivel. A kizökkent világ kicsit megnyugtató értelmezését az abszurditást lekövető, hozzá idomuló formanyelv támogatja: Kaposváron a Groteszk triennálé immár tizenkettedszer.

Heti abszurd: Posztapókalipszis

– Mit kíván a magyar nemzet? – Hát mi a frászkarikát kívánna! Százezres digitális honvédséget!

Szörny Zrt.

Röhejes a Fidesz, de most már fegyverrel hőbörög

Egyre többen nevetik ki a kormányzati kommunikáció lehetetlen kombinációit a közösségi médiában, olykor még annál is többen, mint ahányan tetszikelik. Ezt a megfigyelést tettük a héten, és mi tagadás, meglepődtünk. A magyar kormány posztjai alatt olykor kétszer-háromszor annyi röhögő emojit regisztráltunk, mint egyetértőt, de Orbán Viktor és alázatos szolgái is egyre több kikacagást számlálhattak. Ez eddig nem járta. Bátrabban lettek a választók a virtuális térben? Nem kaptak fizetést a kormánypárti trollok? Már a fideszesek is vállalhatatlannak tartják a hol szemforgató, hol alattomos, hol eszement (olykor mindegyik) propagandaérvelést? Az, hogy a valóság nem a kormány barátja, ismert. De mintha minden eddiginél túltolnák a tébolykerékpárt. A főnök a héten elhatározta, hogy csőre tölti a régóta lóbált fegyvert, hiszen mostantól bármikor előveheti a szuverén lövöldözhetnék.

Luxi-maxi

Egy pszichiáter rendel! – Politikai elmeháború a pszichés alkalmasságról

Pszichés állapota miatt Magyar Péter nem alkalmas közhatalomra, vélelmezte a minap Gulyás Gergely miniszter. Párttársa, a kommunikációs igazgatást anyaföldig butító Menczer Tamás már elmebetegnek is nevezte a Tisza elnökét, de előbb még a debilitás határán böllenkedett vele egy pécsi iskola előtt (az éppen a pápánál pipiskedő) Orbán Viktor helyeslése mellett. Mondhatnánk, hogy ha a Fidesz elmebetegnek látja, akkor Magyar bizton a világ legnormálisabb embere, de ez nem volna méltányos. Végletes viszont volna. És végletekkel tele a padlás. Miközben a végletek ritkán alkalmasak békés, boldog, kiegyensúlyozott létezésre. Ezért is érdekes nemzetkísérlet a Fideszé. Magyarral persze nem a pszichéje a gond, hanem a létezése, ezért Orbán mindent – értsd: mindent – elkövet, hogy politikai riválisként ne létezzen. Őrültség? Meglehet. Egyben nagyon is hideg számítás, egy közveszélyes demokratikusjog-sértő (lelkileg is egészségtelen) számítása. Példaképe nem más, mint az erkölcs nélküli elítélt próbakeresztény, Donald Trump, akinek a lelki betegségére nemcsak a demokrata ellenfelei figyelmeztettek, hanem pszichiáterek is. Sokan, hiába. És tessék!

Orbán Viktor a fuldoklónak is vizet prédikál, az Ukrajna EU-csatlakozásáról szóló szavazásnak semmi köze Ukrajna EU-csatlakozásához

Az Ukrajna uniós csatlakozása elleni úgynevezett véleménynyilvánító szavazásnak a világon semmi köze nincs Ukrajna uniós csatlakozásához. Az Orbán-rezsim szűköléséhez van köze, oka és eredője is a hergelés. A szokásos hergelés. Minden csövön ez szól, elnyomva az immár (vagy már megint) erősebb ellenzék és a kormányzás teljes hiányáról (a melléfogásairól és a mellébeszéléseiről) szóló szembesítések hangját. A hangulatkeltéssel és a propagandagyár butaságainak cáfolatával foglalkozni már-már szószaporításnak tűnhet, mégis érdemes néhány tényt leszögezni. Már csak azért is, mert amíg az oroszbarát Orbán-katyusa minden erővel a véres háborút elszenvedő ukránokat lövi, addig a Nyugat-Balkán csatlakozását teljes mellszélességgel támogatja, megannyi puskaporos hordóval és illiberális széltolóval. Orbán programja világos: vagy az uniót bomlasztja a saját idült autokrata képére, vagy az uniós kilépésnek ágyaz meg.

Heti abszurd: Buflák állásba megy

„Senki sem tudja úgy csinálni, mint én.”

