A Die Welt és a Der Spiegel ugyanarról a magyar közjogi fordulatról írt, mégis két egészen különböző történet rajzolódik ki a német olvasatokból. A konzervatív berlini lap kommentárja Magyar Péter hatalomgyakorlásának veszélyeit állítja középpontba, míg a baloldali-liberális hamburgi Der Spiegel összefoglalója inkább a döntés menetét és következményeit rögzíti.
A kiindulópont Sulyok Tamás távozása. Az államfő aláírta azt az Alaptörvény-módosítást, amely saját megbízatásának megszűnését is kimondja, az átmeneti időszakban pedig Forsthoffer Ágnes házelnök gyakorolja az államfői jogköröket. Az Országgyűlésnek harminc napja van az utód megválasztására. A magyar belpolitikai esemény így Németországban is azonnal nagyobb kérdéssé vált: meddig mehet el egy új kétharmados többség az előző rendszer embereinek eltávolításában?
Die Welt: Az Orbán-rendszer lebontásának célja nem mentesíti az új vezetést az alkotmányos garanciák tisztelete alól
Jacques Schuster, a Welt am Sonntag főszerkesztője kifejezetten kemény címmel közölt kommentárt: „Magyar Péter brutalitása”. A Die Welt szerzője abból indul ki, hogy Európában sokan megkönnyebbüléssel fogadták Orbán Viktor vereségét, mert Magyar Péter a liberális demokrácia helyreállítását ígérte. Schuster szerint azonban a mostani eszközök már inkább az előd politikai logikáját idézik.
A lap két ügyet emel ki. Az egyik Sulyok Tamás eltávolítása, amelyet azért tart aggályosnak, mert az államfővel szemben nem állapítottak meg konkrét jogsértést. A másik az Alkotmánybíróság átalakítása: a hetvenéves korhatár bevezetésével több alkotmánybíró, köztük a testület elnöke is távozik. A Die Welt olvasatában a kétharmados parlamenti többség önmagában nem ad felhatalmazást arra, hogy a kormány politikai céljaihoz igazítsa az intézményeket. (A Die Welt azok közé a német napilapok közé tartozott, amelyek megengedőek voltak Orbán Viktor politikájával kapcsolatban.)
Itt a vége, Sulyok Tamás aláírja az Alaptörvény-módosítást, megszűnik a köztársasági elnöki mandátumaForsthoffer Ágnes: Minden erőmmel azon leszek, hogy a rám ruházott feladatokat pártatlanul és az ország érdekeit szolgálva végezzemJacques Schuster érvelése valójában nemcsak Budapestnek, hanem Brüsszelnek és a német közvéleménynek is szól. Azt kifogásolja, hogy az Európai Unió hallgat, Németországban pedig sokan örömmel figyelik a gyors magyarországi átalakítást.
Szerinte az Orbán-rendszer lebontásának célja nem mentesíti az új vezetést az alkotmányos garanciák tisztelete alól. A többségnek úgy kell kormányoznia, hogy egyszer ismét kisebbségbe kerülhet.
A Die Welt szóhasználata ugyanakkor erősebb, mint amit a rövid kommentár minden ponton bizonyítani tud. A „brutalitás” kifejezés politikai könyörtelenséget sugall, miközben Jacques Schuster főként eljárási garanciákról, intézményi fékekről és a kétharmad veszélyeiről ír. A cikk kevésbé tér ki arra, milyen örökséget hagyott maga után az Orbán-korszak, mennyire voltak függetlenek a leváltott vagy nyugdíjazásra ítélt tisztségviselők, és milyen lassabb jogi utak maradtak volna az új kormány előtt.
A Der Spiegel hűvösebb
A Der Spiegel beszámolója jóval tárgyilagosabb. A dpa hírügynökségi anyagára épülő cikk közli, hogy Sulyok Tamás kormányzati nyomás alatt írta alá a módosítást, miután Magyar Péter öt napot adott neki az ellenjegyzésre, ellenkező esetben pedig megfosztási eljárást helyezett kilátásba. A Spiegel nem dramatizál, hanem sorra veszi az új közjogi helyzet elemeit.
A hírmagazin bemutatja mindkét fél álláspontját.
Magyar Péter szerint a döntésekkel az állampolgárok visszakapják azt a bizonyosságot, hogy a hatalom korlátozható, a közvagyon visszaszerezhető, az állam pedig ismét a polgárokat szolgálhatja.
Sulyok Tamás ezzel szemben alkotmányellenesnek nevezte saját megbízatásának megszüntetését, és arra figyelmeztetett, hogy a jövő államfői kiszolgáltatottá válhatnak a végrehajtó hatalomnak.
A Der Spiegel a módosítás további elemeit is rögzíti. A hetvenéves korhatár négy alkotmánybírót érint, köztük Polt Pétert, akit a cikk Orbán Viktor lojális szövetségeseként mutat be. A parlamenti pályát 2030-tól tizenkét évben maximalizálnák, ami Orbán későbbi visszatérését is kizárhatja. Létrejönne az állami vagyon visszaszerzésével foglalkozó hivatal, miközben a Tisza új alkotmány kidolgozását tervezi az Orbán-kormány 2012-ben kezdődött módosítási rohama után.
Megszavazták az Alaptörvény 17. módosítását, Sulyok Tamás búcsúzhat a köztársasági elnöki posztjátólA két német cikk közötti különbség részben világnézeti, de legalább ennyire műfaji. A Die Welt kommentárja elvi határt húz: a demokratikus helyreállítás során sem fogadható el a politikai ellenfelekhez kötődő intézmények gyors, személyre szabott átépítése. A Der Spiegel híranyaga kevesebb ítéletet mond, viszont pontosabban láttatja a kormány érveit, Sulyok tiltakozását és a változtatások teljesebb csomagját.
A német visszhangból az is kiderül, hogy Magyar Péter külföldi megítélése gyorsan változhat. A választási győzelem után a nyugati sajtó jelentős része az európai visszatérést, a korrupció elleni fellépést és az Orbán-korszak lezárását emelte ki. A mostani intézkedések már nemcsak a célokról, hanem a módszerekről is szólnak. Az új kormány hitelességét hosszabb távon az dönti el, képes-e olyan szabályokat alkotni, amelyek saját hatalmát is korlátozzák.
Jacques Schuster bírálata talán túlzóan éles, de figyelmeztetését nem érdemes lesöpörni. A Der Spiegel tárgyilagos beszámolója pedig éppen a részletekkel mutatja meg, milyen nagy a változtatások tétje. Sulyok Tamás távozása egyetlen személy sorsánál jóval többet jelent: precedenst teremt arra, miként nyúlhat hozzá egy kétharmados többség a legmagasabb közjogi tisztségekhez. Magyar Péter kormánya az Orbán-rendszer lebontását ígérte. A következő hónapokban azt kell bizonyítania, hogy a helyére nem egy új, más politikai előjelű személyi rendszer épül.
