Ön is megszólalt korábban, bírálva az elmúlt évek állami díjkiosztásának a gyakorlatát. Ezek után milyen volt részt venni „rendszerváltás” utáni díjazottként a mostani ceremónián?
Ünnepnek éreztem. Persze a szokásos protokollal együtt, de amikor az ember hallja a harsonákat, a Himnuszt, akkor teljesen másként áll hozzá, mint amikor a televízióban nézi a közvetítést. A hely szelleme is hat. A Parlament kupolacsarnokában jó körbenézni, feltölti az ember lelkét. A társaság is jó volt, a díjátadás után pedig családias, baráti hangulat alakult ki.
Mikor járt utoljára a Parlamentben?
1990-ben, amikor a Kossuth-díjat kaptam.
Mácsai Pál a Műhelylátogatás című estjében azt mondja: a „rendszerváltás” megviseli, felrázza, feltölti az érzékenységünket. Ön hogy van ezzel?
Azt gondolom, hogy az elmúlt két év 1989 óta a legfelkavaróbb időszak volt. Tőlem távol áll, hogy bármelyik politikai pártnak szóban vagy tettben gesztust tegyek, de ezt végigizgultam. Ugyanakkor a dolgok tudvalevőek. Ami velünk történt - talán nem mindenkivel ugyanannyi az elmúlt években -, azt mindenképp elvették az életünkből. Most arról szól a nagy verseny, hogy ki szenvedett nagyobb sérelmet. Ezt gyorsan el kellene felejteni, és helyre kellene állnia valamiféle szakmai rendnek. Magánéletekről nem szeretnék beszélni, az nem az én területem, viszont a filmes és a színházi szakmát valamennyire ismerem. Most mindenki egyet akar, de teljesen máshogy. Ez lehet meglepő, de ismerve a történelmünket, nem mondhatjuk váratlannak.
Érdemes Cserhalmi Györgyre figyelni, kitüntetése fontos gesztusa a mostani, „rendszerváltás” utáni hatalomnakCserhalmi György átvette a Magyar Érdemrend nagykeresztjétÖn talán a magyar művészeti akadémiai székfoglaló beszédében is bírálta a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltását. És ezt azóta többször is megtette. Most mit tartana megnyugtató megoldásnak?
A Vas utca 2/C és az Uránia Ház a mostani rendszerváltásnak a szimbolikus helyszínei. Azok a fiatalok, akik az egyetem átalakításakor az intézmény mellett kiálltak, megtapasztalhatták, hogy nem számít a szavuk. Ebből aztán később négyszázezer pluszszavazat lett. Ugyanilyen szimbolikus helyszín még a MAFILM épülete, amiben a TV2 tevékenykedett korábban. Ezeket vissza kell szerezni!
A Freeszfe nemrég kapott önálló épületet, amelynek a megnyitóján ön is ott volt, sőt beszélt is. Kell ennyi színészképző intézmény?
Nem vagyok híve a központosításnak, de bizonyos esetekben ez elkerülhetetlen. Ez az ország nem tud ennyi filmes és színházi szakembert eltartani, amennyien végeznek évente a képzőintézményekben. Végre az lenne jó, ha nem a tanároké lenne a suli, hanem a diákoké. Ezt a változást nevezhetnénk forradalminak is. Ezt azért is merem mondani, mert én is tanítgattam az utóbbi időben, és senkitől sem tanultam annyit, mint a növendékeimtől.
Új helyen marad a régi – Freedom néven hivatalosan is átvette új helyének kulcsát a FreeszfeTanít még?
Bizonyos kurzusokat még tartok, de nem fogok már tanítani, már csak az életkorom miatt sem. A tanítás óriási felelősség, sorsokat kell végigkísérni, sőt követni a diploma megszerzése után is.
Szenvedélyes, sőt sokszor indulatos vita bontakozott ki az elmúlt hónapokban a Nemzeti Színház sorsáról. Arról is, hogy ki vezesse, illetve miként válasszák ki az igazgatóját. Ön mit gondol erről?
Amit a székfoglalómban is írtam: egyszer lesz egy olyan magabiztos politika Magyarországon, amelyik a szakmára bízza a Nemzeti Színház igazgatójának a kiválasztását. Akkor az egy adott körülmény lenne és nem egy oktrojált. Utána pedig mindenki magára vessen!
Cserhalmi György megütközést keltett a székfoglalójával az MMA-nHa felkérik, vállalná, hogy részt vesz a vezető kiválasztásában?
Nem hiszem, hogy engem erre bárki megkérne. Ezt az utóbbi évek tapasztalati mondatják velem.
Éppen a mostani új helyzet miatt azért ez mégsem zárható ki.
Nem én vagyok erre a legalkalmasabb.
Miért?
Mert nagyon könnyű tévedni. Másrészt ilyenkor jönnek a telefonok, amit az ember vagy lecsap, ha pedig nem, akkor arra kéri a másikat, hogy mondja el, mit akar, akkor pedig ő csapja le.
A lobbizásra gondol?
Amit nem is értek. Egy idegen miért küld valakit egy olyan helyre, ahol a másik esetleg nem állja meg a helyét. Az ellenségemnek sem kívánnék hasonlót.
Cserhalmi György: FeudalizmusAz elmúlt években sokszor nem a szakmai érvek számítottak, amire utalt ön is a Székfoglalójában.
A legtöbbször más szempontok döntöttek. Azt is leírtam korábban, hogy aki politikai kinevezést elfogad, az a gyanakváson kívül is sok mindenre képes.
Az utóbbi hónapokban újra fellángolt a vita Eszenyi Enikő ügyéről, bocsánatkéréséről és arról, hogy mi történjen. Erről mi a véleménye? Lehet ezt szabályozni, bizonyos időre való eltiltással vagy valamiképp?
Elnézést kérek, de miről hozzunk meg szabályt? Szabályokat hozhatunk, de a lényeg, hogy betartjuk vagy nem. A törvények ugyanígy működnek. Az Eszenyi-ügyben hangzanak el jó érvek.
Én olyan boldogan leülnék egy olyan körben, ahol jó sokan vagyunk és árnyaltan fogalmazunk, kíváncsiak vagyunk egymás érveire, és a beszélgetés egy szakaszában véletlenül elmondanám azt, hogy amikor a nyolcvanas évek végén elkezdtünk nevetni, akkor megszűnt Magyarországon a szocializmus.
Amikor Eszenyi Enikőről ezek a tűrhetetlen dolgok kezdtek napvilágra kerülni, és amikor már tudtunk azokon az abszurditásokon is röhögni (nem az áldozatokon!), akkor az igazgatónőnek lement a függöny. Amikor az elmúlt tizenhat éven elkezdtünk röhögni, akkor a Fidesznek befellegzett. A nevetést tehát ne tiltsuk be! Inkább azt mondanám, hogy nulla Révay József és nagyon sok Karinthy Frigyes. Minden, ami nevetségessé válik, előbb-utóbb a kukában landol. De a kukát sem lehet megúszni valódi beszélgetés nélkül.
Közleményben kért bocsánatot Eszenyi Enikő a a bántalmazó vezetői stílusáértÁlló ováció mellett, de tisztázás nélkül tért vissza Eszenyi EnikőAz egészségi állapotáról is beszél az Örkény Színházban látható estjében. Hogy van most?
Köszönöm, néha engem is temetnek már. Tegnap a legjobb barátomat temették, miközben beszéltem vele telefonon. És nem a másvilágról. Jópofa ország ez: szeretnek temetni és szeretnek feltámasztani.
