Mi sem tudnánk szebben mondani: tizenhat éves koruk betöltése után szavazhassanak a fiatalok a magyarországi választásokon. Ez végre egy olyan megközelítés, amit nem egy párt (vagy egy egypárt) eszelt ki örökös patrióta kormányzásának hitbizományaként, hanem annak a generációnak oszt lapot, amiről folyamatosan papol a politika, miszerint a Földet (az országot, a járást, a gangot, a hátsó udvart) az unokáinktól kaptuk kölcsön. De ez mind semmi, az akkugyárakkal beszennyezett vizeket is tőlük kaptuk kölcsön, sőt, még azt a puskaporos, egészségtelen levegőt is, amibe a Fidesz–KDNP korifeusai teli torokból üvöltözték nagybeteg látomásaikat az elmúlt évtizedben. (Emlékezzünk: a NER túlkapásai ellen tiltakozó diákok mögött a Soros-birodalom, a dollárbaloldal, a külföldi finanszírozású hálózatok állnak, és kihasználják naivitásukat és persze a bennük szunnyadó komcsi provokátort, hogy galád destabilizációs aknamunkát végezzenek a csodálatos nemzeti kormány isteni rendszerének kincstára és/vagy latrinája alatt.)
Magyar Péter közösségi oldalán osztotta meg, hogy támogatná a választási korhatár tizenhat évre csökkentését az alkotmányozás folyamatában. A kormányfő szerint „újra szexi lett politikával és közélettel foglalkozni”, és a fiatalok úgy érzik, van beleszólásuk az ország ügyeinek intézésébe. Azt is tudatta, hogy meggyőződése szerint ma már a tizennyolc év alattiak túlnyomó többsége is eléggé felkészült és tájékozott ehhez.
Magunk is úgy hisszük, hogy aki valóban tájékozott és kíváncsi, az szavazhasson, akit pedig még nem érdekel a „felnőttek dolga”, azt úgysem tudja semmi és senki rávenni arra, hogy odajáruljon a világot teremtő urnákhoz.
Azt a vitát semmiképpen sem szeretnénk kinyitni, hogy milyen szellemi felkészültség mellett legyen egy magyar állampolgárnak szavazati joga, a műveltségi és más cenzus terepét az ingovány és a gyomortáji émelygés okán meghagynánk az alanyi náciknak. Annyit is csak azért bátorkodunk megjegyezni, hogy sok fiatal jóval naprakészebb és szellemileg frissebb, mint idős honfitársaink egy része, mert ebből következik az állam világos felelőssége. Okos és tisztességes állam minőségi oktatással, egészségügyi és szociális ellátással éri el, hogy ne legyenek se funkcionális analfabéták, se más módon kiszolgáltatott állampolgárai. Okos és tisztességes államban nem hálózza be a helyi kiskirály vagy az országos főkolompos a közmunkásokat és a számkivetett cigányságot példának okáért, és vezeti a tollukat a szavazófülkében.
Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter is támogatja a kormányfő kezdeményezését. Mint közölte, a fiatalokat végre komolyan kell venni, az ő véleményük az oktatásban és az ország ügyeiben is fontos, meg kell hallaniuk.
Karácsony Gergely főpolgármester is támogatja a javaslatot, akár úgy is, hogy a nemzetközi mintákat követve az egyelőre az önkormányzati választásra legyen érvényes.
Budapest a társadalmi egyeztetésekben már tizenhat évben állapította meg a részvételi korhatárt. Amúgy Ausztráliától Máltán át Németországig a világ számos országában van példa a tizenhat évet betöltöttek szavazójogára, hol országos, hol tartományi szinten.
Ha valamire jó volt a digitalizáció és a közösségi média létrejötte (egyelőre inkább az aggodalomra van több ok, de előbb-utóbb csak belenövünk), akkor ebben bizonyosan: világos és hatásos nyelven szól immár a korábban elefántcsonttornyokból, szivarfüstös szobákból és virágnyelvszótárakból hirdetett politika. És persze az is tény, hogy az illiberális őrületet részint a fiatalok állították meg tavasszal. Ők lehetnek az első generáció tagjai, akiknek a „semmit rólunk, nélkülünk” már nem csupán egy szlogen, hanem elidegeníthetetlen alapjog.