A szerző, Pawel Zerka szerint idei kutatásuk az Európa jövőjébe vetett bizalom válságát tárta fel. Ezért felszólítja az Európai Bizottság elnökét, Ursula von der Leyent – aki egy hét múlva mondja el „az unió helyzetéről” szóló beszédét – és a kontinens más vezetőit, hogy tegyék ismét hihetővé az európai álmot.
A Jövő-nosztalgia: Európa befejezetlen dala című tanulmány - amelyet idehaza a Népszava közölhetett - az ötödik a két intézet ún. Európai Hangulatiránytű vizsgálatai sorában, amelyeket a közvéleménynek az európaiakat érintő kihívásokkal és választásokkal kapcsolatos attitűdjeiről készítenek el évről évre.
Újításként idén először mesterséges intelligencia által moderált interjúkat (AIMI) alkalmaztak hat országban (Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország és Egyesült Királyság). Ezeket aztán kutatók által a kontinens 15 országában felvett interjúkkal egészítették ki, hogy feltárják miként tárgyalják és keretezik Európát a különböző nemzeti politikai és médiakörnyezetekben.
Az AI segítségével készült 5834 interjú eredményei azt mutatják, hogy ellentétben a von der Leyen és más vezetők által felrajzolt európai hatalmi elképzelésekkel,viszonylag kevés válaszadó – az érintett hat országban átlagosan csupán 12% – írja le Európa jelenlegi helyzetét „ébredésként és megújulásként". Sokkal többen, 68%-nyian ehelyett „általános hanyatlásról vagy a normalitás elvesztéséről" beszélnek.
A legtöbben felismerik az Európa előtt álló jelentős kihívásokat, különösen a háborút és a biztonságot, továbbá a gazdasági nyomást. A válaszadók közel háromnegyede (74%) szerint ugyanakkor Európa nem kezeli jól a jelenlegi kihívásokat, s a többség – átlagosan 56% – egyetért azzal, hogy a kontinens jövője „veszélyben van".
Pawel Zerka, az ECFR vezető munkatársa szerint az eredmény egy „képzeleti szakadék" meglétéről árulkodik.
E „szakadék” jellegének illusztrálására a tanulmány több tucat idézetet közöl az európai polgárokkal felvett beszélgetésekből.
Egy 1990-es években született német például azt mondta: „Rendszeresen megkönnyebbülök attól, hogy Európában élek. Nem tökéletes, és néhány dolog jelenleg rossz irányba tart, de a világ egyetlen régiója sem biztonságosabb, szabadabb és demokratikusabb." Ő „az éghajlati katasztrófát és a szélsőjobboldal demokrácia elleni támadásait" tartja a kontinens előtt álló legnagyobb kihívásoknak – ugyanakkor úgy véli, Európa ezeket nem kezeli túl jól. Arra a kérdésre, hogy mi ennek az oka, így válaszol: „A választások túlságosan a jelenre összpontosítanak, és nem eléggé a jövőre." Az Európáról 20 év múlva alkotott elképzelésében azt szeretné, ha az „szabad, demokratikus, fenntartható, kevésbé eladósodott, politikailag inkább baloldali (és) békés" lenne. Arra a kérdésre azonban, hogy ez valószínűleg megvalósul-e, rövid válasza: „nem".
A bizonytalanok megszólítása lenne a legfontosabb
Az elemzés szerint az emberek az Európa jövőjéről alkotott elképzeléseiket négyféleképpen fogalmazzák meg:
• A pozitívak a megújulás himnuszát hallják: a mai zavarok végre arra kényszerítik Európát, hogy erősebbé és egységesebbé váljon. Ez a csoport túlnyomórészt Európa-párti, de a lakosság csupán 19%-át teszi ki.
• A negatívak (39%) a hanyatlás balladáját hallják, amelyben minden újabb válság megerősíti, hogy a kontinens legjobb napjai már letűntek. Ez a csoport a francia-, német- és olaszországi válaszadók csaknem felét teszi ki.
• A leszakadók (12%) számára Európa csupán egy háttérzaj, amely túl messziről érkezik ahhoz, hogy sok figyelmet kapjon. Nagyrészt közömbösek Európával és annak életükre gyakorolt jelentőségével szemben.
• Végül ott vannak a bizonytalanok (31%), akik számára egy jobb Európa dallama felismerhető, de a dal befejezetlen marad, és nincsenek meggyőződve arról, hogy valaha is be tudja valaki fejezni.
Zerka éppen ezt az utolsó csoportot tartja kulcsfontosságúnak a közelgő választási küzdelmek és Európa jövőbeli pályája szempontjából.
