„Az állatok kiveszése példátlanul veszedelmes jelenség.
Hóhéruk elözönlötte a földet: immár csak neki jut hely.
Micsoda szörnyűség embert látni ott,
ahol azelőtt lovat láthattunk.”
E. M. Cioran
(Réz Pál fordítása)
fogadjátok hódolatom, nemes állatok,
nemes állkapocs, csukódj rám:
fű-légkör-éjszakáról lecsúszott hullám-
part-tajték-homok
formázta alak rólatok – bennem,
mosakodjatok: szükségtelen,
imádom a bőrszagot, a szájszagot, a szarszagot,
kín termelte húgy ragyogj, gagyogj, ragyogj,
megkínzott bundátok a bőröm,
véraláfutásos szárnyatok a karom,
törött csőrszivárgásotok a hangom,
szőnyeget terítek elétek avarból,
csiganyálból, rovarhát-roppanásból,
kopoltyú-nyákból-fulladásból,
vágóhíd-jászol terméketlen szalmáiból.

