„Nem hiszem, hogy bármi változna attól, hogy a javítóintézetek Pintér Sándortól Pintér Sándorhoz kerültek. Mit tud az a csávó, hogy bármit elnéznek neki?”

A menetnek különös hangulatot adott a rengeteg fáklya, amit a Tisza önkéntesei osztogattak az emberek között, és a plüssálatok, amelyeket a tüntetők hoztak ajándékul a gyerekeknek.

„Azért jöttünk, mert ezt már egyszerűen tűrhetetlennek tartjuk, hogy így bánnak gyerekekkel. Senki nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele, egy felnőtt nem bánhat így a rábízottakkal” – bukott ki mégis egy hölgyből, miután azt mondta, ő nem szeretne nyilatkozni. A javítóintézetben súlyosan bántalmazott gyerekek ügyének említése mindenkiből zsigeri felháborodást váltott ki a menetben. A „mocskos Fidesz” skandálás először a József Attila utca házfalai között zengett fel, erre a szervezők nyugtatgatni kezdték a demonstrálókat, hogy „ez egy csendes, méltóságteljes menet”, tartózkodjanak az ilyen megnyilvánulásoktól. Látványos volt, hogy Magyar Péterék a menet elején végig csöndben, szinte gyászmenethez hasonlatosan vonultak, miközben a hangszórókból drámai zene szólt, a tömegben viszont a düh volt a legjellemzőbb érzelem.

„Nekem negyven évvel ezelőtt voltak kicsik a gyerekeim, de már akkor is pontosan tudtuk, hogy a verés nem megoldás semmire. Nem mondom, hogy akkoriban nem csattant el egy-egy pofon a családokban, de ez egészen más eset, itt állítólagos szakemberek verik módszeresen a gyerekeket. Azoknak a fiataloknak segítségre lenne szükségük, hogy képesek legyenek visszailleszkedni az emberek közé, megtalálják a helyüket a világban, de így semmi esélyük rá” – mondta egy nő a Lánchíd előtt, ahol a leszűkülő út miatt egy időre lelassult a menet.

„Nem hiszem, hogy bármi változna attól, hogy a javítóintézetek Pintér Sándortól Pintér Sándorhoz kerültek. Mit tud az a csávó, hogy bármit elnéznek neki?” – tette föl a költői kérdést egy fiatal férfi, aki három barátjával jött ki a tüntetésre. „Én nézni sem bírtam azokat a videókat, senkinek nem lenne szabad így visszaélnie a fizikai fölényével. Ez is a Fidesz bűne, hogy ezt elnézi, sőt, még a fiatalokat állítja be bűnözőknek” – tette hozzá az egyik barát. Volt olyan is, akit megráztak, de nem leptek meg a kikerült felvételek. Egy idősebb szabolcsi pedagógus azt mondta, az állam gondoskodására szoruló gyerekek a tapasztalatai szerint sehol nincsenek igazán biztonságban, szerinte a nevelőszülői hálózatban is vannak, akik nem elhivatottságból végzik ezt a munkát, csak a megélhetésért. A nő azt mondta, ő minden demonstrációra elmegy, amit a Tisza szervez, az adott ügytől függetlenül.

A csöndes, beszélgetős vonulás az Alagútig tartott, ott túl jó volt az akusztika ahhoz, hogy az emberek magukban tartsák a felháborodásukat – minden korábbi szervezői győzködés ellenére zengtek a megszokott rigmusok az „Orbán takarodj”-tól a „mocskos Fidesz”- ig, de még a „Ruszkik haza” is felzengett. Punk fiatalok a Nemzeti dalt szavalták kiabálva, a tömeg kisebb derültségére.

A Várhoz közeledve a menet többfelé vált, az emberek igyekezek lerövidíteni a kanyargós utat és sokan a dombok megmászásába kezdtek a fáklyáikkal, egy ostrom benyomását keltve. A Vár szűk utcáiba szorulva sokan már meg sem tudták közelíteni a színpadot, és a Dísz téren felállított kivetítőn várták Magyar Péter megjelenését. Az elszántság még így, közel három óra gyaloglás után, átfázva sem lankadt – a táskákból egyre több harapnivaló és ital került elő – a többség kitartóan állta végig a Tisza elnökének közel egy órás beszédét is.