A globális felmelegedés ellen skandálunk, miközben az udvarunkon magunk állítjuk elő a sivatagot. A kertvárosi utcakép legbizarrabb paradoxona az a tulajdonos, aki a légkondicionálót maximális fokozaton bőgetve menekül a júliusi hőség elől a bezárt ablak mögé, miközben az udvarán kiirtott minden fát, bokrot és fűszálat, hogy helyet szorítson az antracit térkőnek vagy a fehér murvának.
Az egykori oázisok helyén steril, dizájnos katlanok jönnek létre.
A félreértelmezett kényelem, a fűnyírásfóbia meg a levélszedés-skrupulus azonban nemcsak a környezetet gyilkolja le, de a pénztárcánkat is megcsapolja.
Az egymást érő melegrekordok közepette vegyünk egy árnyékban mért 35 Celsius-fokot. Ekkor, mivel a növények a párologtatás révén aktívan hűtik magukat és a környezetüket, a füves talaj 23–28 fokra melegszik fel.
Viszont a kő, főleg a sötét színű, elnyeli a napsugárzást, hőtárolóként működik, így akár 65 Celsius-fokos is lehet. És míg a fű naplemente után gyorsan lehűl, a térkő órákon át okádja magából a forróságot.
A vidéki lét után epekedő polgár levegő után kapkod, bekapcsolja a klímáját. Vagy fellocsolja pár száz liter ivóvízzel a privát kősivatagát, de már ez egy másik cikk témája lenne. A térkő hasonló hőmérsékletűre fűti a ház falát, még rosszabb esetben a szomszédét is, a berendezés hatásfoka a tűzforró mikrokörnyezetben érthető módon drasztikusan lecsökken: egy olyan házban, amelyet zöld kert helyett térkő vesz körül, a klíma 30-40 százalékkal több villamos energiát fogyaszt ugyanazon belső hőmérséklet eléréséhez. Pluszköltség a tulajdonosnak, extra terhelés a hálózatnak.
A burkolat katasztrófa a vízháztartás tekintetében is. A kavics, a térkő alatt tömörödik a talaj, megszűnik a biológiai élet, nem szívódik fel a csapadékvíz. Egy heves, akár 30 milliméter esőt hozó zivatar esetén ez azzal jár, hogy egy 100 négyzetméteres térkövezett udvarról egy óra alatt 3000 liter víz hömpölyög arra, amerre éppen utat talál. Nem csoda, ha a „modernre”, „rendezettre” alakított kertvárosokat elöntik a nyári villámárvizek.
Melléképület illegálba’
Arról, hogy kerítésen kívül és belül mekkora zöld felületnek kell maradni, illetve, hogy mi számít pontosan zöld felületnek, kormány- és helyi rendeletek adnak eligazítást a településeken. Ha röviden akarjuk összefoglalni, akkor azt mondhatjuk, hogy övezettől függően 20, de akár 60 százalékot is meg kell hagyni a növényeknek. Ami meg telekhatáron túl van, közterület, nem alakítható át önkényesen, ehhez a helyi önkormányzat vagy az útkezelő hozzájárulása kell.
Mindez persze csak elmélet, mert a tapasztalatok szerint ha a gazda megunja a levélhullást, fát vág, ha kell a parkoló a második, harmadik autónak, betonoz.
A házak előtti rész tehát – tekintsünk most el a nagyon ritka kivételtől –, mint írtuk, közterület. Az ilyen zöldsávok túlzott leburkolása esetén az adott közút kezelője felszólítást tud küldeni a tulajdonosnak, melyet továbbít a kormányhivatal közlekedési hatóságának – magyarázza az eljárást a II. kerületi polgármesteri hivatal közösségi kapcsolatok igazgatója, Gyülvészi András. Más a helyzet, ha telken belüli zöld területről van szó. A kerületükben gyakori jelenség ezek felszámolása, ők azonban, írta érdeklődésünkre, kiemelkedően szigorúak ilyen téren társasházi, villa- és kertvárosi területeken. Ott 65–80 százalék a zöldfelület-követelmény, ráadásul a barlangzónaszabályok is behatárolják a telken a vízzáró felület borítottságának mértékét. Ezzel általában tisztában vannak a lakók.
A zöld felületek arányára a kerti építmények, illegális melléképületek jelentenek veszélyt. Ebben is szigorú a szabályozás: önálló melléképület, gépkocsitároló építése többnyire tilos. Az ellenőrzésre és a rendeletek betartatására szolgáló eszközeikről úgy fogalmazott: a telken belüli támfal- és terepmunkák, melléképületek, kerti épületek településképi bejelentéskötelesek. Ezek elmulasztása kötelezési eljárást von maga után.
„Településképi kötelezési eljárás során 200 000 forinttól 2 millióig terjedő bírság lehetőségével léphetünk fel a szabályszegő tulajdonosokkal szemben.
Először csak felszólítást küldünk, és ha a tulajdonos nem teszi szabályossá a területet határidőre, bírságot szabunk ki” – részletezte Gyülvészi András.
Egy hely kellett, kettő lett – maradhat?
