Kísérletezés és közösségépítés

Az Under500 a független kortárstánc és performanszművészeti közegből nőtte ki magát a Covid idején, amikor épp nem lehetett 500 fősnél nagyobb eseményeket szervezni, innen kapta a nevét is. Az érdeklődők az idén is találkozhatnak multi- és transzdiszciplináris produkciókkal, bemutatókkal és munkabemutatókkal, interaktív workshopokkal, akusztikus koncertekkel, kísérleti elektronikus zenével, valamint, az elmúlt évek hagyományait követve, egy képzőművészeti kiállítással, ahol a fesztivál alapelveihez hűen a színterek és a generációk közti párbeszéd ösztönzése a cél. 2025-ben is egy olyan nyitott, biztonságos teret szeretnének megteremteni, amelyben pályakezdő és befutott alkotók ugyanakkora figyelmet kapnak.

Aki részt vett már korábbi kiadásokon, a különleges művészeti élményeken túl biztosan megőrizte magában a közösség élményét is, amit ez a befogadó, nyitott, biztonságos tér nyújt, melyben együtt gondolkodhatnak és akár együtt is lélegezhetnek alkotók és szemlélők, két program között a teraszon vagy az udvaron megpihenve.

Olyan alkotói folyamatokba lehetett itt első alkalommal bepillantani, melyekből például a később Lábán- és Halász Péter-díjas Game Changer 2.0 (Molnár Csaba, Vadas Zsófia Tamara és Vass Imre alkotása) megszületett, amiből aztán a tágabb kortárs előadművészeti szcéna és a háttérben dolgozók elismerésére alapított Balta-díj is útjára indult.

Mindez része az anyagilag ellehetetlenített, a pályázati és intézményrendszerből fokozatosan kiszorított alkotói közeg életben maradásáért és láthatóságért folytatott küzdelmének.

Egyfajta önmegtartó védekező mechanizmus, ami az alulról szerveződő fesztiválformátumot is életre hívta. Egyben híd a különböző alkotógenerációk között, a legfiatalabb feltörekvő művészektől, köztük Freeszfe-s és KIMI-s diákoktól a több évtizede a pályán mozgó koreográfusokig és kollektívákig, mint Szabó Réka és a Szünet Együttes, a Willany Leó vagy a HODWORKS. Jelentős számban képviselteti magát a középgeneráció is, mint Szeri Viktor, Raubinek Lili, Juhász Adél, Oberfrank Réka, Stern Lili, Szász Zsófi, Vass Imre, Molnár Csaba és még sokan mások, akik itthon és külföldön is több elismerésben részesültek, részei a nemzetközi kortárs előadóművészeti szcénának, különböző okokból mégis ide kötődnek, őrzik a lángot a borús időkben.

Ennyiben a fesztivál máig őrzi a Covid alatti megváltozott tudatállapot szellemiségét, hiszen ma is ugyanazok a kérdések mozgatják a résztvevőket: hogyan lehet működni a folyamatosan változó, vagy épp eltűnő keretek és elvárások közt? Mit jelent a fenntarthatóság egy kisebb lokális művészeti szcéna számára, amilyen az itthoni? Hogyan lehet ide becsatornázni európai vagy akár globális művészeti trendeket, hogy közben a saját identitásunk, érvényességünk, egzisztenciánk is megmaradjon?

Az U500 fesztivál most már évek óta az egyik legfontosabb megtartó ereje a hazai független előadóművészeti szcénának, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy számos külföldön élő magyar művész csak a fesztivál miatt látogat haza, hogy bemutassa itthon, min dolgozik éppen, vagy csak a közösség kedvéért, résztvevőként látogat el az Artusba. Ez a kölcsönös támogatás és figyelem a fesztivál motorja is egyben: az idei U500 a tavalyi közösségi adománygyűjtésnek köszönhetően jöhetett létre.

Infó: lLneup és részetes program, illetve jegyvásárláshoz link: Under500 Fesztivál Facebook-oldala