Így menjen az ember ásóboltba röhögés nélkül. Ültetésidő van, hogy kerülnek így a földbe a facsemeték? A végén még a temetések komolysága is veszélybe kerül. Közben Deutsch Tamás egészpályás feltámadásügyi ék már most nagyszerű győzelmet delirál 2029-re. És legkésőbb 2030-ra is. És nem az MTK-ra gondol aranyom. (Hopp, egy ásónyom.)
A hátrafelé nyilazás és a forgóajtón általhaladás idejétmúlt, a magyarok ásnak. Tele van mókás képekkel az internet. Az egyiken Orbán Viktor elmémült ákombákomjait azonosítják a remek megfigyelők egy kincsvadásztérképpel. A másikon a KDNP logóját álmodta ásófejre ismeretlen kreátor. A harmadikon a volt miniszter áll a Seszták-gödörben, miközben Orbán, Rogán, Lázár és a többi naplopó szerszámára támaszkodva egykedvűen nézi. És egy Facebook-esemény is megjelent, amelyben családi kincsvadászatot hirdetnek Hatvanpuszta környéki erdőkbe. NERdő – ez is egy találó népi lelemény a közösségi médiából. Azért a komoly hírverés sem maradt el, a kétkezi vagyonkimentés mélyenszántó patrióta történetét felkapta a nemzetközi sajtó is. A BBC, az NBC, a Guardian, az Al Jazeera, az ORF, a Deutsche Welle és a Reuters (etc.) is beszámolt arról, hogy az Orbán-kormány egykori miniszteréhez köthető ügyben csaknem 20 millió dollár értékű pénzt ástak el erdőkben és rejtettek el a nyilvánosság elől egyéb helyeken.
Seszták Miklós történetéből adódik egy izgalmas kérdés: vajon a nemzeti patrióta bűnözők is lehetnek politikai foglyok?
Hány forint értékű bűncselekménytől billen át egy ügy a köztörvényes bűnözésbe? A kétely mardossa a fiatal és a kereszténydemokrata párt vezetését is. A KDNP fegyelmi és etikai eljárást kezdeményezett Seszták Miklós ellen, és felfüggesztette a párttagságát is az erdőben elásott milliárdok hírére. A reakció nem véletlen, a KDNP és szabadláb- és munkavédelmi szabályzatában nyilván feketén-fehéren benne van, hogy milyen mélyre kell ásni a milliárdokat. Vagy hogy mindent szabad, csak lebukni nem. Az egykori pártszövetség erősebb tagja sem maradt szótlan: Bóka János frakcióvezető egy álmatlan éjszaka után közölte, hogy a Fidesz nem ilyen, az ő politikai közösségük nem ilyen, ezek nem ők.
Hát persze. Nyilván nem ők voltak azok sem, akik képviselői eskü alatt vallották, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványokba szervezett 260 milliárdja elvesztette közpénzjellegét. Nyilván nem ők voltak azok sem, akik közpénz-milliárdokból működtettek pártpropagandát és pártállamot az MTVA, az NKA, az MCC, az ÁSZ, az NMMH (és valahány betű van a naptárban) megafonos hübriszével. Nyilván nem ők adtak Ókovács Szilveszternek, a Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatójának 2021 és 2025 között az alapfizetésén felül több mint bruttó 73,4 millió forintot, és 51,1 millió forintot Eperjes Károly színművész cégének 2023 és 2026 között, miközben nevezettek szemrebbenés nélkül kampányoltak az ún. nemzeti kormány mellett. És nyilván semmi közük ahhoz sem, hogy Mészáros Lőrinc 1600 milliárd forintos vagyont harácsolt össze az Isteni gondviselés, a szerencse, és Orbán Viktor barátsága jóvoltából. (Itt kell megjegyeznünk, hogy ha a felcsúti géniusz mélyépítési tehetséggel kívánná elhantolni a vagyonát, akkor egy 5x10 méteres gödröt kellene ásnia kétméteres mélységben: az úszómedence feltöltését nem javasolnánk a célra, mert a takarásként kialakuló szánkódomb elég látványos volna.)
A fenti felsorolásban szándékosan kevertük a köztörvényes bankrablás bűnét a politikainak nevezett cselekményekkel. Ez a szándékosság arra kíván rámutatni, hogy egy igen jelentős választói csoport igen jelentős ideig nem látott semmi kivetnivalót abban, hogy az általa kedvesnek és a magyarok megmentésében hatékonynak tartott kormány hozzá ducktape-ezte magát a hatalomhoz (vö. kizárólagos hatalomgyakorlás alkotmányos tilalma). Ámde ez is bűn, és nem csak politikai. Nevezhetjük Hankó Balázs kulturális támogatásait értékválasztásnak (bár Jaber Al Mulla, Gáspár Győző és Fásy Ádám legyen a talpán, aki igazolja a fenti hipotézist a Got Talent bármely kistérségi fordulójában), de ettől ezek még gyalázatos kampánytámogatások (minimum felerészben ellenzéki adóforintokból.) Nevezhetjük politikai döntésnek a választók és a nemzeti hatalomgyakorlók részéről, hogy inkább mi lopjuk el, semhogy Gyurcsány Ferenc lován visszagaloppozzanak a kommunisták a hatalomba, de akkor legyünk elég tökösek az elszámoltatáskor is.
Seszták Miklós ásatag nyomai után már csak a Fiskars aggódhat, hogy a Fidesz-KDNP-holding kiszorítja a kertiásó-piacról, mert mást (no pláne, politika terméket) aligha lehet ezen a néven forgalmazni ezek után.
Fogd meg a dekkem! – mondja ezek után Deutsch Tamás, és beáll a kihívásba. A hazai patrióták brüsszeli képviseletében jó ideje senyvedő digitális polgárharcos két meghívót küldött földbe állt pártja híveinek. Egyiket a 2029-es EP-választás szép, a másikat a legkésőbb a 2030-as parlamenti választás nagyszerű fideszes győzelmét megünneplő eredményvárójára. Ez a politikusok szerencséje, a rövid videókba nem fér bele sem a logikai okfejtés, sem a fizikai valósággal való bárminemű hasonlóság felmutatása. Persze, a tenyérjóslás és a vágykergetés kötetlen műfaj, legfeljebb szánalmas. Akár az, ha valaki olyan megrendülten kapaszkodik az MTK-elnöki székébe, mintha a stadionból akarná kitiltani a féktelen tiszás önkény.
Varga Juditra így már szinte alig jutott figyelem a héten. Pedig annak a tudathasadásnak a tanulmányozása sem volna kismiska, amikor az Orbán Viktor által reménybeli miniszterelnöki kapacitásnak nevezett egykori igazságügyi miniszeri összekeveri a közért viselt felelősségét a közértbe járás vagy a családanyaság fontosságával. Utóbbi is az, csak semmi közünk hozzá. Szemben a Pegasussal lehallgatott civilek aktáihoz vagy a végrehajtással nyomorgatott állampolgárok jóvátételéhez: volnának szívesek több komolysággal űzni a vizsgálóbizottságosdit. Persze, csak ha Schadl úr befejezte a soppingolást Siófokon, szemtanúk szerint a végrehajtó kamara korábbi elnöke egyáltalán nem ásót vett.