„A vezetők hajlamosak a pozitívak kórusának prédikálni, vagy a negatívak előtt fejet hajtani. Pedig éppen Európa 'bizonytalanjai' között a legnyitottabb a kérdés, hogy hisznek-e Európa jövőjében".
Elérésükhöz azonban a „képzeleti szakadékuk" mögött álló okok jobb megértésére lenne szükség – írja.
Három visszatérő aggodalmat – vagy „kételyhorgonyt" – azonosít, amelyek úgy tűnik, visszatartják a 'bizonytalanokat': kételkednek abban, hogy Európa képes-e cselekedni, amikor kell; hogy fel tud-e nőni az általa hirdetett értékekhez és kivívni a tiszteletet; s hogy valóban képes-e biztonságban tartani az európaiakat.
Ahogy egy 2000-es években született fiatal lengyel megfogalmazta: „Az EU alapvetően sokat vitatkozik, de semmit sem tesz." A bátorság hiánya ügyében úgy tűnik, az EU Donald Trump kormányzatával kötött vámmegállapodása erős szimbólummá vált. Egy 2000-es években született, a baloldali Die Linke pártra szavazó német polgár „szörnyen szégyellte magát", amikor „von der Leyen egyszerűen behódolt az Egyesült Államoknak". Egy az 1950-es években született, az elnök Renaissance pártjára szavazó francia nő pedig „az Európa küszöbén dúló háborút" nevezi meg jelentős problémaként. Ám Európa válasza kapcsán „inkább szomorúságot érez, mint szégyent", mondván, hogy „Európa teszi, amit tud, de valójában nincsenek meg hozzá az eszközei".
Léteznek azonban potenciális „reményhorgonyok" is, amelyek révén az Európa-párti vezetők újra kapcsolatba léphetnek a 'bizonytalanokkal'. A pozitívakhoz hasonlóan ők is gyakran hivatkoznak közös értékekre és elvekre, mikor azt magyarázzák, mit jelent számukra európainak lenni. Amikor megkérdezik tőlük, milyennek szeretnék látni Európát 20 év múlva, sokan nagyobb egységben és politikai integrációban reménykednek, és rendszerint képesek felidézni olyan pillanatokat, amikor Európa büszkévé tette őket.
Aggasztó viszont, hogy a 'bizonytalanok' gyakran nehezen tudnak megnevezni olyan példaképeket (országokat, intézményeket vagy vezető politikusokat), amelyek az európai fellépés pozitív példáit jelentenék számukra. E trend alól az egyetlen kivétel: Pedro Sánchez.
Az AIMI felmérésbe bevont hat országban (amelyek közt nem szerepelt Spanyolország) a válaszadók 8%-a kifejezetten Sánchezt, illetve az általa vezetett Spanyolországot említette pozitív példaként. Semmilyen más ország vagy vezető nem váltott ki hasonló csodálatot.
Zerka szerint a 'bizonytalanok' megnyeréséhez kevesebb nagyszabású EU-vízióra és több olyan bizonyítékra lesz szükség, amely azt igazolja, hogy az európai együttműködés képes megoldani a polgárok számára fontos problémákat. Oroszország Ukrajna elleni háborúja, a transzatlanti kapcsolatok romlása és Kína növekvő versenye fokozták a szorongásokat, de „megerősítették az érveket" egy erősebb, egységesebb és stratégiailag autonómabb Európa mellett is.
Zerka szerint az Európa-párti vezetők előtt álló lehetőség abban rejlik, hogy ezeket a nyomásokat egy hiteles, a közös cselekvés melletti érveléshez kapcsolják, s ezáltal visszaszerezzék azt a politikai teret, amelyet eddig átengedtek azoknak, akik az európai együttműködést a „gyengeség, tehetetlenség vagy a kontroll elvesztésének" forrásaként ábrázolják.
Dua Lipa 2020-as albumának címéből kölcsönözve egy fogalmat, ezt a megközelítést a „jövő-nosztalgia" erejének kiaknázásaként írja le.
Érvelése szerint a válasz nem egy elveszett európai aranykor feltámasztásában rejlik. Európának nagyszabású víziók helyett „gyakorlati, horizonttal rendelkező politikára" van szüksége. S ebben a helyreállításban a nemzeti vezetők is kulcsszerepet játszhatnak. Meg kell mutatniuk, hogyan lehet Európa hasznos a legégetőbb hazai problémák megoldásában.
Pawel Zerka, a független páneurópai agytröszt vezető szakpolitikai munkatársa szerint az Európa jövőjébe vetett bizalom válsága termékeny táptalajt teremt a trumpista és szélsőjobboldali, Európa gyengeségéről és hanyatlásáról szóló narratíváknak.
