Norvég bűnözőknek bélyegezték őket, elvették a forrásaikat, most egy terézvárosi adományboltból építenek élhetőbb jövőt

A fenntartható fejlődés elve nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a jövőt a sérült ökoszisztémákat aktívan megújító, regeneratív fejlődés jelentheti. A Profilantrop Egyesület húsz éve úttörőként ülteti át ezt a filozófiát a gyakorlatba: az Aradi és a Szív utca sarkán található adományboltjuk nyereségéből vidéki közösségfejlesztési projekteket támogatnak, miközben saját fejlesztésű, játékos edukációs eszközeikkel formálják a jövő társadalmát.

Bársonyos levelek, kámforos emlékek

Amikor nászútra indultunk huszonkét évvel ezelőtt, egyértelműen a tengert választottuk. A Földközi-tenger ötödik legnagyobb szigetére, Krétára esett a választásunk.

Brancsban kamatozik a bizalmi tőke

Huszonöt történetet mesél el a Megcsináltuk! című könyv, amelyet a Brancs közösség jelentetett meg. A közösségi gyűjtés kihívásairól olvashatunk benne, miközben megismerhetjük a Brancs szárnyai alatt indult vállalkozásokat, amelyeknek 90 százaléka még ma is sikeresen működik. Ez a könyv elsősorban azoknak szól, akik egy régóta dédelgetett álomból szeretnének saját vállalkozást indítani. Megszólítja azokat az olvasókat is, akik kezdő vállalkozók, vagy kezdőtőke hiányában nem tudják, hogyan indulhatna el a történetük.

Életmentő oázis madaraknak

A kora nyári reggeleken az egyik legszebb látvány, amikor a molnárfecskék vidám csivitelése zengi be a területet. Boldogok, akiknek ez mindennap megadatik.

Sünkutyák a kertemben

Amikor alkonyatkor titokzatos zörgés hallatszik a bokrok alól, valójában egy igazi „túlélőművész” motoszkál a kertben. Ezek az apró kis lények nem is settenkednek, hanem csörtetnek és röfögnek.

Vendégségben Róth Miksánál

Egy szombat délután ellátogattam az erzsébetvárosi Nefelejcs utcában található Róth Miksa Múzeumba.

Szupererő egyetlen rügyecskében

Egyszer egy forgalmas úton segítettem egy vak fiúnak átkelni a zebrán. Ahogy mellé léptem, rögtön megcsapott egy különleges, fűszeres illat: a srácból áradt a szegfűszeg aromája. Elmesélte, hogy rágó helyett ezt használja, mert imádja az ízét, és minden étkezés után ezzel frissíti a leheletét.

Humorral oldja a feszültségeket a Füszi színpadán a négyes női stand-up formáció

Lakatos Lucia és Farkas Ramóna nem csak gyönyörűek, tele vannak energiával, vidámak és kedvesek, de még humorosak is. Egyesek úgy gondolják, hogy a stand-up műfaj főként a férfiak terepe, de ők rácáfolnak a közhelyekre. Ha még emlékeznek rá, pár évvel ezelőtt Nacsa Olivér Karinthy-gyűrűs humorista kijelentette, hogy a humor nem női szakma. Bár később bocsánatot kért ezért, bizony nagy port kavart a megnyilvánulása. Ami már azért is hülyeség, mert látom ezeket a nőket, akik a stand-up sokféle képességet igénylő műfajában is remekül megállják a helyüket.

Ölelj meg egy fát!

Elfeledett hegy teteje

Amikor gyermek voltam, a nagyszüleimnek Budaörsön volt egy háza hatalmas kerttel. Kisgyerekként legalább tíz percig kellett futni a végébe, felfelé, egészen magasra. Onnan messze elláttam a település felé, mindig csodálva néztem a siklóernyősöket és a helyi repülőtérről felszálló kis gépeket.

Klári néni kakasai

Mifelénk nincsenek tornácos házak, mint vidéken. Egyik alkalommal azonban, amikor hazafelé sétáltam, egyszer csak kukorékolásra lettem figyelmes.

„Az állami intézetben nevelkedő gyerekek is kapják meg végre a mikrofont!”

Egy baseballsapkás, napszemüveges srác tűnik fel hétfő óta Budapest forgalmas helyein, és nem csinál semmi különöset, csak egy táblát tart a kezében. A transzparensen ez a felirat olvasható: Szép napot! Egyszerű, kedves, léleksimogató pillanat, amikor autóban ülve vagy a villamos ablakából kipillantva meglátjuk a táblát, és mosolynak indul az ajkunk mindkét csücske. Elolvassuk, és jó kedvünk lesz attól, hogy egy idegen egyszerűen csak szép napot kíván nekünk. Főleg hétfőn.

Jelenetek engedély nélkül

A nyolcadik kerületben található egy jó hely, a Dajer, ami nemcsak a negyven feletti nők láthatóságát tűzte ki célul, de különböző kulturális programoknak is teret ad. Ennek köszönhetően ismerhetjük meg Dash Khatami iráni fotóművész alkotásait, akinek élete első kiállítását tekintheti meg a közönség egy héten keresztül a Dajerban.

Szép volt, Apuka, ja nem!

Megérkezett a balkáni gerle. Messziről jött, talán Szardíniáról vagy Korzikáról érkezett vissza. Boldogan felrepült az akácfára, és az egyik ágon ülve szerelmes turbékolásba kezdett, búgó hangon hívta a párját. Bár azt kevésbé érthette a szerencsétlen madár, hogy hova tűnt az a szép bokorsor, amiben tavaly fészket raktak. Most már csak az akácfa maradt, ami évről évre egyre szárazabb.

