Fél év telt el a Tisza-kormány megalakulása óta, az oktatásügy önálló szakminisztériumot kapott, ezt követően az elmúlt 16 évben megszokottnál szélesebb körű szakmai és társadalmi párbeszéd indult Magyarország egyik legfontosabb ágazatát érintő kérdésekben. Az egyeztetésekről, találkozókról az oktatási kormányzat is rendszeresen beszámolt, a minisztériumi híradásokból pedig az látszik, hogy a Tisza-kormány fontos partnerként tekint a civil-szakmai és érdekvédelmi szervezetekre, kíváncsi a véleményükre, szakmai tapasztalataikra, amelyeket a jogszabályok előkészítésénél és a döntések meghozatalakor is figyelembe vesznek. Arról, hogy mindez hogyan valósul meg a gyakorlatban (és valóban így történik-e), a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) országos választmányának elnöke és a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke beszélt a Népszavának.
Lehetőségek, nyitottság, pozitív légkör
Mindkét szakszervezeti vezető arról számolt be, hogy enyhült a korábbi ellenséges légkör és javult a kapcsolattartás lehetősége az érdekképviseletek és a kormányzat között.
„A legnagyobb változás talán a hozzáállásban tapasztalható. Az előző kormány képviselőivel folytatott egyeztetéseken gyakran éreztük a cinizmust és azt, hogy valójában nem kíváncsiak a véleményünkre, javaslatainkra. Ezt most nem így érezzük, sokkal nagyobb lett a nyitottság az irányunkban” – fogalmazott Tóth Tünde, a PSZ alelnöke.
Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának elnöke is hasonlóképp érez. „Az elmúlt fél évben sokat változott a pedagógus-szakszervezetek helyzete. A korábbi, nyíltan ellenséges, sokszor megfélemlítő légkör után ma már szinte furcsa megélni, hogy nem ér bennünket folyamatos támadás, nem bélyegeznek meg minden megszólalásunkért, és a kormányzat, illetve az oktatásirányítás részéről is érzékelhető valamiféle nyitottság az egyeztetésekre. Ha egyeztetést kezdeményezünk, általában lehetőséget kapunk a találkozásra, és az is előfordul, hogy a kormányzat részéről keresnek bennünket” – mondta.
Az érdekvédők szerint az is fontos és pozitív változás, hogy megszűnt a szakszervezetek finanszírozását korlátozó rendszer. Az Orbán-kormány jogszabályi szinten tiltotta meg, hogy a munkáltatók automatikusan levonják és átutalják a szakszervezeti tagdíjakat, így a befizetéseket minden tagnak magának kellett intéznie, ami sokszor fennakadásokkal és a tagdíjkiesésekkel járt. A tagdíj alapvető feltétele a szakszervezetek működésének, hiszen ebből tartják fenn magukat; ezt az Orbán-kormány is tudta, a korlátozó rendelkezések bevezetésével pedig az volt a cél az érdekvédők szerint, hogy kivéreztessék a szakszervezeteket. Ám úgy látják, a korábban ellehetetlenített rendszer újjáépítése a korlátozások megszűnése ellenére is időt és jelentős szervezőmunkát igényel.
Nagy Erzsébet szerint az is fontos előrelépés, hogy sikerült elérni, ne élesszék újjá a szakszervezetek mellett működő párhuzamos struktúrákat, például a közalkalmazotti tanácsot és az annak megfelelő testületeket, továbbá
a Nemzeti Pedagógus Kar kizárólagos szakmai egyeztetési jogosultsága is megszűnt, így a szakszervezetek előtt is megnyílt a lehetőség arra, hogy szakmai kérdésekben hallassák a hangjukat, és részt vegyenek az egyeztetésekben.
A PDSZ választmányi elnöke szerint a szakszervezetek társadalmi megítélésében is van némi változás, a korábbi, sokszor megbélyegző kommunikáció után talán könnyebb megmutatni, hogy a szakszervezetek nem valamiféle politikai ellenfelek, hanem a munkavállalók érdekeit képviselő szervezetek. „Az elmúlt évek bizalomvesztését azonban nem lehet néhány hónap alatt helyrehozni" - mondta. Ugyanakkor látszik, hogy a jogsegélyszolgálatukat egyre többen keresik meg – olyanok is, akik nem szakszervezeti tagok –, de vannak munkáltatók is, akik kapcsolatba lépnek a PDSZ-szel.
