Így működik az ember, rendet tenne a legnagyobb káoszban is: egy váratlan halál pedig a legnagyobb káoszok egyike. Nádas Péter hatása pedig olyan óriási volt, hogy megrengette nemcsak a magyar, hanem a világirodalmi életet is. Ekképp hát evidencia, hogy az augusztus végén elhunyt írótól való búcsú nem is szólhatott volna másról, mint a váratlan megértéséről – mi mással, mint Nádas életművének egyes részleteivel és általa szeretett zeneszerzők műveivel.
A búcsú viszont nem lehetett tankönyvi, mert a halál és az ahhoz vezető út sem egy olyan lezárt folyamat, amelynek precízen van eleje, közepe és vége – hiszen Nádas Péternél sem volt az. Egyszerre nyers és transzcendens élmény, nem ismeri az ember által értelmezhető időt. Így lesz zenéből és irodalomból kíméletlen tudomány: ezek képesek megfejteni, pláne, ha párbeszédbe is elegyednek egymással egy búcsú erejéig. Egy ilyen beszélgetésben pedig óhatatlanul szóba kerül az emlékezet, a rítus, a múló idő, a test, a hit és a saját, személyes tapasztalat. Nádas Péter megírta mind, az Emlékiratok könyvében már 1986-ban, a Rémtörténetekben 2022-ben, a Saját halálban 2004-ben és zenét szerzett hozzá Kurtág György a Jelek, játékok és üzenetek egyes darabjaival, Johann Sebastian Bach A zenei áldozatban és Joseph Haydn több mint kétszáz éve a 46. szimfóniával. Bár a maguk műfajában és azon túl is az este folyamán felcsendült művek mind mesterművek, a váratlan megértéséről szőtt párbeszéd így is nyugtalan és a lehető legjobb értelemben kíváncsian csapongó is. Hol máshol váltogathatná egymást az énről, az itt maradtakról és elmúlókról szőtt elmélet, a leplezetlen humor és a könyörtelenül pontos leirata annak, mit is jelenthet a halál, ha nem szerda este a budapesti Zeneakadémián, Nádas Péter búcsúján.
„Fa volt Nádas Péter, élő vizek mellé ültetett, terebélyes fa. A mi tanúfánk. Mi pedig, mint a varjak, oroszlánok, majmok, a totemisztikus meselények, meg a kettős életet élő lények az emberi fejükkel és az állati tagjaikkal a világfa körül, mi odagyűltünk e fa árnyékába. Tapintatos reverenciával közeledtünk hozzá, dolgoztunk vele, lázadtunk ellene, pimaszul megbíráltuk, illettük kritikával (erre érzékeny volt), elhalmoztuk dicséretekkel – ezt ő nem szerette. A közelében éltünk. Mint az a tanúfa egykor, a 140 éves vadkörte, a gombosszegi ház udvarán, nemes Zala vármegyében, a miénk volt ő. És voltak olyan pillanatok, amikor megtisztelt azzal, hogy az övé voltunk” – búcsúzott Dejcsics Konrád OSB az írótól.
Búcsúzók
Nádas Péter szövegei Fullajtár Andrea, Hegedűs D. Géza és Ötvös András színészek előadásában hangzottak el, a Trio Passacaglia (Rajk Judit, Kéringer László, Zétényi Tamás) és a Dubóczky Gergely által vezényelt Budapest Sound Collective zenei kíséretével.
