„Hagyd kint a valóságot!” – szól a Budapest Park szlogenje, melyhez remekül passzol a XI. kerületi szórakozóhely excentrikus dizájnja, kiváltképp a színpad mögötti backstage rész, melynek a falait világoskék, felhőkkel teli égboltok díszítik, rajtuk gerberák, almák, ezüstszínű hangyák, egy rózsaszín paprika és egy lángoló liliom tűnik fel, mintha egy 80-as vagy 90-es évekbeli MTV-videóklipbe kerültünk volna. A képek alkotója Pápay Fanny illusztrátor-grafikus, aki örömmel nyúl mindenféle motívumhoz, hogy azokból valami újat, addig nem látott kompozíciót hozzon létre.
– A képeimen mindig van egy hétköznapi elem és mellette egy nagyon nem odaillő, figyelemfelkeltő, szürreális komponens is. Mert nem szeretem, ha valami túl szép, ezért meg akarom törni az összképet valami furával. Például egy pókkal vagy egy hangyával. Kell, hogy valami hiba kerüljön a képbe – vallja a művész, aki szereti meglepni a nézőjét. A Larm nevű szórakozóhelynek például poszternek egy tisztítószert küldött el, melynek címkéjén a lemenő nap éppen a vízbe bukik le, miközben a flakonon hangyák másztak.
Delfin a fülbevalóban
– A szüleim is grafikusok voltak, egyik nagypapám rajztanár, a másik festő, így eléggé predesztinálva voltam arra, hogy művész legyek. És érdekes, hogy az ovi, ahová Zugligetben jártam, a grafikát is tanító Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) épületével szemben van. Amikor mentünk haza az oviból, a szüleim gyakran mondták, hogy: na, majd oda fogsz járni egyetemre – meséli Fanny, hozzátéve, anyukája is a MOME-re, vagyis elődjére, az Iparművészeti Egyetemre járt.
A lány ezután tudatosan haladt a művészlét felé: hétéves korától az általános iskola mellett a Budai Rajziskolában tanult, és már tizenegy évesen prospektust tervezett a Richter Gedeon cégnek, amikor anyukája bevitte ahhoz a reklámügynökséghez, ahol éppen dolgozott, és mondta neki, hogy rajzoljon valamit. – Tulajdonképpen ez volt az első munkám életemben, és egy mobiltelefont kaptam érte díjazásként – meséli Fanny, aki ezután folyamatosan pályázott a munkáival különféle felhívásokra, majd a Kisképzőben tanult grafikát, ahol sokat fejlődött szakmailag. – Nagyon jó és neves tanáraink voltak, akiktől mindent alaposan megtanultunk a litográfiától kezdve a rézkarcon át a digitális képszerkesztésig. Még arra is rávezettek, hogyan kell kreatívan gondolkodni, amiről az ember azt gondolná, hogy ilyet nem lehet megtanítani – mondja Fanny, aki a szürreális világát ekkor kezdte kibontani.
– Az öcsém nagy örömére ő lett a múzsám, mivel nem volt más kéznél, ezért őt fotóztam, amikor egy poszter vagy könyvecske tervezéséhez kellett alany.
Amikor pedig azt a feladatot kaptuk, hogy csináljunk magunkról portrét, én színesre retusáltam a fejemet, majd digitálisan unikornisokat tettem a vállamra, a hajam helyére meg gyümölcskosár került. Meg nagy karika-fülbevalóm volt, amin egy delfin ugrott át.
Szóval a fotót már akkor is grafikával vegyítettem.
Krómszínű paprikák
Fanny a MOME-n lelt rá a mostani stílusára, de az odáig vezető út tele volt véletlenekkel. Második évében, 2013-ban például az egyetem udvarán bográcsozást tartottak, amihez vállalta a poszter elkészítését: t. v. paprikákat fújt le krómszínű festékkel, aztán kinyomtatott egy színátmenetes hátteret, melyen a zöldségeket elhelyezte, majd a kompozíciót befotózta.