Tóth Tünde PSZ-alelnök is úgy érzi, elkezdődött a „falak lebontása”, ám hozzátette, hogy a PSZ már az előző kormányzat ideje alatt is tudta erősíteni az alapszervezeteit. „De vannak szép számmal új belépők, akik a kormányváltás után vették fel velünk a kapcsolatot, alakultak új alapszervezetek is, amelyek taglétszáma a kezdeti 4-5 főről gyorsan felemelkedett 20-24 főre. Az építkezéshez azonban következetességre és folyamatos edukációra van szükség, hogy a tagok megértsék, nem a PSZ elnöke vagy az alelnökök oldják meg a problémáikat. A szakszervezet maga a tagság" – fogalmazott.
Problémák és megoldásra váró feladatok
A hiányosságokkal kapcsolatban mindkét szakszervezeti vezető kiemelte, hogy
továbbra sem jött létre az érdekegyeztetés intézményesített formája, amelyben a kormányzat, a munkáltatók és a szakszervezetek közösen tárgyalhatnának a munkavállalók széles körét érintő kérdésekről.
Tóth Tünde szerint az egyeztetéseket, találkozókat – bár a korábbiakhoz képest többször kerül rájuk sor – nem lehet valódi érdekegyeztetésnek nevezni. „Ha 10-12 civil és szakmai szervezet ül az asztal körül a kormányzat képviselőivel, és az egészre van másfél óra, az nem sok mindenre elég, az egyeztetés így egy kicsit futószalagszerűen történik. Ráadásul nagyön rövid határidővel kapunk meghívókat, ami a mi esetünkben nehézséget jelent, mert mi nem egy irodában ülős szakszervezet vagyunk, sokat járunk vidékre az alapszervezeteinkhez, így nehéz állandóan átszervezni a programjainkat”.
Nagy Erzsébet is úgy véli, bár az egyeztetések lehetősége javult, továbbra sem működik rendszeres, kiszámítható és intézményesített érdekegyeztetés. Továbbá a szakszervezetek korábbi jogosítványai, köztük bizonyos kérdésekben a vétójoguk sem álltak helyre, és a bérekkel kapcsolatos döntések előtt továbbra sincs egyeztetés. Úgy érzi, a pozitív változások ellenére a szakszervezetek bevonása továbbra is esetleges, amit jól példáz a tankerületi központok igazgatói pályázatainak ügye. A szakszervezeteket kihagyták az egyeztetésből, holott rengeteg közvetlen tapasztalatunk van az oktatási intézményekben tapasztalható problémákról, visszaélésekről és a vezetői működés hiányosságairól.
„Mindemellett az is probléma, hogy a megkereséseinkre, javaslatainkra sokszor nem érkezik válasz. Különösen sajnálatos, hogy éppen a legfontosabb, sürgős és határidős ügyekben maradnak el a válaszok. Ilyen például az elmaradt jubileumi jutalmak kifizetésének ügye, vagy a nevelést-oktatást közvetlenül segítő (NOKS), illetve egyéb munkakörben dolgozó kollégák bérezésének és munkakörülményeinek rendezése. Nemcsak a bérekről, hanem olyan alapvető kérdésekről is egyeztetni kellene, mint a szabadság kiadása és a munkavégzés feltételei” – mondta a PDSZ választmányi elnöke.
Tóth Tünde is arról számolt be, hogy a szakmai tagozataik számos kérdésben dolgoztak ki javaslatokat, amelyeket a minisztériumnak is elküldtek, de visszajelzést nem kaptak. „A személyes egyeztetéseken is azt vártuk, hogy érdemi válaszokat kapunk egy-egy javaslatunkra, de előfordult, hogy csak akkor csodálkoztak rá valamelyik felvetésünkre, amiből úgy tűnt, hogy nem olvasták el az előre megküldött szakmai anyagot”.
Az érdekvédők szerint a következő időszak egyik legfontosabb feladata a valódi, kiszámítható és intézményesített érdekegyeztetés kialakítása: olyan rendszert tartanak szükségesnek, amelyben a munkavállalók képviselői nem csupán véleményt mondhatnak, hanem ténylegesen részt vehetnek a döntések előkészítésében, és a felvetéseikre érdemi válaszokat kapnak.
„Ezzel párhuzamosan meg kell erősítenünk a munkahelyi szervezettséget, a helyi szakszervezeti csoportokat és a munkavállalók közösségi érdekvédelmi tudatosságát. Nem elegendő, ha az emberek akkor keresnek bennünket, amikor már megtörtént a baj. Azt kell elérnünk, hogy felismerjék: a szakszervezet nem egyéni problémamegoldó szolgáltatás, hanem olyan közösség, amelynek ereje a tagok összefogásából fakad” – fogalmazott Nagy Erzsébet. Hangsúlyozta, a szakszervezetek politikai szerepét is ebből a szempontból kell értelmezni, mert számukra nem az a kérdés, hogy éppen melyik politikai erő van kormányon: a szakszervezeteknek mindenkori feladata, hogy a hatalommal szemben képviseljék azokat, akik nem rendelkeznek hatalommal.