Élni hagyni

Kétfajta ember létezik. Az egyik tavasszal mindig letépi az orgonavirágokat a közterületen pompázó bokrokról, a másik csoport tagjai inkább beledugják az orrukat a virágba és megpróbálják magukkal vinni a bódító illatot. A két csoport között van átjárás, bár úgy gondolom, akik nem tépik le a virágot, azok már nemigen táncolnak vissza a gyűjtők táborába.

Egy csöpp katica élete

Amikor kislány voltam, a szüleim úgy oldották meg a két és fél hónapos nyári szünetet, hogy beírattak különböző táborokba.

Adj egy pacsit!

Azon az április 12-i vasárnapon a Batthyány térről igyekeztem hazajutni. Már elmúlt éjfél, az utolsó metróhoz igyekeztem, mint ahogyan mások is ezt tették.

Az új keverőtál

Biztosan előfordult már mindenkivel, hogy sikerül a legcsúfabb tárgyat megvennie egy adott termékcsaládon belül. Így voltam én ezzel a rózsaszín keverőtállal.

Szendvicsgeneráció az új nevem

Az ember szeret mindent elnevezni, mindennek nevet adni, mert úgy gondolja, hogy ezzel tudja kategorizálni magát.

Boldogok a hoteltulajdonosok

Semmit csinálni, avagy a lelkiismeret-furdalás nélküli létezés varázsa

Amikor a kislányom hároméves volt, sokszor mondogatta: „Mami! Mi most ne csináljunk semmit!” Olyankor leültünk egymás mellé, és csak néztünk magunk elé. Persze sok minden történt, mert meneteltek a lábunk előtt a hangyák és a bodobácsok, elszaladt egy kis gyík, egy örvös galamb turbékolva hívogatta a párját, a szarkák pedig egymást kergetve cserregtek. Körülöttünk minden mozgott, de mi egy helyben ültünk, és nem csináltunk semmit.

Oszlopos Bélám, a cseppet sem biztos választás

Béláról eddig nem hallottam semmit. Azt sem tudtam, hogy létezik. Most pedig úton-útfélen Bélával találkozom a kerületben, mert Béla arca kikerülhetetlenül ott figyel szinte minden oszlopon, amerre járok.

Lógjunk minden nap!

Amikor kislány voltam, a nagymamám budaörsi hatalmas kertjében volt egy poroló. Igazából két betonoszlop közé beraktak egy vasrudat. Nem volt magas ez a poroló, még én is elértem egy kis ugrással hatévesen. Amikor kiértünk a nagymamához, én már rohantam is fel a lépcsőkön, s ahol a kert kezdődött, ott várt rám a poroló, és én csak lógtam a vasrúdon.

Van hangunk!

Értsük meg végre, hogy a nők helyzete nem lehet puszta kampánytéma, hanem közös felelősség. A nőknek is van hangjuk, és ezt bátran használják! Ezért nőnap alkalmából országos köztéri dalolásra hív mindenkit két civil szervezet. Az eseményhez bárki csatlakozhat, aki egyetért a nyilatkozatukban tett pontokkal.

A Jozsó meg a Manka

Akkor ismertem meg a Jozsót meg a Mankát, amikor az öcsém beköltözött abba a házba, aminek az aljában a Jozsó egy kis helyiséget bérelt és palacsintát árult. Igazából nemcsak palacsintát árultak, hanem ebédet is. Rántott hús mindig volt a pultban, mert ahogy Jozsó készíti a rántott húst, úgy senki más nem tudja.

Úgy indulok útnak, hogy kedves vagyok

A Női Flotta harmadik találkozóján a méltóság, a méltóságtól való megfosztás került terítékre. Fontos téma, amiről mindennap érdemes lenne beszélni, bárhol, bármikor, bárkivel. Amikor megérkeztem, alig fértem be a Dajerbe – az egykori józsefvárosi fodrászszövetkezet egy különleges hely, ahol közösséget építenek a negyven feletti nők láthatóságáért –, mindenhol nők ültek, és hallgatták a kerekasztal-beszélgetést. Miklusicsák Aliz, az egyik alapító-szervező pillanatok alatt kerített nekem egy széket. Még a kabátomat sem sikerült ilyen rövid idő alatt levennem. A terülj-terülj asztalkámra leraktam a csokis pereceket, és leültem új ismerősöm, Anita mellé. Az arcára nyomtam egy cuppanós puszit. Megérkeztem. Végre megint egy jó helyen vagyok: a Dajerben.

A Kör

Ugye emlékszünk arra, amikor az óvodában körtáncot jártunk? Megfogtuk egymás kezét, énekeltünk, és mentünk körbe-körbe önfeledten. Ahogy iskolába kerülünk, lassan elmaradnak a körök, már nem táncolunk kézen fogva, kört alkotva. A felnőttek pedig igen ritkán alkotnak kört, pedig mennyire ránk férne.

Az agresszív kisnyuszi

Biztosan mindenki látta a Tom&Jerry rajzfilmnek azt a jelenetét, amiben a kisegér a vastag vádlival rendelkező háziasszonyt felkergeti a szék tetejére. A félős házinéni, aki egy kisegértől retteg. A fene se érti, hogyan tudja azt a hatalmas asszonyt egy kis állat megregulázni. Most már értem a jelenetet, mert pontosan ezt a szituációt sikerült összehoznom egy kisnyuszival.