„Mi lesz most? Hová vezet az út?” – versben mesélnek érzéseikről, sorsukról a gyermekvédelemben felnövekvő fiatalok

Az alkotás folyamata, a megalkotott mű örökös rejtélyként villanhat fel a befogadó számára. Az ÁGOTA Közösség gondozásában kiadott Én írom a sorsom antológiában szereplő, nehéz háttérrel induló fiatalok munkái bámulatra adhatnak okot, megelőlegezik, hogy létezhet még a szép és a jó által körülhatárolt világ. Weiner Sennyey Tibor költő, író, szerkesztő, méhész november 18-án beszélgetett az antológiában szereplő négy fiatallal és a könyv szerkesztőjével, Boldog Zoltán pedagógussal, a Szeged-Csanádi egyházmegye Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató tehetséggondozásért felelős munkatársával a Kettőspont Irodalmi Színpadon.

Kovács Margit: Távolsági hívás

Takács Nándor: Komédia

Tim Mariann: Nem mindenkinek

                                                                                        „Ha az ember sokat álmodik,                                                                                                             gyorsabban nő.”                                                                                                                    (Émile Ajar)

Lukács Flóra: Megtartó feszültség

Megyeri Edit Tünde: Mások feldarabolása

Kállay Kotász Zoltán: Ott fogsz

                                                                                                          (Emlék 1982-ből)

Bakonyi-Tánczos Vera: Öregtemető

Filotás Karina: Barackfolyó

Nem ugyanolyan nap

Atlantisz

Tass Bálint: Vasbetonból kispórolt

Szilágyi L. József: Mosoly, szív, pacsi

Lesitóth Csaba: Szemhéj mögött

Tóth Vivien: Még

Horváth Eve: Takarító, Általában

Acsai Roland: Őszi súly

                                                                                  Kosztolányi Dezső emlékének

Nyilas Atilla: Cigaretta

Géczi János: Két töredék s még három darab

Ambrus Máté: Vak puli

Ayhan Gökhan: Temetés

                                                                                       „Patkány, szeretlek”                                                                                                   József Attila                                                       „Emberek, szeressétek a patkányokat.”                                                                                                     Sajó László

Tass Bálint: Valami erőset

Szilágyi L. József: Fodrász

Spányik Miklós: Delírium

Palágyi Péter Pál: Vendégpillangók

Graf Orsolya: Mindig igazuk van

Vasas Tamás: tavasszal néha leírok magamnak a pultnál pár nevet

Rácz Gáspár: Mese az kis balerináról és a nagy medvéről

F. Faragó Eszter: Csendem

Petőcz András: Fölemel, aki (öregember-szonett)

                                                                                De jaj az egyedül lévőnek,                                                                mert ha elesik, nincs, aki fölemelje.                                                                                                           Préd 4,10

Ferenczfi János: Profán zsoltár

  • Belföld
  • Gazdaság
  • Külföld
  • Vélemény
  • Kultúra
  • Népszava-videó
  • Fotógaléria
  • Szép Szó
  • Visszhang
  • Nyitott mondat
  • Reflektor
  • Bűnügy-baleset
  • Sport
  • Mozaik
  • Napi Visszhang