Képzést indíthatnak a kórházban rekedt csecsemők gondozására vállalkozó önkénteseknek

Nem a tervezett ütemben és nem is a várt létszámmal, de van remény arra, hogy folytatódjon a kórházban rekedt, hospitalizált kisbabákat látogató önkéntesek képzése.

A Nevetnikék Alapítvány hirdette meg tavaly az oktatást, a szervezet önkéntesei már 17 éve dolgoznak Pécsen és Kaposváron. A terv az volt, hogy a megtanítják hogyan kell jól, szakszerűen, foglalkozni a hospitalizált csecsemőkkel, így az egész országban lehettek volna képzett önkéntesek a kórházakban.

Februárban és márciusban 75 ember képezése meg is történt a régión kívül. Aztán a csapat vezetője, Kőműves Glória úgy érezte, a gyerekek érdekében jobb ha nem folytatja az oktatás szervezését. Úgy fogalmazott akkor: „szokatlanul sok falba ütköztünk, és néhányat ezúttal nem tudtunk megmászni”. Lemondta az országos képzést,

„ennek kiváltó oka az, hogy megijedtünk, mert történt valami, amiről nem szeretnénk most beszélni.”

Lapunknak most úgy fogalmazott: több ezren jelentkeztek országos szinten, és rendkívül rosszul érintette, amikor jobbnak látta, ha visszalép. Most úgy tűnik, az Országos Kórházi Főigazgatósággal elindul egy közös munka, a projekt részletei egyelőre nem tisztázottak. Megjegyezte: a Nevetnikék Alapítvány Pécsen és Kaposváron továbbra is működik, és várja azon civil szervezeti vezetők jelentkezését, akik máshol szeretnének érdemben segíteni a hospitalizált csecsemőknek.

Lapunk egyébként több szervezettől úgy értesült, hiába mennének, nem jutnak be a kórházakba, nem engedik be őket. Így ők is feladták.

A Népszava is többször fordult a Belügyminisztériumhoz, amely már kérésre sem közöl adatot arról, hány csecsemő rekedt a kórházakban, és hogyan rendezi sorsukat a gyermekvédelmi rendszer. Tavaly ősszel még elárulták, országosan 280-300-an vannak a kisbabák, akiket nevelőszülőknél és intézményekben sem tudnak elhelyezni, mert nincs hely. Amit még tudni lehet róluk, vannak olyan kisgyerekek, aki több, mint egy évig éltek egészségügyi intézményben. Gyakran kórházak között is szállítják őket, és sokszor az egészséges babákat is betegként tartják nyilván. Ellátásukra nincs kapacitása az egészségügyi feladatokat ellátó intézményekben, a ruhákat a különböző osztályok ápolói gyűjtik. Egyre valószínűbb az is, hogy a kórházban rekedt kisbabák többségéről nem mondtak le a szüleik, szeretnék őket haza vinni, de ezt a gyámhatóság akadályozza

A Nevetnikék Alapítvány nemcsak az újszülöttekkel, csecsemőkkel foglalkozik. Egy év alatt 1210 kórházban kezelt gyereket látogatott, ebből 422 volt 6 évesnél fiatalabb, 112 mellett egyáltalán nem voltak szülők. Ez a mérleg nem országos, hanem kizárólag pécsi adat, és nincs tudomásuk arról, hogy más városban bárki hasonló feladatot látna el.

Sok csecsemőt, óvodás-iskolás korú gyereket hetekig, hónapokig, akár évekig gyógyítanak egészségügyi intézményben. Nekik abból áll a napjuk, hogy a rácsos ágyban fekszenek, pedig az állapotuk ezt feltétlenül nem indokolja. Annak a csecsemőnek, vagy nagyobb gyereknek is nehéz, akit nem hagy magára a családja, de akinek egyedül kell megküzdenie a betegségével, biztosan sérül, hospitalizálódik. Visszafejlődik a kommunikációs képességük, csökken az érzelmi biztonságérzetük. A tünetek ugyanazok, mint a kórházban hagyott újszülötteknél, az akár órákon át tartó vigasztalhatatlan sírás. A nagyobb baj akkor kezdődik, amikor ez elmarad, mert a csecsemő, a kisgyerek rájön, hogy nincs aki felvegye, megvigasztalni. Ilyenkor nyöszörög, aztán már azt sem teszi. A nagyobbak akár éveket is visszafejlődnek – mondta Kőműves Glória, az alapítvány vezetője. Volt egy olyan hat éves kislány akit már az iskolakezdésre készítettek fel az alapítvány önkéntesei, olvasás-, és íráskészség fejlesztő játékokat játszottak vele. Egy évig volt kórházban, és pár hónap után már az is kihívás volt számára, hogy egy formaillesztő játékba behelyezze a háromszöget. Hangsúlyozta: a kórházi dolgozók, nővérek, orvosok mindent megtesznek a gyógyulásért, de arra nincs kapacitásuk, hogy ezt a helyzetet is kezeljék, nem is az ő feladatuk. Azért szeretett volna sok önkéntest mozgósítani az országos képzéssel, hogy egyetlen kórházban se legyen olyan gyerek, aki ilyen helyzetben magára marad. 

