– Egyszerű, jópofa poénnak indult. Büszkeséggel tölt el, és a jó értelemben vett döbbenettel állok a tény előtt, hogy egy vidéki kis cukrászda ostyalapra nyomtatott, AI-generált grafikával piacra dob egy sütit, bekerül az országos hírekbe, és sok százezer emberhez jut el – dicséri a hódmezővásárhelyi Sarokház cukrászda tulajdonosa, Orgovány Szabolcs egy kolléganőjük, Kenéz Nikoletta ötleteit. – Álmunkban sem gondoltuk, hogy ekkorát fog futni a Bindzsi-szelet.
Sokáig kitartott az első hulláma, az ország minden pontjáról jöttek, hogy megkóstolhassák. Január, ami a vendéglátásban, így nálunk is a túlélésről szól, drasztikusan megugrott a forgalmunk ennek köszönhetően. Az „Átteleltem!” feliratú poloskakocka és a zebragrafikás „Fogadj örökbe!” süti ugyancsak a közélet történéseire volt részünkről egy poénos kis édességkreáció.
A narancstól a süteményig
Ha az üzlet neve esetleg nem is mond semmit a dél-alföldi várostól távolabb élőknek, ki ne emlékezne a Majka-klip ihlette édességre? Ahogy a rapper számából, úgy a pisztáciás finomságból is hamar sláger lett. Bár utóbbi talán nem járt volna be ekkora ívet, ha előbb nem kerekedik a termék körül a zenész részéről előbb némi felháborodás, majd üzengetés, végül visszakozás és békülés.
Az online adok-kapoknál jobb reklám ezek szerint nem kellett, mert ha eddig fogalmuk sem volt arról, hogy létezik ez a közel 70 éves kisvállalkozás, most Tolnától Baranyáig keltek útra a fricskára kíváncsi édesszájúak. Hiszen az emberek, úgy tűnik, nemcsak egy pár jó falatra éheznek, hanem a humorba burkolt ellenállásra is. Amire, ha már a 15. évét taposó Fidesz-éra egyre szorgosabban nyesegeti is vissza a véleménynyilvánítás lehetőségeit, szerencsére nemcsak külföldön, de egyelőre itthon is akadnak példák.
Ezek pedig olyan felejthetetlen alkotásokban öltenek testet, mint a Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea képével díszített mézeskalács vagy a Deutsch Tamás-féle, angol nyelvet idéző mondatoknak emléket állító póló.
Nincs új a nap alatt, summázzuk Nagy Attila Tibor politikai elemző szavai alapján. Negyven éve figyeli a változásokat, a közéletet, és látja annak az ívét, hogyan kerül be a politika a hétköznapi közegünkbe. Az 1990-es évek Magyarországát áthatotta a hivatalosság, nem nagyon találunk arra példát, hogy tárgyakon megjelentek volna politikai szimbólumok. Hacsak, idézi fel, nem tekintjük annak a Fidesz narancsos kampányát 1990-ből, meg az 1994-es kampányfilmjüket. Ma már hihetetlen, de akkoriban ők voltak a közélet leglazább képviselői. Később oldódott a magyar politikai stílus, a magánélet, a bulvár fokozatosan megjelent benne az ezredforduló táján. Attól kezdve már egyre többször látunk olyat, hogy művészek, színészek kiállnak egy politikai erő mellett – emlékeztet Nagy Attila Tibor.
Az internet, a közösségi médiumok nagyon fellazították a diskurzust, és ebből adódóan a tárgyak akár virtuálisan, akár fizikai valójukban megjelennek a politikai térben. A komolykodástól eljutottunk tehát odáig, hogy Ungár Péterről és az édesanyjáról, Schmidt Máriáról festmény, Majka dalának ihletésére egy sütemény készül emitt drMáriásnak, amott egy bevállalós cukrásznak köszönhetően.
Kis halak, nagy mondások
Mindebben nem csupán az ellenállás, de a humor is megkerülhetetlen. Ami akár vékony jég is lehet. Becker György reklámpszichológus azt mondja: befogadói oldalon az emberek jó részének egyszerűen nincs humorérzéke. Ráadásul Magyarország egy olyan hely, ahol a hatalom legyalulta a médiát, megjelenési hely sem nagyon maradt a hatalmi rétegen való gúnyolódásra. Aki nem kockáztat kikacsintással, nem azért nem teszi, mert ostoba, hanem mert felelősnek érzi magát a többtucatnyi vagy több száz alkalmazottjáért. Amíg a saját arcomat tartom oda a pofonért, addig viccelődhetek, máséval nem szórakozhatok. Eljutunk hát egy olyan pontig, amikor be kell látni: nem teheti meg bárki, hogy céltáblát rajzoljon a NER-es hatalmasságok mellkasára. Aki mégis beáll a ringbe, annak pont fordítva kell gondolkodni, mint Muhammad Ali tette, azaz csak az húzgálhatja büntetlenül a pannon puma bajszát, aki vagy túl kicsi ahhoz, hogy számítson, vagy túl hatalmas falat a ragadozó számára.
– Magyarországon, ezzel biztos nem mondunk újat, egyáltalán nem biztonságos egy cégnek a Fideszen gúnyolódni. Partnerségi szerződések kötik a nagy vállalatokat az államhoz, ők maguk is az aktuális hatalom barátai, nem fogják kockáztatni, hogy elveszítsék az előnyeiket – taglalja Becker György. Egy olyan rendszerben, mint a miénk, minden kikacsintás kockázatos. Az állam mondjuk tesz is róla, hogy ez eszébe se jusson senkinek. Egy kis startup inkább megteheti, de egy nagy, jól bevált márkának ezerszer meg kell gondolnia.
Tehát van esélye a fricskára egy kis vidéki cukrászdának, a viszonylag kis közösségeket kiszolgáló cégeknek,
amelyek nem akarnak univerzális brandet építeni.
Politikust csak viccesen
Egy cég részéről üzlet, de akár hitvallás is lehet egy ilyen politikai üzenetet megjelenítő tárgy piacra dobása, vagy csak simán divat. Számít valószínűleg az is, hogy melyik településen van jelen az adott cég: egy ellenzéki városban ellenzéki üzenetet a kirakatba tenni jóval kevésbé kockázatos, mint egy erősen fideszes településen. Nagy Attila Tibor egyenesen veszélyesnek látja a közéleti, politikai kiállást Magyarországon: ilyenkor egy cégnek számolnia kell azzal, hogy megosztja az embereket, és ezzel potenciális vevőket veszít. Ugyanakkor, világít rá egy másik aspektusra, előfordulhat ennek az ellenkezője is: az IKEA Storstomma nevű szivárványszínű táskája nagy port kavart itthon az elmúlt hetekben, pontosabban nem maga a holmi, hanem az, hogy megszűnik-e a gyártása. Csak félreértés volt, a svéd cégnek, mint kiderült, nincs ilyen terve, a sokszínűség mellett meg ahogy eddig, tudatta, továbbra is határozottan kiáll.
