Egy családsegítőhöz 25, de nem ritka, hogy 50 családot rendelnek. Ez a minőségi szociális munka szempontjából irreális szám, különösen úgy, hogy a dolgozót egyéb feladatok is terhelik. Többek között erről is beszél szerdán a gyermekvédelem rendszerszintű válságát feltáró vizsgálóbizottság ülésén a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SZMME) elnöke. Meleg Sándor mellett a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól (SZGYF), valamint a Nemzeti Védelmi Szolgálattól is érkezik majd szakember.
Meleg Sándor a bizottság előtt elmondja azt is, hogy a munkaerőhiányról szóló adatok nem azonosak a tényleges szakemberhiánnyal, hiszen a betöltött álláshelyeken sem feltétlenül megfelelő végzettségű szakemberek dolgoznak. A nem megfelelő jelentheti azt, hogy szakképzetlen a munkavállaló, de azt is, hogy a jogalkotó olyan végzettségek felé nyitotta meg a munkaköröket, melyek csak részlegesen fedik le a szükséges kompetenciákat.
A feltételek lazítása mennyiségi szinten csökkentette a hiányt, de minőségi szinten rejtett szakemberhiányt termelhet. A valós számok azonban nem ismertek, nincsenek megfelelő adatok az ágazatban dolgozó szakemberek összetételéről, ahogy a tényleges hiányról sem, az előző kormányzat kifejezetten akadályozta ezekhez az adatokhoz a hozzáférést.
Csak a 2019-es számokról van statisztika, amely szerint akkor a gyermekjóléti alapellátásban 9 százalékos, a gyermekvédelmi szakellátásban 13 – a SZGYF gyermekvédelmi intézményeiben 14 –, a nevelőszülői hálózatoknál 26 százalékos volt a létszámhiány. A nemrég közzétett gyermekvédelmi jelentés ennél jóval nagyobb számokat jelzett: az intézményekben már 20 százalék körüli a hiány, és a kollégák jelzése szerint a gyermekjóléti alapellátásban is hasonló aránnyal kell számolni.
Ez így nem elég, konkrétumokat, jogszabályt és forintra lebontott táblázatokat szeretne látni a szociális ágazatElmondja majd azt is, hogy kormányzati dokumentumok szerint
tavaly több mint 4 ezer fővel csökkent a szociális ágazat dolgozói állománya; ez majdnem 5 százalékos veszteséget jelent,
ami az ellátottakra negatív hatással van: kevesebb idő és figyelem jut egy-egy családra, gyermekre, háttérbe szorul a prevenció és a hosszú távú segítő munka, a szakemberek elsősorban a jogszabályi kötelezettségek mechanikus, adminisztratív teljesítésére koncentrálnak, a segítő kapcsolat helyét pedig átveszi a kontroll. A túlterhelést az ágazati bérhelyzet súlyosbítja, ezek következménye a fluktuáció.
Meleg Sándor kitér majd arra, hogy
a közalkalmazotti bértábla alapvető összegei 2008 óta nem változtak, miközben a minimálbér és bérminimum fokozatosan „benőtte” a bértáblát. A jelenlegi rendszer nem értékeli sem a tapasztalatot, sem a megszerzett tudást, különösen rossz a diplomás szakemberek helyzete.
Ezt jól mutatja, hogy a diplomás átlagbér eléréséhez 2 szociális munkásnak kell csaknem 40 év szolgálati idővel rendelkeznie. Egy diplomás szociális munkás alapilletménye az életpálya végén sem éri el még a nemzetgazdasági átlagbért sem, nemhogy a diplomás átlagbért. Konkrét példát is mond: egy gyermekjóléti alapellátásban dolgozó pszichológus 42 százalékkal magasabb fizetésért ment át a köznevelésbe, jelentősen kisebb munkaterhelés mellett.
Januártól változik a gyermekvédelmi szakellátás, a jelenlegi vezetők segítik az átmenetet, de nem kapnak automatikus felhatalmazást későbbi irányításraMinden ötödik állami gondozott gyereket bántottak már MagyarországonBeszél arról is, hogy ha érkezik egy jelentkező, szakmai alkalmasságát pszichológiai vizsgálattal is mérik. Meleg Sándor szerint ebben több olyan kritériumnak kell megfelelni, amely nehezen értelmezhető. Ilyen például az „átlag feletti” kommunikáció, a társadalmi normáknak való megfelelés, vagy a káros szenvedélyektől való mentesség. A pszichológiai alkalmasságról kevés adat áll rendelkezésre, de jól mutatja például, hogy 1551 belépőből 224 fő minősült alkalmatlannak, ám a központi felülvizsgálatot kérők 78 százaléka végül mégis alkalmas minősítést kapott. Szerinte ha az első vizsgálat eredményét egy második vizsgálat ilyen arányban írja felül, akkor nemcsak az egyén alkalmasságát, hanem magát a mérési rendszert is vizsgálnunk kell. A felsorolt problémák egyetlen láncolatot alkotnak, ezek egyidejű és komplex beavatkozást igényelnek. Egyszerre kell foglalkozni a létszámmal, a bérekkel, a kiválasztással és az utánpótlást biztosító képzési rendszerrel. A kérdés ezért nem az, hogy hogyan töltsük fel gyorsabban az üres álláshelyeket, hanem az, hogy milyen szakembereket akarunk a gyermekvédelemben látni, miként képezzük őket, hogyan tartjuk meg őket, s milyen szakmai környezetet biztosítunk ahhoz, hogy valóban jó munkát tudjanak végezni – fogalmaz Meleg Sándor.
Tárgyalások kezdődnek a szociális ágazati bérekről, első lépésben azonnali, 25 százalékos emelést kérnekAz Országgyűlés 2026. május 26-án szavazta meg a gyermekvédelem rendszerszintű válságát feltáró vizsgálóbizottság létrehozását. A testület feladata, hogy vizsgálja a gyermekvédelmi rendszer finanszírozási és fenntartói hiányosságait, elemezze a nevelőszülői hálózat kapacitáshiányát, az alulfinanszírozottságot, továbbá feltárja a gyermekek biztonságát veszélyeztető rendszerszintű problémákat. A cél, hogy december 31-ére elkészüljön egy jelentés.
