Egyre nagyobb bajban van a magyar gazdaság, hisz a növekedés motorjai az elmúlt években sorra álltak le. A beruházások 2022 közepe, vagyis a legutóbbi parlamenti választások óta évről-évre csökkennek. Nem fejlesztenek sem a vállalatok, sem az állam, a lakosság is csak minimális mértékben. Az export gyakorlatilag 2023 óta stagnál, az elmúlt másfél-két évben szinte kizárólag a lakossági fogyasztás tartotta még úgy-ahogy a felszín felett a magyar gazdaságot.
De ez is csak a korábbi szint helyreállítása volt, hisz a 2022–23-as inflációs válság oly mértékben taszította mélybe a lakossági fogyasztást, hogy a növekedés, amit láttunk, nem volt más, mint a inflációs hullámvölgy ledolgozása. Az elmúlt hónapok adatai szerint a lakosság is elbizonytalanodik, nem mer és nem tud fogyasztani: az infláció még mindig itt ólálkodik, a munkanélküliség emelkedik, a foglalkoztatás romlik – érhető, hogy nem költenek, megpróbálnak takarékoskodni, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő.
Semmi jót: a magyar gazdaság az első negyedévben csökkent, emiatt és a lanyhuló lakossági fogyasztás látva az elemzők sorra veszik vissza prognózisaikat. A kormány továbbra is 2,5 százalékos gazdasági növekedésről delirál – a költségvetésben azonban még mindig 3,4 százalékkal kalkulálnak 2025-re –, ezzel szemben a szakértők szerint már az 1 százalék sem lesz meg. Az Erste elemzői szerint 0,8 százalékkal „nőhet” idén a magyar GDP, az OTP pedig csupán 0,6 százalékot vár – vagyis két év alatt 1 százalékkal nőhet a bruttó hazai termék. Ez minden, csak nem repülőrajt vagy száguldás.
Az elemzők szerint már a kormány választási osztogatása sem fog csodát tenni, nem rántja ki a bajból sem a gazdaságot, ha pedig hatástalan marad, akkor a Fideszt sem. A 0-1 százalékos növekedés mellett tarthatatlan a jövő évi 13 százalékos minimálbér-emelés – ez egy újabb ok a bizalomvesztésre. Ez pedig azt is jelenti, hogy a jövő évi növekedés is egyre gyengébb lábakon áll, esély sincs a kormány által remélt 4,1 százalékra. Ha valami csoda folytán véletlenül beindulna végre a debreceni BMW, illetve a szegedi BYD üzeme és az akkugyárak is, akkor talán összejönne 2-3 százalék 2026-ban – de a növekedésből az átlagpolgár szinte semmit nem fog érzékelni.
Miközben a magyar gazdaság szenved, addig a lengyel 3 százalékkal, a cseh 2 százalékkal bővül, Bulgária pedig közben csatlakozik az eurózónához. Magyarán nem a háború, nem is Soros, meg az ukrán áfium vágja tönkre a magyar növekedést – hanem az orbáni inkompetencia. És az általános bizalomhiány. Sem a cégek, sem a lakosság nem bízik abban, hogy a jelenlegi kormány képes lenne bármit pozitívat kezdeni a magyar gazdasággal. Azt, hogy a Tiszának sikerül-e – ma még nem lehet megmondani. De azt látni, hogy egy új kormány sem tud majd csodát tenni; még akkor sem, ha újra lesznek uniós pénzek, illetve ha a költségvetési támogatások nem stadionoknak és futballkluboknak, hanem iskoláknak és kórházaknak mennek majd. Hosszú idő lesz a gyógyulás – már ha lesz. De bizalom nélkül ez sem megy.