Orbán balsorsa: a Magyar-párt

Orbán Viktor (ha a fehérvári-alcsútdobozi-Cinege utcai fejlődéstörténet gumírozása alapján létezik még ilyen nevű ember) hívei számára legfőbb erénye a megbocsáthatatlan bűne is egyben: víziót adott sokaknak, de a többieknek is csak ezt szabad éltetni. Ha éltetni nem tudják, akkor kivándorolhatnak, vagy ha mégis maradnának (2,6 millió döntően adófizető távozása megviselné az államháztartást), akkor „nix ugribugri” (2015, Tapolca): eszükbe se jusson felszámolni akarni az ő álnokul kimódolt rendszerét, amit éppen kulturális korszakba igyekszik ágyazni (Tusványos, 2018). Szerinte (2025, Orbán-Hont ádáz torokra menés) a Tisza nem magyar párt, hanem brüsszeli. Micsoda sületlenség (és a betiltó-kitiltó vádbeszéd első sora) ez! Tessék mondani, ha a Tisza brüsszeli párt, akkor a 2,6 millió Tisza-szavazó is belga zsoldban áll? És a fideszes „szuverenitásvédelem” a Tisza után fellép a szavazói ellen is? Ugyanakkor: ha a Fidesz nem magyar párt, akkor a 2,2 millió szavazója is moszkvai? És mi van a kétmillió párttalan párával, aki szerint az égvilágon senki sem képvisel magyar érdekeket? Ez már egy végletesen együgyű ország, ahol juszt se nevezzük Magyarnak a legnagyobb ellenzéki erő vezetőjét? A magyar név megint szép lesz, vagy a hatalom „balsorsnak” nevezi az ország egyik felét? Himnusz live stream, múltmegbűnhődés, honját a hazában nem lelés, vérözön, lángtenger, halálhörgés, siralom. Haverok, buli, fantasztikus 2025.

Kópéregényhős – ebben a sorrendben

Michael Köhlmeier: Joel Spazierer kalandjai

Orbán szerint a magyarok

Hangosan és haragosan tüntetni nem kell félnetek...

Több tízezer ember hónapokig tartó utcai jelenléte sem lenne garancia arra, hogy az Orbán-rendszer meghátrál, és visszavonja a gyülekezési törvény szigorítását (vagyis: a Pride betiltását). Az Orbán-rezsim eddig kizárólag akkor lépett vissza (netadó-demonstráció) vagy hátra (népszavazási kezdeményezés a vasárnapi boltzárról) az akaratától, ha nem érezte maga mögött (vagy propagandával előállíthatónak) a többséget (ez a populizmus alfája), vagy legalább az ország szűk felét. Amiből eddig rendre kétharmadot matekoztak ki. Most hazugságkampány nélkül is vélhető, hogy a választók sokasága által „bőrtangások blaszfémiájaként” azonosított Pride (jóval több annál) nem élvez elsöprő többséget (a „kevesebben tiltanák be, mint nem” aránypárban nincs meg a harcos szembeszegülés). De ez ügyben nem is többség kell a Fidesznek, hanem Magyar Péter megosztó kiállása, amivel csillapodhatna a Tisza sodrása. Persze a rogáni debilvideó és az Origo-hangulat (mondjuk: „Magyar a gyermekmegrontó homárok pártját fogja”) így is meglesz.

Heti abszurd: A bosszú

A tőzsdecápa harapása

Fuszekli

A nagy visszaéléskamra, avagy a kullancsok kapaszkodnak

Rossznyelvek szerint megsínylette volna a kesztyűipar, ha a Fidesz tényleg levágta volna minden párttagtárs kezét, aki belenyúlt a pénztárba. A politikai horrort Pokorni pártalelnök villantotta föl 2010-ben. Ha igaza lett volna, egyebek mellett a „kéz kezet mos”-művelet is nehezebben menne, márpedig anélkül szertehullana a véd- és dacszövetségre épülő Orbán-rezsim. A tolvajfejedelemség sötét titkait csak beismerő vallomással együtt lehet felfedni (a Kónya-Balog-Novák-Varga kegyelmi dominó banánhéjával nem számoltak), és galád áruló, aki mégis megteszi (Magyar Péter, vagyis a szemtanú.) A kézlevágós szigor egyenes meghosszabbítása volt az ellenzéki Fidesz-politikának, amely 2005-ben a luxust tette a szocialista-liberális kormányzás állandó jelzőjévé. A „luxusbaloldal” a fűtött úszómedence és a lakomázós kormányülés miatt is kijárt a korabeli kormányoknak. És mit tettek a fideszesek hatalomra kerülve? Nevükre íratták az ország javát. Ez a rendszer lényege, a java-kormányprogram. De sajnos nem minden pártkiborg puritán annyira, mint a pénzügyekkel nem foglalkozó kormányfő. Kilóg a Gucci, és aligha a batidai vadölő fogja visszagyömöszölni a helyére. Se kecske, se káposzta. Csak fóbiákkal van tele a padlás. Meg a bepalizott népek dorkója, hogy peckesebbet ne mondjunk.

