Carney Strasbourgban: Kanada új, különleges szövetséget keres az Európai Unióval

Mark Carney kanadai miniszterelnök szeptember 17-én Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén mond beszédet, egy nappal azután, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök értékelte az EU helyzetét. Ez lesz Carney európai útjának politikai szempontból legfontosabb állomása, hiszen nem csak diplomáciai gesztusról van szó. Ottawa és Brüsszel azt keresi, hogyan lehet a jelenlegi szerződéseknél jóval szorosabb gazdasági, biztonsági és technológiai kapcsolatot kialakítani úgy, hogy Kanada ettől még ne váljon az Európai Unió tagjává. Carney maga „egyedi szövetségről” beszél, és kormánya hivatalosan is hangsúlyozza, hogy a cél a kereskedelem, a befektetések és a biztonsági együttműködés mélyítése.

A kanadai kormányfő meghívásának időzítése, a Von der Leyen-beszéd közelsége jelzi, hogy Brüsszel is politikai üzenetet akar küldeni: miközben az Egyesült Államokkal egyre kiszámíthatatlanabb a kapcsolat, az EU kész a hagyományos atlanti szövetségen belül új partnereket és új együttműködési formákat keresni. Carney látogatása egyben előkészíti az október 29–30-i Kanada–EU-csúcstalálkozót, amelyen a most felvetett elképzelésekből konkrét megállapodások születhetnek.

Az amerikai kormány augusztus végén esetenként ötvenszázalékos vámokat vetett ki több kanadai termékre, Ottawa pedig ellenintézkedésekkel válaszolt. Kanada áruexportjának továbbra is több mint hetven százaléka az Egyesült Államokba irányul, ezért Carney számára a diverzifikáció már szuverenitási kérdés. A miniszterelnök többször kijelentette, hogy a korábbi szabályalapú nemzetközi rend meggyengült, a középhatalmaknak pedig új együttműködési hálózatokat kell építeniük.

Több lábon biztosabb

Az Európai Unió kézenfekvő partner. A két fél között 2017 óta ideiglenesen alkalmazzák a CETA szabadkereskedelmi megállapodást, amely a vámok túlnyomó részét eltörölte, és jelentősen növelte a kétoldalú áruforgalmat. Az EU 2025-ben Kanada második legnagyobb kereskedelmi partnere volt, az áru- és szolgáltatásforgalom értéke mintegy 178 milliárd kanadai dollárt tett ki. A befektetési kapcsolatok is mélyek: az uniós közvetlen tőkebefektetések kanadai állománya 217 milliárd, a kanadai befektetéseké az EU-ban 315 milliárd dollár körül alakult.

A kapcsolat az elmúlt másfél évben biztonságpolitikai dimenzióval is bővült. A 2025-ös Kanada–EU-csúcson új stratégiai partnerséget és külön biztonsági-védelmi megállapodást kötöttek, 2026 februárjában pedig Kanada első, Európán kívüli országként csatlakozott az unió SAFE védelmi finanszírozási rendszeréhez. Ez kanadai cégek számára hozzáférést teremt az európai védelmi beszerzésekhez és hitelekhez, miközben az EU számára észak-amerikai ipari kapacitást és nyersanyagforrásokat nyit meg.

Carney a hétvégén egyértelművé tette, Kanada nem készül belépni az Európai Unióba, és nem kívánja lemásolni Norvégia vagy Svájc modelljét sem. A kormány inkább sajátos, kétoldalú konstrukciót szeretne, amely bizonyos témákra korlátozódik: a beruházásokra, a védelemre, a kritikus ásványokra, az energetikára és a technológiára épül. A tárgyalások egyik új eleme lehet a személyek mobilitása: kanadai források szerint Ottawa olyan megoldásokat is vizsgál, amelyek megkönnyítenék a kanadaiak hosszabb távú európai munkavállalását és letelepedését.

A védelmi együttműködésben már most érzékelhető az amerikai függés csökkentésének szándéka. Kanada a saját és az európai beszállítók arányát akarja növelni a katonai beszerzésekben, miközben a sarkvidéki biztonság, a jégtörőflotta, a haditengerészet és a légierő fejlesztése egyszerre vált sürgetővé. Európai cégek több kanadai tenderben is erősödtek, és Ottawa a következő években a védelmi költségvetés jóval nagyobb részét szeretné hazai vagy európai ipari láncban elkölteni. A konkrét nagybeszerzések egy része ugyan még versenyben vagy értékelés alatt áll, ezért ezek eredményét nem lehet kész tényként kezelni.

Tagságon innen, szövetségen túl

A stratégiai kapcsolat másik kulcsa a sarkvidék. A felmelegedés miatt egyre könnyebben hajózható és gazdaságilag fontosabb északi útvonalak, valamint a térség kritikus nyersanyagai felértékelik Kanada földrajzi helyzetét. Az EU számára ez egyszerre jelent energia- és nyersanyagbiztonsági lehetőséget, valamint együttműködést Oroszország növekvő sarkköri katonai jelenlétével szemben. Kanada pedig európai technológiára, tőkére és politikai támogatásra számíthat infrastruktúrájának fejlesztésében.

A mesterséges intelligencia, a kiberbiztonság és a kritikus ásványok külön fejezetet kaphatnak a készülő partnerségben. Mindkét fél azt akarja, hogy az érzékeny technológiák ellátási láncai kevésbé függjenek Kínától és az Egyesült Államoktól. Kanada jelentős ásványkészletekkel, víz- és energiaforrásokkal rendelkezik, Európa pedig ipari kapacitást, szabályozási piacot és befektetői tőkét kínálhat. A kölcsönös előny ezért nemcsak politikai, hanem nagyon is kézzelfogható gazdasági természetű.

Kanada nem fordít hátat az Egyesült Államoknak, hiszen gazdasága, földrajza és biztonsága továbbra is szorosan kapcsolódik hozzá. A miniszterelnök célja inkább az, hogy az amerikai kapcsolat többé ne legyen kizárólagos. Európa számára pedig Ottawa azért értékes partner, mert demokratikus, nyersanyagokban gazdag, NATO-tag és iparilag fejlett ország, amely ugyanazt a kiszámíthatatlanságot érzékeli Washington felől, mint számos uniós főváros.