Azok a szép képeslapok

Valamikor régen az édesapám a Tungsram férfikórus tagja volt. Ez lehetővé tette számára, hogy utazhasson külföldre, ami a nyolcvanas években kuriózumnak számított. 

Az adventi koszorú

Korábban minden évben készítettem adventi koszorút. Vettem fenyőgallyakat, négy gyertyát, kiválogattam pár kedves díszt, amiket amúgy is a fára aggasztanék, és a gyerekekkel együtt elkészítettük a koszorút. Akkoriban ez a tevékenység annyira természetes volt, hozzátartozott a decemberhez.

Hulló levelek

Amikor kislány voltam, és hétvégeken meglátogattuk a budaörsi nagymamámat, mindig megfogtam a seprű nyelét, felsöpörtem a bejárat előtt, és ha kedvem volt, még a kertbe vezető lépcsőket is végig takarítottam.

A megállóban

A buszon

A DJ háta mögött

Elég sok szórakozóhelyen szokássá vált, hogy a DJ mögött is táncolnak. Ők a VIP. Többet fizetnek azért, hogy a pódiumon legyenek, és az egész buli alatt a fellépő hátát nézzék. 

A leejtett bankkártya

Állok a sorban. Most nem az önműködő kasszát választottam, hanem az igazit, ahol még emberrel találkozhatok, aki lehúzza a termékek vonalkódját, aki még azt mondja, hogy viszlát és jó napot. Közben az önműködő kasszánál egy kissé testesebb férfi igen vékony hanggal és semmi decibellel próbál valamilyen kontaktust kialakítani a kasszásnővel, hogy bizony neki segítségre lenne szüksége, mert a bankkártyája beesett a leolvasó mögé, és nem tudja kihalászni, mert túl szűk a rés.

Csipke kutya meg a színész

Ha azon a szombaton nem kerékpárral megyek a piacra, akkor nem lyukad ki a bringa kereke egy kis királydinnye tüskéjétől, és nem kell hazáig tolnom a biciklit a patak mellett. A patak partján, a hídnál szaladt felém egy fehér, göndör szőrű kiskutya, miközben a piaci szerzeményekkel megrakott, kerékpározásra alkalmatlan szerkezetet toltam hazafelé.

Véletlenek nincsenek: Gerlóczy Zsiga esete Frank Zappa mikrofonjával

Az Újlipótvárosban beszéltünk meg egy találkozót. Egyszerre értünk oda a sarki kis teázóhoz a fotós kollégámmal, és egyszerre fordultunk vissza, amikor Zsiga utánunk kiabált. Ugyanis Gerlóczy Zsigmond mellett nem lehet egyszerűen elmenni. Érdemes megjegyeznünk ennek az ifjú zeneszerzőnek a nevét, aki nemrégiben az egyik felvételét Frank Zappa ikonikus mikrofonjával rögzítette, Amerikában. Mindez a véletlen műve is lehetne, de mivel nincsenek véletlenek, ezért ennek így kellett történnie.

A pesti zenebusz

A hétvégén lagziból hazafelé menet felszálltunk a férjemmel a 7-es buszra. Az Astoriánál felpattant egy tangóharmonikás figura a hegedűs haverjával, és pillanatok alatt pici Párizst varázsoltak a buszban. 

Szempillantás alatt

Földgyógyítás nem középiskolás fokon

Hat évvel ezelőtt a vasárnapi ebédfőzés közben, egy tízéves kisfiú ezzel a kérdéssel fordult édesapjához a rotyogó húslevesfazék mellett: „Ha létezik egy játék a Mars meghódításáról, miért ne lehetne egy olyan, amely a Föld meggyógyításáról szól?” Ez az egyszerű kérdés vezetett az ökotudatos társasjáték, a Terra Sanitas megszületéséhez. 

A kínaiak már a kifutón vannak

A Budapest Fashion Week története 2003-ban kezdődött, amikor Mayer Balázs, Kenguru a londoni és new york-i divathetekből inspirálódva elhatározta, hogy Budapesten is életre hív egy hasonlóan rangos, többnapos divateseményt. Az első divatbemutató, a Budapest Fashion Night, akkora sikert aratott, hogy hamarosan megszületett a döntés: ebből hagyomány lesz. 2005-ben már háromnapos volt a rendezvény, ami idén harmincadik alkalommal várja a divat iránt érdeklődőket. Az évek során közel 400 kollekció, 5300 ruha és több mint 250 hazai és nemzetközi designer mutatkozott be a kifutón, miközben a rendezvény végig megőrizte független, értékalapú szemléletét.

Szomorú szombati vendégség

A két kisöreg kosárral megpakolva, lassan baktat a járda hepehupás aszfaltján. A Mama halad elöl, pár lépéssel utána lassan cammog a Papa. Kicsit görnyedten, két kezét mégis hátul összekulcsolva, mint egy Úr. 

FolkFitness, avagy táncold magad egészségesre!

A festői Balaton-felvidéki Zánkáról indult útjára egy különleges mozgásforma, ami a testet és lelket egyaránt megmozgatja. A FolkFitness ötvözi a népi hagyományos táncokat a modern kori fitneszelemekkel. Egyensúlyt, tartást ad, közösséget alkot, miközben játékosan tanít a szép magyar dalokra, és kimozdít a hétköznapi rutintevékenységekből. Talán ahhoz hasonló, mint amikor a lányok elmentek a fonóba kukoricát morzsolni. Ők dolgoztak és énekeltek, ahogy ezeken az órákon is énekelnek, táncolnak, de a munka elmarad. Az éneklés, a történetmesélés az ember alapvető igénye, minden népnek, törzsnek megvannak a saját meséi, amelyek szájhagyomány útján terjednek, a FolkFitness is így indult útjára.