– Talán minden ezzel a képpel kezdődött: kiraktam a Tumblr nevű közösségi oldalra, és vagy hatezer megosztást és lájkot kaptam. Ez most is soknak számítana, akkor meg pláne az volt – mondja. Szintén nagyot ment az úgynevezett Technokol Font betűtípusa, melyhez hologramos fóliára Technokol Rapid ragasztót csepegtetett, majd betűket formált belőle. Egy másik alkalommal a nagymamája kertjében érte az ihlet, ahol unalmában egy összegyűrt ásványvizes palackot dobott egy hálóra, majd észrevette, hogy felülnézetből a víz milyen érdekesen torzítja el a rácsos formát – az eredményt szintén lefotózta, ami olyan hatást keltetett, mintha egy digitálisan manipulált virtuális tér lenne. – Utóbbi képemet több mint tizenkétezren osztották meg, amitől teljesen ledöbbentem – emlékszik vissza.
Fanny ezután úgy gondolkodott, mint anno a szürrealista művészek: olyan dolgokat akart megjelenteni, és oly módon, ahogy azok a valóságban nem jelennének meg.
Például Vladimir Nabokov Laura modellje című regényéhez egy bugyit vagdosott össze, és azt úgy fotózta be, mintha a szövet széttört volna.
Az egyetem alatt pedig máris lettek megbízásai: a Soerii & Poolek nevű formációnak például lemezborítót tervezett, melyen egy fiúról készült portré szerepelt, de az arcánál elszakadt a papír, és mögötte vibráló, koncentrikus körök tűntek fel.
Ezután belevetette magát a munka világába: rövid időre a Kreatív Magazinnál dolgozott grafikusként, majd szabadúszó lett, 2018-ban pedig megkeresték a Budapest Parktól, hogy találja ki a szórakozóhely dizájnját, így Fanny azt a rá jellemző motívumokkal, a végtelennek tűnő rácsos terekkel, pálmaágakkal, lángokkal és arctalan emberekkel pakolta tele. – Azt kérték tőlem, hogy a dizájnt a nyolcvanas évek szellemében tervezzem meg, így a múltat próbáltam visszaadni a korszakra jellemző színekkel, geometrikus elemekkel és más motívumokkal.
Tetovált sütőtök
Kedvelt jeleiből önálló világot teremtett: Szombat Éva fotográfussal például a Surrealogy című sorozatukban a tizenkét csillagjegyhez készített képeket, melyeken az oroszlánt egy kismacska szimbolizálta, a mérleget egy kis méretű gördeszkán egyensúlyozó bodobács, az ikreket pedig két rózsaszín telefon a kijelzőjükön két szemmel. Egy alkalommal a kortárs művészetnek is görbe tükröt mutatott, mikor is a Budapest Gallery Weekend nevű eseményre, mely a progresszív kortárs magángalériák fesztiválja, ironikus posztereket tervezett, melyekhez Rieder Gábor művészettörténész írt olyan humoros szövegeket, amiket azok az emberek tesznek fel, akik értetlenül vagy szkeptikusan állnak napjaink művészeti alkotásai előtt.
A képeken Fanny sütőtökre applikált lemosható tetoválást, illetve egy vécékefe műanyag tartójába helyezett törökszegfűt és rózsát.
– Ha valaki megkeres munkával, akkor vagy konkrét koncepcióval érkezik hozzám, amikor is alkalmazkodom a felkéréshez, vagy teljesen szabad kezet kapok. Utóbbi esetben nem is törekszem arra, hogy a márkát pontosan megjelenítsem, legfeljebb belekomponálom a saját világomba – mondja Fanny. Így került bele például egy híres márka tornacipője buborékok, felhők, méhek, golyók és pepita színű térelemek közé vagy egy napszemüveg egy gyűrűs kézfej, egy meggyújtott alma és egy katicabogár társaságába. Fanny szeret a saját világában kalandozni, és úgy érzi, a jövőben is lesz mit felfedezni benne.