Az EU-nak és a nemzeti vezetőknek ezért, mint rámutat, nem új európai álmot kell kitalálniuk, hanem újra hihetővé kell tenniük azt, amelyet az európaiak már most is osztanak.
Ursula von der Leyen évértékelő beszéde előtt „kevesebb nagy ígéretet" szorgalmaz és több „bizonyítékot a haladásra", hogy az európai közvélemény visszanyerhesse azt az érzést, hogy a kívánt jövő elérhető közelségben van.
A tanulmány legfontosabb megállapításai közé tartozik:
• A megkérdezettek alig 12%-a írja le Európa jelenlegi helyzetét „ébredésként és megújulásként". 68% ehelyett „általános hanyatlásról vagy a normalitás elvesztéséről" beszél. Ez utóbbi álláspont a 'negatívak' körében a legkifejezettebb, akik Franciaországban, Németországban és Olaszországban a felmérésben részt vevők csaknem felét teszik ki. Ez a csoport szinte hegemón pozíciót foglal el az Alternatíva Németországért (AfD), a Nemzeti Tömörülés (RN) és a Reform UK szavazótáborában is, és erősen jelen van a holland PVV és az olasz Öt Csillag Mozgalom szavazói között is. A 'negatívak' 83%-a írja le Európa jelenlegi helyzetét hanyatlásként és a normalitás elvesztéseként, 94%-uk szerint Európa rosszul kezeli legnagyobb kihívásait, és 73%-uk ért egyet azzal, hogy Európa jövője „veszélyben van".
• A háborút és a biztonságot (43%), ezt követően a gazdasági nyomást (33%) tartják ma Európa vezető kihívásainak. A háború és az ebből Európára háruló kihívás Lengyelország és az Egyesült Királyság válaszadói között a legkifejezettebb (mindkét országban a válaszadók 47%-a nevezte ezt fő aggodalmának). A gazdasági nyomást az olaszok 41%-a tekinti Európa fő kihívásának, míg a lengelek és a hollandok között ez az arány csupán 23%. További 29% Európa nagyobb önállóságának szükségességét tekinti a fő kihívásnak, ami Emmanuel Macron francia elnök érvelését visszhangozza. Az európai vezetők számára azonban problémát jelent, hogy a polgárok csaknem háromnegyede (74%) szerint Európa nem kezeli jól az előtte álló kihívásokat. A többség – átlagosan 56% – egyetért azzal, hogy Európa jövője „veszélyben van", és csak 21% nem ért egyet ezzel.
• A válaszadók közel háromnegyede (73%) erős európai víziót fogalmaz meg – gyakran az egység és a politikai integráció (35%), a béke és a biztonság (28%) vagy a jólét és a boldogulás (19%) fogalmaival. Mindössze mintegy 13%-uk reménykedik „kevesebb Európában" vagy az EU feloszlásában. Emellett bizonyítékok vannak arra is, hogy Európa politikailag egyre jelentősebbé és jelenlévőbbé válik a közéleti vitákban: az ECFR és az ECF 15 országra kiterjedő kiegészítő kutatása szerint az európai politikaalkotás mára számos területen „belföldiesült", mivel Brüsszel bevonódik az élet legérzékenyebb kérdéseibe – a védelemtől és a migrációtól a megélhetési költségekig és az éghajlati fellépésig.
• Európa „lassúsága" az egyik fő oka annak, hogy a politikai vezetők által ígért jövő oly nehezen hihető. A megkérdezettek közel egyharmada (32%) említette ezt válaszaiban, köztük a 'bizonytalanok' 39%-a. Ez az aggodalom különösen erősen jelentkezett Hollandiában (43%) és Németországban (41%), ahol a politikai vezetők nyíltan foglalkoztak vele. Egyes válaszadók szerint Brüsszel bürokráciája és lassú döntéshozatala rosszul felkészültté teszi Európát arra, hogy reagáljon egy gyorsan változó és veszélyes világra.
• Európa képmutatása és az, hogy nem áll ki magáért a hatalmas szereplőkkel szemben, szintén visszatérő téma, amelyet a válaszadók csaknem egyharmada (30%) említett. E témák különösen szembetűnőek a 'negatívak' csoportjában, de a 'bizonytalanok' körében is jelen vannak – köztük olyan baloldali pártok támogatói között, mint a francia La France Insoumise, a német Die Linke és a brit Zöldek. A 'negatívak' és a 'bizonytalanok' azonban eltérően fogalmazzák meg kritikájukat. Előbbiek körében a polgárok inkább a politikai osztály iránti szélesebb körű bizalmatlanságot fejezik ki, becstelenséggel és képmutatással vádolva a vezetőket, míg utóbbiak inkább azokra a pillanatokra összpontosítanak, amikor Európa nem felelt meg elvárásaiknak.