Hergelde

Orbán Viktor poloskataposó-aknái és a kénytelen Tisza-kanyarulatok

Normális országban nem különösebben érdekelne Magyar Péter véleménye sem a Pride-ról, sem Ukrajnáról, sem a Fidesz–KDNP jeleseinek fülescserépedény-politikájáról. Egyszerűen nem volna releváns, hiszen több pártalakulat számos politikusára szívesebben bíznám a szavazatomat azzal a talán nem túlzó várakozással, hogy a következő mozdulattal nem építenek hadronütköztetőt vagy halálcsillagot a parasztházuk végébe. De ez egy nem normális ország, ahol 2026-ban az ország végső nagy Keletre taszajtását kell megállítanunk. A Tisza-elnök nem áll ki a Pride, vagy Ukrajna uniós tagsága mellett? Ez ugyan nem kellemes, de akkor tántorítana el, ha személyében egy újabb hatalommániákust szeretnék a demokrácia és a kormány fejére növeszteni. Nem, kösz. Egy életre elég volt ebből. A képlet egyszerű: az egyik serpenyőben az van, amit Orbán csinált (lóvé is lóvé), a másikban meg az, amit Magyar nem (love is love). Ennyi bizony. Avagy: így ne legyünk finnyásak autokrata vircsaft idején.

Csacskák Mondéniában, avagy LánczT, GulyGer, SzijjáPét és BayeZ chatel

Heti abszurd.

Nagy vörös heringtestvér

Történelmi kaleidoszkóp költőénekkel

Az ember vagy elmegy a békességgel hadban álló miniszterelnök ellenforradalmi beszédére, vagy nem: tertium non datur. Vagy megelégszik a benzines rongyba tekert uszítás pokoli mélységeivel, vagy a levegő felé hágva másfajta örömöket keres. Magyar nemzeti hiphop: irány a felvidéki bányavárosok és a tündéri világörökség! A fel és a le, merthogy Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik, írja Mikszáth a Tót atyafiakban: harmadik lehetőség nincs. De felszabadulás az van: Robert Fico, az Unió másik Putyin-barát (baloldali nacionalista) hódolójának a territóriumán nem a kormánypropaganda sorakozik az út szélén, talán az ingatag kormánytöbbség, talán a belátás miatt, hanem a zólyomi vár marketingje. Olykor négy óriásplakát egymáson. Otthon vagyunk, Európában, és ezt megunni nem lehet. Elhagyni pedig (ez megy éppen odahaza a Múzeum-kertben vagy a batidai Belzebub terciáján) kár volna. Tizenkettedik pont: Uniót ép ésszel.

Ha a Fidesz a szuverenitás, akkor a többiek összeesküvők

Soha nem látott veszélyben a hatalma, soha nem látott eszközökkel akarja azt megtartani a Fidesz. Kocsis Mátét idézve: minden eszközzel. A kormánypárt eddig ott tartott, hogy a magyar érdeket önmagával azonosította, de ezt tekinthettük az alaptörvényírói munkásság részének (majd elmúlik). Orbán azonban már a magyar szuverenitással is egyenlővé tette magát. Ez már kevésbé puha fogalom (bár mint látni fogjuk, nem is egzakt). Orbán szavakra (és tettekre) van attól, hogy kimondja: a szuverenitás (vagyis a hatalma) veszélyeztetése nemcsak a magyar érdek, hanem az állam ellen való cselekmény. Mindközönségesen: államellenes. Nem hangzik jól. Az erkölcsi és politikai molyolásba belefáradt Fidesz a jogi fellépés eszközeit aktiválja. A kitiltást és a betiltást. Azért, mert külföldi források érkeztek szervezetekhez a demokrácia erősítésére. Onnan és arra, ahonnan és amire a Fidesz is kapott, amikor még nem gyűlölte a demokráciát. Szerinte az nem számít, hogy „guruló dollárok” sokszorosával betonozza hatalomba magát. De a közpénzek fideszes gurigahajtói nagyot koppannak, s elhallgatnak egyszer.

Kisökör