Közeleg a főszezon a Balatonnál, amit nemcsak a növekedő forgalom mutat, de az internetet elárasztó álláshirdetések is. Ilyenkor még az egész évben nyitva tartó szállodák és vendéglátóhelyek is keresnek kisegítőket az állandó személyzet mellé, a szezonális szolgáltatók pedig egyre kétségbeesettebben próbálják betölteni álláshelyeiket – mind kevesebb sikerrel. Nehezen találnak munkaerőt, pláne megfelelőt, idénymunkára valóban képzett felszolgálót, pultost szinte lehetetlenség találni, szakácsot még inkább, igaz csillagászati összegért, csaknem hétszámjegyű fizetésért.
– Tizenöt éve még válogathattam a jelentkezők között, ők maguk nyomták egyre lejjebb a fizetéseket, mára viszont úgy licitálnak a vendéglátóhelyek egy-egy megbízható szakácsra, mint egy aukción – állította István, egy siófoki étterem tulajdonosa. – Ráadásul régebben megállapodtunk az órabérről, amibe valamennyire beleszámoltuk az étkezést, a szállás viszont már az ő gondja volt, és lehúzott három hónapot havi két pihenőnappal. Most viszont szinte all inclusive ellátást akarnak: étkezés, szállás, heti minimum egy, de inkább két szabadnap, napi nyolcórás munka, illetve, ha több, akkor extra bér a túlórákra. Ha minden költséget beleszámolok, nagyjából 1,3 millióban vannak a szakácsaim, persze fejenként. De legalább találtam, normálisak, tudnak főzni, nem rontják el a rendelést, nem marad rengeteg felesleg, s viszik a konyhát, betartva az előírásokat, így nem kell rettegnem az ellenőrzésektől. Más kérdés, hogy valahogy ki kell termelnem a költségeket, meg is látszik az árkülönbség a tavalyi és az idei étlap között, 15-20 százalékot kellett emelni.
3-4 napra rövidültek a belföldi nyaralások, ajándék éjszakával marasztalnak a Balaton mellettA vendéglátósok a placcra, pult mögé jellemzően képzettség nélküli, maximum a korábbi nyarakon gyakorlatot szerzett fiatalokat tudnak szerződtetni. Egyetemisták, frissen érettségizettek jelentik a balatoni felszolgálóállomány derékhadát, ám alkalmazóik szerint fizetési igényeikben nem maradnak el a profiktól.
Ugyanígy nehéz mosogatót, konyhai előkészítőt találni, a takarítást pedig egyre jellemzőbben úgy oldják meg, hogy az egymáshoz közeli helyek közösen alkalmaznak néhány asszonyt, akik aztán vetésforgóban járnak körbe megszabott időközönként.
– Visszajött két egyetemistám, akik már tavaly is pincérkedtek, 2500 forintos órabérben meg is egyeztünk, ami naptól függően 25-30 ezret jelent nekik, vagyis heti egy szabadnappal 650-700 ezret kereshetnek – mondta egy zamárdi étterem tulajdonosa. – Jöttek újak is, ugyanezt ajánlottam nekik, erre
az egyik szó szerint kiröhögött, hogy útszéli dinnyeárusításért kapna kétezret, s ott csak ülnie kell a napernyő alatt reggel kilenctől este hétig, s úgy keres 600 ezret egy hónapban, hogy közben játszik a telefonján vagy zenét hallgat. Erre mit lehet mondani?
Az állást keresők persze máshogy látják az előttünk álló szezont. Ennek elején szerintük megy a nagy ígérgetés, ám amint beindul a főszezon, a hirdetésekben nyári kalandnak, jó társaságban munkával eltöltött nyárnak titulált állás rabszolgamunkává válik.
Megugrott a belépők ára a balatoni strandokon– A tulajok szezon előtt jellemzően megígérnek mindent, szállást, étkezést, órabér alapján mondjuk napi 25 ezer forintos fizetést, s persze pihenőnapot – állította a budapesti Kispéter Szabolcs, aki egyetemistaként negyedik átdolgozott balatoni nyarára készül egy balatonföldvári vendéglátóhelyen. – A szállás sokszor 4-6 embert jelent bezsúfolva egy 20 négyzetméteres szobába, ahol vagy van ágy, vagy csak hálózsák. A kaja sokszor maradék, ami nem fogy elég jól aznap, a szabadnap pedig hetekig nem jár, aztán ha bejön néhány esős nap, s csökken a forgalom, egyben megkapod.
Bejelentve csak 4-6 órára vagy, a többi „svarcban” megy, s 10 óra helyett mondjuk 14-et kell melóznod. Erre azzal vesznek rá, hogy szezon végén majd kapsz prémiumot a fizetésen felül, aztán vagy adnak, vagy nem, általában „kiderül”, hogy szar volt a forgalom, és nem jut.
Ács Balázs tíz éve dolgozik Ausztriában egy tiroli szállodában pincérként, beszél németül és angolul. Októbertől április végéig tart a szezonja, utána hazajön, egy hónapot pihen, aztán keres valami munkát itthon, leginkább a Balatonnál.
– Május végén raktam fel a hirdetésem egy Facebook-csoportba, egy órán belül vagy tucatnyi ajánlatot kaptam – mesélte. – A kis büfék, strandos vendéglátóhelyek nem érdekelnek, csak normál étterem vagy szálloda jöhet szóba. Még nem írtam alá sehova, várok a megfelelő ajánlatra. Napi 35-40 ezer forintot kérek, mellé szállást, étkezést, heti egy nap szünetet. Két hely jelezte, elfogadja, amit kérek, exkluzív étterem mindkettő, nekik belefér ilyen bér, de még megnézem a szállást, mert nem akarok valami sufniban aludni.
