Nem egyenlő mértékben, de általánosságban nagyon nehéz évként írták le a Népszava által megkérdezett borászok az idei szezont. Összességében az a kép rajzolódik ki, hogy az idei év történetük egyik, ha nem a legkeményebb időszaka volt a pincészetek számára. „Egyszerűen úgy álltak a csillagok, hogy szinte minden negatív fejlemény megjelent” – fogalmaztak. Itt nem csak az időjárási kihívásokat említik meg a szakemberek, hanem rendre hozzáteszik, hogy a piac alakulása sem kedvező. Nem elég az egyes helyeken tapasztalt tavaszi fagy, az egyre kiterjedtebb fitoplazmás megbetegedés, de még az aszály is problémákat okozott. Ehhez pedig hozzájön, hogy a fogyasztásban is általános csökkenés tapasztalható, nem csak itthon, hanem a világpiacon is, s ha mindez nem lenne elég, akkor még a forint erősödése is kikezdi az exporteredményeket – szűrhető le a megszólalásokból.
Babiczki László, mátrai borász és a Nyilas Birtok főborásza, valamint a JUNIBOR - Fiatal Borászok Egyesületének alelnöke egyszerűen úgy fogalmaz, hogy szinte minden elképzelhető hátráltató tényező megjelent idén. Bár a fagy közvetlenül nem érintette a régiót, máshol komoly károkat okozott – folytatta. A borvidékükön az időjárásra egészen májusig nem lehetett nagy panasz, ám azt követően érdemi csapadék alig hullott, az aszályos időjárás jelei pedig augusztusban már egyértelműen láthatóak voltak. (Általános vélemény volt a megszólalóink között, hogy a szükséges mennyiségnek alig a harmada-fele hullott csak a szüret megkezdéséig.) Éppen ezért a betakarítást a múlt hónap elején már el is kezdték, ami egyébként az éghajlatváltozás következtében már nem is mondható rendkívülinek.
A csapadékhiány miatt a bogyók létartalma alacsonyabb a szokásosnál. Ezt egyébként minden megkérdezett borász, a villányi Gere Attila, Tiffán Imre, az alföldi Frittmann Péter és Babiczki László egyaránt kiemelte. Ennek pedig nagyon komoly következményei vannak.
A szakemberek fajtánként, területenként, dűlőnként eltérő mértékben csökkenő várható termésmennyiségről beszéltek, amelynek mértékét 20–40 százalék között jósolták.
Gere Attila és Tiffán Imre is jelezte, hogy ez különösen a fiatalabb tőkék esetében volt nagyobb probléma. Ezek esetében a helyzet kezelése nagyon komoly kihívást jelentett, az öntözést pedig borzasztóan nehéz és költséges volt megoldani. Az idősebb szőlők viszont akár meglepetést is okozhattak. Ahogy Gere Attila fogalmazott, van olyan 61 éves ültetvényük, amely mindent meghazudtolóan gyönyörű. „Nem tudok jobb szót találni rá, egyszerűen gyönyörű” – fogalmazott. Sajnos – igyekezett azonnal hozzátenni – nem ez az általános. A csapadékhiány miatt a bogyók szokásosnál jóval alacsonyabb lékihozatalát azonnal ő is megemlítette. Ezt még annyival kiegészítette, ahogy Tiffán Imre is, hogy a Villányi borvidéket a tavaszi fagy elkerülte, azzal szerencséjük volt – tették hozzá.
Ezzel szemben éppen ezt hangsúlyozta Frittmann Péter, a Frittmann Borászat projektmenedzsere és borásza. A Kunsági borvidéken a fagy hatalmas kiterjedésű volt, és egyes fajtáknál ebből már nem is lehetett felállni. Voltak olyan területek, ahol a kiesés a fagy miatt már májusra 90-100 százalékosra volt tehető. Szerinte a hideg okozta dráma különbözó mértékben mintegy 19 ezer hektárt érintett, s szavai szerint hasonlóra még sohasem volt példa. E károk árnyékában voltak olyan gazdák, akik ugyan elkezdték a szüretet, ám már az első napok után kivitték a dűlőkből a kombájnt, mert nem látták értelmét a munkának: a termés nem hozott annyit, amennyibe a gép működtetése került. Hozzátette, hogy mivel a Kunsági borvidék az egyik legnagyobb hazai borvidék, így jelentős részt ad az országos össztermelésből. Véleménye szerint ezért az idei össztermés biztosan elmarad majd a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által a tavalyi évre tett 2,9–3 millió hektolitertől. Arra a felvetésre, hogy mennyivel, csak annyit mondott, hogy talán 10–30 százalék közötti csökkenés lehet majd, de ez csupán személyes becslés – tette hozzá.
Az amerikai szőlőkabóca által terjesztett fitoplazmás betegséggel kapcsolatban mindannyian kiemelték, hogy arra sajnos fel kell készülni: velünk marad.
