A könyv címe (Visszatérés Európába) és alcíme (Kormányváltással a rendszerváltásért) nem hagy kétséget afelől, hogy a szerzőgárda kifejezetten kívánatosnak tartaná a Fidesz bukását. A Progress Alapítvány tanulmánykötete – vállalása szerint – a magyar fejlődés zsákutcáját, az Orbán-rezsim csődjét elemzi a parlamenti választás előtti kritikus időszakban.
A kormány külpolitikáját jellemezve Balázs Péter volt külügyminiszter például felidézte, hogy négy egybefüggő kormányzati ciklusa alatt Orbán Viktor a szövetségeseinkkel konfrontatív stratégiát folytatott, miközben távoli nagyhatalmakkal próbált barátkozni. A magyar állam és a tágabb magyar nemzet érdekeinek képviselete helyett pártpolitikai célokat követett, a szélsőjobb erők egyesítésén munkálkodott. Pártkapcsolatai a határon túli kisebbségi magyarok érdekérvényesítésének segítését is felülírták.
Az Orbán-kormány mindent felrúgott, soha nem látott bűnöket követett el 16 év alatt a határon túli magyarok ellenA magyar államnak rengeteg pénzügyi baja van, de nincs csődben. Mind többen mégis úgy érzik, hogy az állam maga a csőd – kezdte gazdasági témájú tanulmányát Bod Péter Ákos volt jegybankelnök. Fontosnak tartotta, hogy különbséget tegyen állam és gazdaság között. A magyar gazdaság (pontosabban: a magyarországi gazdaság, hiszen az üzleti teljesítmény felét külföldi tulajdonú szereplők adják) a körülményekhez képest megvan, működik, ágazatonként eltérő mértékben fejlődni is képes. Csak éppen a gazdaságra teherként nehezedik a magyar állam a költségességével, az üzletvitelt zavaró beavatkozásaival.
Ahhoz, hogy Magyarország az európai integráció sikeresen fejlődő tagja legyen, meg kell szabadulni a „haveri kapitalizmustól” – jelölte meg a célt Bod Péter Ákos. Egyidejűleg – folytatta – az állampénzügyek stabilizálásának feladata is megoldásra vár. A legújabb kori magyar történelemben nem először torlódnak össze súlyos kormányzati teendők.
Balázs Péterhez hasonlóan Juhász Attila politológus is arra hívta fel a figyelmet, hogy az Orbán-rezsim trollpolitikája helyett egy esetleges új kormánynak a nemzeti érdekek konstruktív képviseletére van szüksége.
A zsarolás, a vétófenyegetések hozhatnak átmeneti eredményeket, de már középtávon is kontraproduktívak. Rendszeres alkalmazásukkal a kormány lerombolja az ország iránti bizalmat a szövetséges államok körében, amivel épp a nemzeti szuverenitást gyengíti. Orbán ily módon az általa egyébként bírált föderalista, többségi döntéshozatal irányába taszítja az európai integráció működését.
Az alkotmányosság helyreállítását sürgető Fleck Zoltán jogszociológust bizakodással töltötte el, hogy az autokrácia haldoklik, és választások közelednek, amelyek felgyorsíthatják elpusztulását. De az elmúlt hosszú időszakban az Orbán-rezsim „igazi behemóttá terebélyesedett, civilizálatlan szörnyeteggé”, amely agóniájában is veszélyes. Végvonaglására fel kell készülni. Bár a társadalom gyanútlansága a tapasztalatok növekedésével csökkent, nincs előre adott biztosíték arra, hogy ebből sikeres demokratikus fordulat következik.
Az „orbáni bűnöző állam” demokratikus ellenzékének ezzel együtt történelmi küldetése van, kormányzati pozícióból meg kell teremtenie a demokratikus jogállam iránti társadalmi bizalmat
– nyomatékosította Fleck Zoltán. Így fejeződne be az 1990-ben megkezdett, 2010-ben súlyosan megbicsaklott rendszerváltás.
Az oktatási rendszer tömegével bocsájtja ki az egész életére sikertelenségre ítélt fiatalokat, ami évtizedekig behatárolja majd a magyar gazdaság és társadalom fejlődési lehetőségeit – összegezte bírálatait Radó Péter oktatáskutató. A válságjelenségek nem önmagukban hatnak, hanem egymásból táplálkoznak, felerősítik egymást. Hosszú távon mindez egy zárt társadalom, egy fejlődésre alig képes gazdaság és egy lecsúszó ország képét vetíti előre, amelyet súlyosan megosztanak a társadalmi és kulturális egyenlőtlenségek.
Orbán Viktor elárulta, hogy még 15 évre készül, de pont ez az, amit a többség már nem akarA fordulathoz – vette sorba Radó Péter – első lépésként kormányváltásra van szükség, a második, egy kormányzati cikluson messze túlnyúló szakaszban pedig rendszerváltásra, amelynek alapja a tanszabadságot, valamint a tanulói és szülői jogokat tiszteletben tartó új közoktatási törvény.
A kötet bevezető és zárótanulmányát jegyző Ágh Attila politológus megállapította, hogy a demokrácia védelme és a generációk összekapcsolása a korszakváltás viharában globális feladattá vált, de még élesebben vetődik fel az új tagállamokban, amelyek egészen más utat jártak be, mint a régebbi, fejlettebb tagállamok.
Hazai vizekre evezve végül arra a következtetésre jutott, hogy annyi már most látszik: Orbán Viktor társadalmi támogatottsága olyan csekély lett, hogy valósággal megszűnt a fiataloknál, míg a középnemzedéknél átbillent az ellenzék javára. A lemorzsolódás vidéken is felgyorsult, a támogatás fogyatkozni látszik a Fidesz korábban kiterjedt szavazótáboránál, az időseknél is.
A Fidesz már elengedte a fiatalokat, és mindent elkövet, hogy a fenyegetettség látványos legyenFordulnak a helyi fideszes potentátok, most nagy arányban készülnek a Tiszára szavazniA magyar társadalom növekvő többsége szerint új, friss szervezeteknek kellene színre lépni, ahogyan Ágh Attila írja: tartósan hasznos uniós kapcsolatokkal és aktivitással. A politológus úgy érzékeli, hogy az Európai Unió is saját „kulturális-képzettségi rendszerváltására” készül. A hazai progresszív baloldal színre lépése és párttá, pártokká válása – vetítette előre – ebben a keretben fog lejátszódni a kormányváltás után.