– Nagykovácsiban nem jellemző a telken belüli zöld felületek engedély nélküli felszámolása – osztotta meg tapasztalatait a nagyközség polgármestere, Kiszelné Mohos Katalin. – A helyi építési szabályzat az egyes övezetekben úgy határozza meg a beépítettség és a kötelező zöld felület arányát, hogy a fennmaradó terület elegendő a szükséges burkolt felületek kialakítására. Tapasztalataink szerint az építkezők többsége tisztában van a helyi építési szabályzat és a településképi rendelet zöld felületekre vonatkozó előírásaival. Ha bizonytalanok egy-egy kérdésben, általában megkeresik a polgármesteri hivatal szakembereit.
A nagykovácsiak többsége tudatosan választotta ezt a zöldövezeti települést, ezért saját ingatlanán is törekszik a minél nagyobb zöld felület megőrzésére.
Más a helyzet a közterületek esetében. Az ingatlanok előtti, kerítésen kívüli területek ugyan önkormányzati tulajdonban vannak, mégis sokan úgy tekintenek rájuk, hogy azok – elsősorban parkolásra – szabadon átalakíthatók. Ezzel szemben minden esetben önkormányzati tulajdonosi és közútkezelői hozzájárulásra van szükség. Általában a gépkocsibehajtó és a gyalogosbejáró mellett legfeljebb egy gépkocsi parkolására alkalmas burkolt felület kialakítását engedélyezik. A polgármester szerint sokan nincsenek tisztában ezekkel a szabályokkal, ezért előfordul, hogy engedély nélkül kezdenek hozzá a kivitelezéshez, vagy a kiadott hozzájárulástól eltérően a megengedettnél nagyobb felületet burkolnak le. Nagykovácsiban emiatt több alkalommal kellett részlegesen visszabontani a szabálytalanul kialakított burkolatokat.
Arról, hogy milyen eszközök állnak az önkormányzat rendelkezésére a rendeletek ellenőrzésére és betartatására, a polgármester a közterület-felügyelők és a településmérnökök ellenőrzéseit hozta fel példaként. Ha szabálytalanságot tapasztalnak, elsődleges cél a jogszerű állapot helyreállítása, szükség esetén pedig a vonatkozó önkormányzati rendeletek alapján intézkednek. A közterületek jogellenes átalakítása esetén helyszíni vagy közigazgatási bírság kiszabására is lehetőség van, de tapasztalataik szerint ez önmagában nem elegendő.
A leghatékonyabb eszköz az, ha a szabálytalan állapot megszüntetésére kötelezik az érintetteket, szükség esetén pedig a jogellenesen kialakított burkolat visszabontását is előírják.
Ez egyértelmű jelzés arra, hogy a közterületek zöld felületeinek a megóvása nem csupán elvárás, hanem közös érdek. Nehezebb a helyzet, rögzítette Kiszelné Mohos Katalin, ha a telken belüli kötelező zöld felületi arány és a zöldtérfogat ellenőrzéséről van szó. Ez országos szinten is nehézségekbe ütközik, mert a hatáskörök és az eljárási szabályok jelenleg nem minden esetben egyértelműek, ami a jogérvényesítést is megnehezíti.
Példát mutatnak, segítenek, tanítanak
A klimatikus viszonyok miatt a zöld felületek zölden tartása saját érdek is, és ezt a II. kerületben is egyre többen ismerik fel – mutatott rá Gyülvészi András. Számos program és pályázat ösztönzi a kerület virágosítását, az esővíz gyűjtését, a komposztálást az itt élők otthonaiban. Mivel pedig ezeket olcsóbbá, esetenként ingyenessé vagy könnyen hozzáférhetővé teszi az önkormányzat, és a felhasználásuk zöld területet feltételez, abban bíznak, hogy ezek serkentőleg hatnak a zöld területek megőrzésében.
Térkép készült az ingyen szüretelhető magyarországi gyümölcsfákról, 143 városban csaknem 22 ezer fa szerepel rajtaNagykovácsiban is abban hisznek, hogy a hosszú távú eredményeket nem elsősorban a szankciók hozzák meg, hanem a pozitív ösztönzés és a szemléletformálás. Ennek jegyében az önkormányzat évek óta működteti a „Minden újszülöttnek ültessünk egy fát!” programot, melynek köszönhetően már több száz facsemetét ültettek. A „Gondos önkormányzat” program részeként
őshonos gyümölcsfákat biztosítanak jelképes áron a lakosságnak, virágvásárokat tartanak, kedvezményes esővízgyűjtő tartályok és komposztládák beszerzésével segítik a fenntartható kertgondozást és a csapadékvíz helyben tartását.
Emellett folyamatosan fejlesztik a közterületi zöld felületeket, pályázati beruházásaik során kiemelt figyelmet fordítanak a faültetésekre, az esőkertek kialakítására és a zöldinfrastruktúra bővítésére. Az önkormányzat saját beruházásaival is példát mutat a lakosságnak.
Ugyanilyen fontosnak tartják a szemléletformálást. Meggyőződésük, hogy a környezettudatos gondolkodás alapjait gyermekkorban kell lefektetni – fűzte hozzá a nagyközség vezetője. Az óvodájuk rendelkezik Örökös Zöld Óvoda címmel, általános iskolájuk pedig ökoiskolaként működik. Ezekben az intézményekben a fenntarthatóság és a természet iránti felelősség nem csupán egy-egy program része, hanem a mindennapi nevelőmunka szerves eleme. Nagykovácsiban abban hisznek, hogy a zöldebb település nem kizárólag szabályokkal és szankciókkal teremthető meg, hanem közös szemlélettel, példamutatással és a következő generációk környezettudatos nevelésével.
