Harcoló játékkatonák, üzletet kötő öltönyös emberek, műtárgyakat bámuló közönség és Donald Trumpra hajazó trollbaba tűnik fel Soós Nóra legújabb, színpompás és ingergazdag festményein A kérdőjel háta mögött című kiállításán. A budapesti Képező galériában látható tárlaton az élénk színekben játszó képek első blikkre kellemes hatást nyújtanak, ám ha jobban megvizsgáljuk azokat, láthatjuk, hogy komoly társadalmi, politikai és gazdasági kérdéseket érintenek, de még a képzőművészet is górcső alá kerül.
A tárlat címe is ezt sejteti, mely Parti Nagy Lajos 2018-as, az Élet és Irodalomban megjelent – szintén társadalom- és politikakritikus – a kérdőjel háta (sic) című versére utal, ahogy Soós Nóra A kérdőjel háta mögött című festménye is. Ezen két tüntetőt látunk egy magyar zászlóval és egy üres transzparenssel, mellyel a művész érzékelteti, hogy hazánkban már annyi a probléma, hogy szinte folyton lehetne valami miatt demonstrálni. – Ahogy a kép címe is mutatja, nekem a mai magyar valósággal kapcsolatban inkább kérdéseim vannak, mivel annyira gyorsan változik a hazai és a nemzetközi politika, hogy azt követni is nehéz – mondta a művész lapunknak.
Szintén kritikus hangvételű a Társadalmi olló című olajfestmény, melyen a szó szoros értelmében egy nagy méretű, kinyílt olló látható, illetve a fogalom konkrét megjelenítése is: két öltönyös alakot látunk kezet rázni, akiknek feltehetően sínen van az élete, míg a lábunknál szénnel megrajzolt hajléktalanok fekszenek, vagy lemondóan hajtják le fejüket. – Ezeket a perifériára sodródott embereket azért akartam realisztikusan megjeleníteni, mert az ő életük a társadalom számára láthatatlan marad, így érzékenyíteni szeretném a befogadót, arról nem beszélve, hogy a mai világban bárki könnyen a perifériára sodródhat – vallja a művész.
A Szókratész védőbeszéde című képén a globális politika is szerepet kap: két játékkatona szegezi fegyverét a nem látható ellenségre, az égen egy drón is feltűnik, ahogy a kép közepén egy hosszú hajú, nyakkendős troll, így utalva a jelenünket befolyásoló, konstans háborúkra, és az Egyesült Államok egyre erősödő külpolitikai befolyására is. Soós Nóra viszont megnyugtat minket azzal, hogy a jelen káosza ellen gyógyírt jelenthet Szókratész, aki a kép bal oldalán szénrajzban tűnik fel. – Azért tettem a vászonra az ókori filozófust, hogy ellenpontot képezzek a világ káoszával szemben. Számomra sokat mond az az állítása, miszerint „Jobb igazságtalanságot elszenvedni, mint elkövetni azt!”.
A tárlaton a művészet világa is górcső alá kerül, a Létezéseink foka című képsorozatban embereket látunk, amint egy színfoltokból felépülő absztrakt térben bámulnak és fotóznak valamit, feltehetőleg egy műtárgyat, például festményt vagy szobrot, míg az ábrázolt tér vélhetőleg egy galéria vagy egy múzeum. Ám a művész direkt nem ad támpontot, hisz számára az ábrázolt jelenet a fontos, vagyis hogy miként szemléljük az alkotásokat egy adott kiállítási térben, mennyi időt, energiát szánunk rájuk, és hogy valójában befogadjuk-e azokat. – Megfigyeltem, hogy a múzeumokban sokan csak rápillantanak a képekre vagy a mobiljukkal lefotózzák azokat, aztán mennek tovább. Én efelett nem is akarok ítélkezni, de az biztos, hogy manapság a figyelem, a koncentráció és az elmélyülés képessége igencsak gyengült – véli a művész.
A tárlaton a nőiség mint téma is megjelenik, a művész a Nőszirom című képén egymásra montíroz íriszt, kisdobos lányt, érett és idős hölgyet, míg egy másik képén a nőket ért elvárásoknak mutat be: ezen egy modellt láthatunk, amint éppen nyújt, míg a sarokban elszalad két stilizált, vigyorgó kolbász. Soós Nóra egy képén pedig saját szerepére reflektál: ezen a művész egy buborékot fúj, míg a háttérben egy bűvész nyulat húz elő a cilinderből. Mindez metafora akar lenni, szerinte az egész alkotási folyamat maga a varázslás.
A szabadság szelleme című képen aztán újra a politikum világában találjuk magunkat, ezen egy magyar zászlót tartó úttörőt, a Szabadság-szobrot és egy szellemruhába bújt gyereket látunk, ami felidézheti a művészetkedvelőkben Szentjóby Tamás 1992-es akcióját, mikor is egy óriási, fehér lepellel vonta be a Gellért-hegyi szobrot. – A Szabadság-szobor számomra egy fontos szimbólum, mert a gyerekoromban, a kilencvenes években nekem ez az alkotás maga volt Budapest. Akkoriban a város minden szempontból egy szabad, pezsgő, jó hangulatú hely volt, ami mára sajnos elmúlt – mondja Soós Nóra, majd hozzáteszi: – Mert ma Magyarországon a szabadságnak még a szelleme sem látszik. Azt pedig nem kell magyaráznom, hogy az a propagandisztikus tükörvilág, amelyben itthon élünk, milyen szellemtelen és amorális, az utolsó menedékünk pedig a kultúra maradt.
Infó: Soós Nóra: A kérdőjel háta mögött. Képező (Budapest, II. kerület, Keleti Károly utca 13/A) Megtekinthető május 30-ig