Lapunknak most úgy fogalmazott: több ezren jelentkeztek országos szinten, és rendkívül rosszul érintette, amikor jobbnak látta, ha visszalép. Most úgy tűnik, az Országos Kórházi Főigazgatósággal elindul egy közös munka, a projekt részletei egyelőre nem tisztázottak. Megjegyezte: a Nevetnikék Alapítvány Pécsen és Kaposváron továbbra is működik, és várja azon civil szervezeti vezetők jelentkezését, akik máshol szeretnének érdemben segíteni a hospitalizált csecsemőknek. Lapunk egyébként több szervezettől úgy értesült,

A Népszava is többször fordult a Belügyminisztériumhoz, amely már kérésre sem közöl adatot arról, hány csecsemő rekedt a kórházakban, és hogyan rendezi sorsukat a gyermekvédelmi rendszer. Tavaly ősszel még elárulták, országosan 280-300-an vannak a kisbabák, akiket nevelőszülőknél és intézményekben sem tudnak elhelyezni, mert nincs hely. Amit még tudni lehet róluk, vannak olyan kisgyerekek, aki több, mint egy évig éltek egészségügyi intézményben. Gyakran kórházak között is szállítják őket, és sokszor az egészséges babákat is betegként tartják nyilván. Ellátásukra nincs kapacitása az egészségügyi feladatokat ellátó intézményekben, a ruhákat a különböző osztályok ápolói gyűjtik. Egyre valószínűbb az is, hogy a kórházban rekedt kisbabák többségéről nem mondtak le a szüleik, szeretnék őket haza vinni, de ezt a gyámhatóság akadályozza

A Nevetnikék Alapítvány nemcsak az újszülöttekkel, csecsemőkkel foglalkozik. Egy év alatt 1210 kórházban kezelt gyereket látogatott, ebből 422 volt 6 évesnél fiatalabb, 112 mellett egyáltalán nem voltak szülők. Ez a mérleg nem országos, hanem kizárólag pécsi adat, és nincs tudomásuk arról, hogy más városban bárki hasonló feladatot látna el.

Sok csecsemőt, óvodás-iskolás korú gyereket hetekig, hónapokig, akár évekig gyógyítanak egészségügyi intézményben. Nekik abból áll a napjuk, hogy a rácsos ágyban fekszenek, pedig az állapotuk ezt feltétlenül nem indokolja. Annak a csecsemőnek, vagy nagyobb gyereknek is nehéz, akit nem hagy magára a családja, de akinek egyedül kell megküzdenie a betegségével, biztosan sérül, hospitalizálódik. Visszafejlődik a kommunikációs képességük, csökken az érzelmi biztonságérzetük. A tünetek ugyanazok, mint a kórházban hagyott újszülötteknél, az akár órákon át tartó vigasztalhatatlan sírás. A nagyobb baj akkor kezdődik, amikor ez elmarad, mert a csecsemő, a kisgyerek rájön, hogy nincs aki felvegye, megvigasztalni. Ilyenkor nyöszörög, aztán már azt sem teszi.

– mondta Kőműves Glória, az alapítvány vezetője. Volt egy olyan hat éves kislány akit már az iskolakezdésre készítettek fel az alapítvány önkéntesei, olvasás-, és íráskészség fejlesztő játékokat játszottak vele. Egy évig volt kórházban, és pár hónap után már az is kihívás volt számára, hogy egy formaillesztő játékba behelyezze a háromszöget. Hangsúlyozta: a kórházi dolgozók, nővérek, orvosok mindent megtesznek a gyógyulásért, de arra nincs kapacitásuk, hogy ezt a helyzetet is kezeljék, nem is az ő feladatuk. Azért szeretett volna sok önkéntest mozgósítani az országos képzéssel, hogy egyetlen kórházban se legyen olyan gyerek, aki ilyen helyzetben magára marad.