Sárgarépalekvár

A lányom odavan a sárgarépáért. Egyszerűen, nyersen szereti ropogtatni. Természetesen nincs is jobb dolog, mint önmagában fogyasztani a zöldségeket, de azért a sárgarépalekvár is megér egy misét. 

Álljunk féllábon, mint egy gólya!

Nézőpont kérdése

Esik. Igen, esik. Végre posztolhatunk arról, hogy már megint ázunk, hogy a hideg szél próbálja kitépni az esernyőt a markunkból, bosszankodhatunk, hogy már megint lefröcskölt az autó, amikor álltunk a pirosnál a zebra előtt, balhézhatunk azért, mert nem raktunk be cserezoknit, és ramattyá ázott a cipőnk talpa, és benne a didergő lábaink összes kisujja.

Tilos a harag?

Amikor a gyerek dühös, mit csinál a legtöbb szülő? 

Csak a csend, amelyre vágyunk

Budapesten élünk, a XIV. kerületben, ami régebben zöldövezetnek számított. Amikor húsz éve ide költöztünk egy kilenc lakásos társasházba, a környéken a mi házunk számított a legmagasabbnak, leszámítva az előttünk álló templom tornyát. Nyugodt környék volt ez annak idején, madárcsicsergés, hatalmas fák, bokrok, a házak előtti területet is rendben tartották a lakók. A gyerekek még az úttesten fogócskázhattak, focizhattak, ugróiskolázhattak, mert ritkán kanyarodtak a térre az autók. Húsz év alatt azt tapasztaljuk, hogy sorra tűnnek el körülöttünk a kis egyszintes házak, az új lakók a zöld terület kárára bővítenek, minden talpalatnyi részt beépítenek, leköveznek.

Prométheusz nyomában, avagy a tűz tisztelete

Mi, városiak már ritkán rakunk tüzet. Nem megyünk ki az erdőbe, gyűjtünk rőzsét és fahusángokat, hogy begyújtsunk. Városi gyerekként a táborokban találkoztam először a tűzzel olyan formában, hogy körbeültük, énekeltünk a tűz körül, és mindig volt egy ember, aki megrakta a tüzet. Idén sok fesztiválon és rendezvényen láttam, hogy tüzet raknak, és körbeülik, ahogy azt illik. Mégis kevés helyen tapasztaltam, hogy tisztelnék a tüzet, pedig alapvető közösségi hagyományaink egyike, ahogy a tűzzel bánunk.

Női szeszély, az elfeledett desszert

A sütemény felvágásánál ejtsük a kést a sütemény közepébe, hogy a gyönyörű habot ripityára törjük azon melegében! Ne idegeskedjünk, ne káromkodjunk, amikor a csodasütink egy szempillantás alatt tönkre ment. Csak álljunk hozzá szeszélyesen. Nehogy már tökéletes legyen az a női szeszély!

Sorsok három sorban

Egy hétfő délelőtt bandukoltam a Nádor utcában. Szeptemberi napsütés, igazi vénasszonyok nyara. Egy nyitott ajtóra lettem figyelmes, bentről kellemes, hívogató hűvösség áradt, képek lógtak, közepén pár nyugágy, amiken kis kék könyvecskék hevertek. 

Túra varázshegyen

Két nap, két gyermek a mennybe ment

Én nem tudom, mi történik ebben az országban, de hétfőn egy huszonkét hónapos kislány, kedden pedig egy kéthónapos csecsemő vesztette életét szülői gondatlanságból. Vajon mennyi halál szükséges még ahhoz, hogy felébredjen az ország, és tényleg megóvjuk a védekezni képtelen, minden szinten a felnőttektől függő gyermekeket? 

Carlos, a görög teknős

A férjemnek különleges érzéke van ahhoz, hogy bajba jutott állatokat megtaláljon. Így volt ez akkor is, amikor kerékpározás közben, a körvasútsornál, szinte a sínek mellett talált egy teknőst. 

A kötélen mindenki a maga ura, de a highline-ozás közösségi sport

Feszítsünk ki két pont közé egy kötelet. Keressünk akár két szimpatikus fatörzset, és a földhöz viszonylag közel rögzítsünk közéjük egy hevedert, majd próbáljunk meg végigsétálni rajta. Ha ez már könnyen megy, képzeljük el, hogy ez a kötél egy kőbányában vagy egy szurdokban van rögzítve, jó magasan, a természet közepén, és ezen sétálgatunk. Ez egy különleges sport, amit a talaj mentén gyakorolva slackline-nak hívunk, viszont ha már magaslatokban lépkedünk, akkor highline-ozunk. De nem pusztán sport: egy életérzés, ami bátorságra, a saját félelmeink leküzdésére sarkall – erről mesélt lapunknak Fodróczi Zoltán, a Magyar Légvonal Egyesület egyik alapítója.

A nyúl nyaral

Úgy alakult, hogy amíg elmegyünk nyaralni, a négylábú szőrgombócról is gondoskodnia kell valakinek. Nyilván nem akartuk vinni a tengerpartra, hiszen sült nyúl lett volna belőle, aztán ugye mégiscsak családtag a Füge nyúl, mégsem eszünk családtagot. Nem vagyunk mi kannibálok. Még!

A munkások Málnája

Kullancsláb

Én korábban azt gondoltam, hogy bírom a fájdalmakat. Szültem én már két gyereket, voltak epegörcseim és epeműtétem is három ízben, kivették az orrmandulámat, többször lyukadt ki fogam és gyökérkezeléseken is átestem.