Vagy azt csinálod, amit akarok, vagy megbüntetlek – bár szó szerint nem, de lényegét tekintve ez az, ami a tíz orosz „diplomata” kiutasítása után elhangzott Moszkvában. Ha nem hagyod, hogy nálad kémkedjek, feltörjem a külügyminisztériumodban a számítógépes rendszert, ha támogatod Ukrajnát – magadra vess.
Oroszország nagyhatalmi szerepben tetszeleg, miközben az atomfegyverek és az űrtechnológia birtoklásán kívül semmiben sem felel meg ennek. Moszkva nagyhatalmi voltát a világ a Szovjetunió szétesése után múlt időbe tette, ám ezt Putyin mindenképpen vissza akarja fordítani. Amíg azonban Kína évtizedeken át építette nemzetközi szerepe gazdasági alapjait, Oroszország ezt elhanyagolta.
A természeti kincsekben testet öltő mérhetetlen vagyonát, amely a külkereskedelme felét adja – és inkább egy gyarmat kereskedelmének, mint egy világhataloménak felel meg –, nem beruházásokba, nem az innovációba forgatta be, hanem a pénz az oligarchák, a hivatalnokok, a tisztségviselők zsebébe vándorolt, és londoni vagy genfi palotákká, jachtokká lett, svájci számlákat hizlalt. A korrupció a GDP 20 százalékát teszi ki. Egy „nagyhatalom”, melynek tehetős szereplői külföldre menekítik vagyonuk jelentős részét…
Oroszország a világ gazdaságának a 8-11. helyén áll, a számítási módszerektől függően. Európában négy országnak nagyobb a gazdasági teljesítménye az övénél. A háború kezdete óta az amúgy sem fényes innovációs mutatóban (40. hely) az ország húsz helyet veszített. Putyin – és ezzel az orosz történelemben nincs egyedül – az ország jövőjét éli fel. A nagyhatalmi szerep igénylése, közben az alapok hiánya eredményezi a fenyegetést és erőszakot, amely folyamatosan jelen van a Kreml politikájában.
Hogyan tudja Putyin megbüntetni Magyarországot? A gáz és olaj szállításának leállításával, valamint a hibrid háború kereteinek növelésével.
Az első esetében a magyar olajfogyasztás 90, a gáz 74 százalékáról van szó, amely a magyar GDP 2,1 százalékát teszi ki, de Oroszország exportjának csak a 2-3 százalékát érinti. Putyin megteheti, hogy felfüggeszti a szállításokat, ami Magyarországnak nagyon fájna, Oroszországban pedig tovább növelné a költségvetési hiányt, ami már így is 4-5 százalékot tesz ki, és ennek finanszírozására a források elapadtak.
Magyarország a tíz orosz „diplomata” kiutasításával beállt abba a nyugat-európai trendbe, amely 600 követségi munkatárs kiutasításával a külképviseletekről folytatott kémkedést próbálta csökkenteni. Az Orbán-kormány ebből csak egy fővel részesedett, majd fű alatt két másik személyt is kiutasított. Ezzel még az igen visszafogott osztrákokat is sikerült alulmúlni.
Az orosz követségi munkatársak egyötödének a hazaküldése megnehezíti, de nem akadályozza meg az orosz kémkedést. Az 50-60 orosz diplomata felét becslik kémnek, de valójában jóformán mindenki valamelyik kémszervezetnek dolgozik. Az orosz válaszlépés minden bizonnyal arányos lesz.
Az olaj és a gáz szállításában sem várható fennakadás, viszont a hibrid háború kiterjesztése biztosra vehető. A kárpátaljai kisebbség elnyomásáról szóló üzenetek, a már eddig is létező akciók, idegen zászlós tevékenységek megsokszorozódnak abban a reményben, hogy a magyar–ukrán közeledés megtorpan. A Nyugat elleni „eredményes” dróntámadások is szaporodni fognak a repülőterek, energialétesítmények körül.
A Magyarországon élő háromezer orosz és nyolcezer ukrán között keresi elsősorban az orosz titkosszolgálat azokat az egyszeri alkalommal használható ügynököket, akik a hibrid háború sokszor öntudatlan résztvevői. Leleplezésükkor a megbízók azonnal magukra hagyják őket: számukra nincs elismerés, támogatás, vörös szőnyeg és elnöki ölelés, ami Kraszikovnak, a berlini gyilkosság elkövetőjének kijárt.
A szerző politológus
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.