Nagyon komoly és fegyelmezett munka zajlik a megelőzés és a visszaszorítás érdekében, de muszáj lesz beletörődni, hogy az ezzel kapcsolatos munkát ezek után nem lehet majd elhagyni. Ráadásul ez valóban komoly munkát igényel, mert – mint Frittmann Péter megjegyezte – óriási felületeket kell ellenőrizni, és a folyamatos szemléket nyáron, az elképesztő hőségben is folytatni kell majd. Ez minden gazdaságtól hatalmas energiabefektetést igényel.
Egyöntetű volt az a vélemény is, hogy az aszály és a hőség egy egészen szokatlan kihívást is okozott. A fajták ugyanis egyszerre értek be, azaz a különböző szőlőket csaknem egyszerre kellett szüretelni, nagyon kevés időbeli eltolódás volt közöttük. Ez pedig az eszközök és a betakarításban részt vevő munkaerő megfelelő logisztikai elosztását nagyon megnehezítette. Egyszerűen alig lehetett összerakni, hogy ki hova menjen és milyen szőlő érkezzen a feldolgozásra – fogalmazott Tiffán Imre. Ez olyan feladat volt, ami eddig sokkal egyszerűbben megoldható volt, most nagyon kellett sakkozni, hogy minden megfelelő legyen, és ne okozzon felesleges költségeket – tette hozzá Gere Attila.
Az általános nehézségek ellenére abban mindenki egyetértett, hogy a szokásosnál talán több munkára lesz szükség, de „2026-ban lesznek jó borok” – jelentették ki egyöntetűen. Gere Attila pedig úgy vélte, hogy általánosságban az idei évjárat az elmúlt évekhez hasonló jó évjárat lehet, sőt, lesznek olyanok, amelyek nagy borok lehetnek.
A GKI is komoly szenvedést lát
A 2026-os szüret a szélsőséges időjárás miatt a megszokottnál két-három héttel korábban kezdődött, és a magyar borágazat számára egyszerre két komoly kihívást hoz: az aszályt és az aranyszínű sárgaság terjedését. Bár a szőlő minősége sok helyen kifejezetten jónak ígérkezik, az országos termésmennyiség várhatóan elmarad a korábbi rekordoktól. A kiesést az aszály mellett a tavaszi fagyok utóhatása, valamint az amerikai szőlőkabóca által terjesztett aranyszínű sárgaság is növeli. A betegség már valamennyi hazai borrégióban megjelent, európai szinten pedig a termés 0,5–1 százalékának kiesésével számolnak.
Magyarország ugyan globális összevetésben kis bortermelőnek számít – az uniós bortermelés mintegy 1,8 százaléka származik innen –, a szőlő- és borágazat mégis fontos szerepet tölt be a vidéki gazdaságban és a turizmusban. Közel 60 ezer hektáron folyik szőlőtermelés, több mint 1600 borászat működik, amelyek jelentős része kis családi vállalkozás. A termelés mintegy 40 százaléka exportra kerül, ám a kivitelben továbbra is meghatározó az alacsonyabb hozzáadott értékű lédig bor.
A palackos export aránya ugyan fokozatosan nő, de a magyar borok nemzetközi pozícióját továbbra is nehezíti az olcsó tömegborok magas részaránya.
Közben a hazai fogyasztás az elmúlt két évtizedben jelentősen visszaesett: az egy főre jutó éves borfogyasztás mintegy 30 literről 17,5 literre csökkent. A fogyasztók ugyanakkor egyre inkább a könnyebb, gyümölcsösebb, alacsonyabb alkoholtartalmú borokat, illetve a prémium termékeket keresik. Ezzel párhuzamosan látványosan erősödött a pezsgőkategória, miközben a minőségi borászatok számára egyre fontosabbá vált a közvetlen értékesítés és a borturizmus.
A borászat üzleti modellje így fokozatosan átalakul: a pinceajtó-értékesítés, a vendéglátás és a szálláshely-szolgáltatás magasabb árrést, gyorsabb bevételt és erősebb márkahűséget biztosíthat. A siker kulcsa ezért egyre kevésbé a nagy mennyiségű, olcsó bor előállítása, és egyre inkább a magasabb hozzáadott értékű termék, a turisztikai élmény és a közvetlen fogyasztói kapcsolat.
A 2026-os terméskiesés egyelőre nem hozott tartós áremelkedést: júliusban a fehérborok átlagára éves összevetésben közel 27, a vörös- és rozéboroké mintegy 11 százalékkal csökkent. Hosszabb távon azonban az alacsonyabb kínálat és a klímaváltozás növekvő kockázatai újabb áremelkedési nyomást okozhatnak. A következő években ezért azok a borászatok kerülhetnek előnybe, amelyek képesek alkalmazkodni a változó éghajlathoz, a fogyasztói igényekhez és a prémiumizációhoz.
