Alul semmi, a hölgy deréktől lefelé fedetlen, igaz, lila zokni van az egyik lábán, és csillogó elegáns felsőt visel. Sok szépet nem lehet mondani az arcáról sem, talán csak gúnyos tekintete figyelemre méltó. Mégis ő lett a sztárja az idei májusi New York-i művészeti aukcióknak.
A műtárgypiac, de valójában korunk abszurditásának szimbóluma lett egy banán.
A renoméjukra oly büszke francia antikváriusokat sokkoló per kezdődik hétfőn Párizsban. Egy 92 éves matróna ül a vádlottak padjára, a hajdan világszerte ismert, megkerülhetetlennek tartott bútorkereskedő özvegye, akit bűntársként vonnak felelősségre férje üzelmei miatt.
Nagy volt a füstje, a közönség izgatottan várta a lángokat, ám végül csalódniuk kellett azoknak, akik azt hitték, hogy az „évszázad műtárgypiaci csalása” ügyében igazságot osztanak az ítészek.
Ha a vészharangok nem is szólaltak meg, kétségtelenül irányváltásról tanúskodnak a májusi aukciók a műtárgypiacon. A háború, a recesszió, az infláció, a magas kamatok, és a bankcsődök újrakalibrálták a mércét: a vártnál kevesebb vevő jelent meg a New York-i vásártéren, a potenciális befektetők eladókkal szembeni pozícióik erősítésére törekedtek, utóbbiak pedig elfogadták a reméltnél alacsonyabb árakat.
Az aukciók világában olykor felbukkan egy-egy műtárgy, amelyet a nagyközönség már jó ideje nem láthatott. Ilyen volt decemberben Rippl-Rónai József A geszti kastély kertjében című festménye, amely 300 millió forintért kelt el a Virág Judit Galéria árverésén. Szintén emlékezetes volt, amikor tavalyelőtt Csontváry Kosztka Tivadar 1899-es Traui látkép naplemente idején című festménye 240 millió forintért cserélt tulajdonost. De hogyan jutnak hozzá a galériák a nagy értékű, kalandos sorsú művekhez? És vajon hogyan göngyölítik fel azok történetét?
Jó vagy rossz a műtárgypiacnak a nehéz gazdasági helyzet, az infláció, a háború? Az ágazat elemzői valamiért kötelességüknek érzik, hogy egy egy rendezvényt megelőzően véleményt nyilvánítsanak, miért vásárolnak vagy miért nem a gyűjtők.
A Csatorna mindkét oldalán tesztelte az infláció és a háború hatásait a műtárgypiac. Londonnak még a Brexit következményeivel, a kormányváltással is meg kellett küzdeni, de láss csodát, a galériák kirakodóvásárain, és az árverőtermekben nyomát sem lehetett érzékelni a bizonytalanságnak.
A műtárgypiac golyóálló, a háború és az infláció ellen a képek jelentik a gyógyírt. Ez bizonyosodott be ismét a májusi New York-i árveréseken. Miközben a mélységeket tesztelték a világ tőzsdéi, zuhantak a kriptovaluták, az emberek képeket vásároltak, minden képzeletet felülmúló étvággyal. Két hét tobzódás után két és félmilliárd dollár bevételt számoltak össze a New York-i művészeti árverések pénztárnokai.
Fiatal művészeknek nyújt segítséget a youngart digitális galéria, miközben az új gyűjtői réteget is megcélozza.
Beeple, Metakovan, token, kriptopénz, blockchain - új nevekkel, fogalmakkal ismerkedik a műtárgypiac. Van aki állítja, nélkülük nincs jövő, mások viszont kérdezősködnek, mi köze ennek az egésznek a művészethez?
A brit graffitiművész szándéka ellenére jó üzletet csinált Sotheby's-nek.