Nemcsak a vendéglátósok, a szállásszolgáltatók, illetve a különféle árusítóhelyek is szenvednek az évről évre égetőbb munkaerőhiánytól.
– Recepciós, szobaasszony, reggeliztető, mosodás, takarító, parkolóőr, hirtelen ennyi jutott eszembe, milyen munkát tudnánk adni akár a mai naptól
– sóhajtott fel Ágnes, egy fonyódi apartmanszálló üzemeltetője. – A parkolóőrnek nettó 1600 forintot tudunk ajánlani, a szobaasszonynak 2500-3000-et, attól függően, kell-e neki szállás. Tavaly két anya-lánya pár dolgozott nálunk, ilyen megoldásnak az idén is örülnék, mert sokkal egyszerűbb velük, ha véletlenül be kell segíteni, nincs cirkusz. Csak nehéz megegyezni valakivel, mert szinte biztos, hogy még azután is meghallgat ajánlatokat, ha elvileg megállapodtunk. Úgy volt, hogy hétfőn kezd egy egyetemista lány reggeliztetőként, utána pedig besegít a konyhán, aztán elment inkább egy cukrászdába, ahol 30 ezret ajánlottak neki egy, viszont garantáltak két szabadnapot hetente. Én utóbbit nem tudom megadni, a vendégeimet napi szinten kell kiszolgálnunk.
Egy balatonmáriafürdői büfé fix összegért, havi 550 ezer forintért keres nyolcórás állásba konyhai kisegítőt, ám eddig senki sem jelentkezett.
Fekete utaztatás kockázatokkal és mellékhatásokkal– Eddig jórészt családi összefogással megoldottuk a nyarakat, ám a menyem szült, így kiesett, s a baba miatt a fiam sem tud teljes napokat dolgozni – magyarázta a tulajdonosasszony. – Fel kellene valakit vennünk, de ennél többet nem tudunk adni, borzalmasan elszálltak a költségek, főleg a beszerzés: az árstop miatt szinte minden alapanyagra mennyiségi korlátozást vezettek be a boltok, a nagyker pedig drágább a multiknál. Ha követnénk a drágulást, akkor 1500-ért kellene adnunk a sima lángost, de ennyiért nem lehet, vagyis kénytelenek vagyunk a korábbinál kisebb árréssel dolgozni, kevesebb a haszon, abból pedig nem tudunk 600-800 ezres bért adni. Pláne, hogy nálunk nem kell 12 órázni, tényleg csak 8 óra a munkaidő.
– A szombatokkal, vasárnapokkal 480 ezret a fenyvesi diszkontban is megkapok, be vagyok jelentve normálisan, nem 60 fokban kell dolgozni, mint egy konyhán – jegyezte meg egy máriafürdői fiatal, aki korábban rendre valamelyik helyi étteremben dolgozott nyaranta már középiskolásként is. – Az a baj, hogy a szezonális helyek még mindig úgy gondolkodnak, mint húsz éve: három hónap alatt széthajtják magukat, s persze az alkalmazottakat, s akkor összejön a nagy lóvé. Csakhogy míg a kétezres évek végén sokaknak nem volt más lehetősége, mint az idénymunka, s örültek, ha legalább nyáron kereshettek, most, aki dolgozni akar, 5-6-10 ajánlat közül válogathat. S az intelligensebb munkaadók tudják, üveggyöngyökkel meg ígéretekkel már nem lehet kiszúrni az emberek szemét. Ők is sokat követelnek, de hajlandóak fizetni is. Akik viszont nem alkalmazkodnak az új helyzethez, bezárhatnak.
Képzetlen munkaerő, több hibázási lehetőség
„A fiataloknak nem vonzó ez a bonyolult, nehéz, kiszámíthatatlan vállalkozói lét, amiből kevesebbet vehetnek ki, mint amit megkeresnek nyugaton munkát vállalva” – hangzott el a Kisosz szezonnyitó, siófoki vállalkozói fórumán, melyen az is kiderült, a vendéglátóhelyek száma 4, míg a kiskereskedelmi üzletek száma 6-7 százalékkal esett vissza az előző évhez képest.
A fórumon – melyről elsőként a Hírbalaton számolt be – legfőbb problémaként a munkaerőhiányról beszéltek az érintett vállalkozók, akik szerint az is gond, hogy a hosszabb tanév miatt tovább zsugorodott a főszezon. A résztvevők nehezményezték, hogy a Balatonnal kapcsolatos jogalkotásba nem vonták be a vendéglátóipari szakmát, s szintén nehézség, hogy a korábbi, 6 hónapos OKJ-s képzéseket felváltotta egy kétéves oktatási rendszer, így lelassult az utánpótlás- és átképzés a szektor számára fontos szakmákban. A képzetlen munkaerő viszont több hibázási lehetőséget is jelent, pedig a vállalkozóknak 100-120 jogszabályt kell alkalmazniuk, a szabálysértési-, mulasztási bírságok pedig drasztikusan emelkedtek. A forgalom is visszaesett a megugrott infláció miatt, a tópartra érkező vendégek leginkább a szolgáltatásokon spórolnak, s a bevételeken az is meglátszik, hogy a SZÉP-kártyát már nemcsak turisztikai, hanem egyéb célokra is fel lehet használni.
