„Jó, nem messiás, de legalább tud a vízen járni” – élcelődött a Hírcsárda az orbáni propaganda Magyar Péterre használt szókészletén a minap, egy fotót is mellékelve, ahol a kormányfő az egyik Dunába helikopterezett betontömbről, feltűrt nadrágban bűvöli a hömpölygő folyót. Ha a vízen járás még nem is megy maradéktalanul, de a miniszterelnök valóban emberfeletti tempóra kapcsolta a kormány Paks-mentését.
A személyes részvétel dinamikáját látva halkan jegyezzük meg, hogy ebben a kegyetlenül szétbarmolt országban több ciklusra elegendő szociális (és bűnüldözési), egészségügyi (és bűnüldözési), közoktatási (és bűnüldözési), gyermekvédelmi (és bűnüldözési) etc. probléma is hálás lesz a kitüntető figyelemért. Persze, az energia- (és nukleáris) biztonságnál kevés fontosabb dolog van, egyetlen kieső blokk cirka egymilliárddal tolja meg a villamosenergia-import napi költségét. Ezzel együtt is isteni szerencse kell, hogy a vízállás ne süllyedjen a két működő blokkot hűtő szivattyúk számára szükséges szint alá a hidegvíz-csatornában.
Az ellenzéki pártok persze most is minden jobban tudnak, ami különösen a Fidesz-kórustól hangzik disszonánsan, hiszen tizenhat év alatt éppenséggel lett volna lehetőségük értelmeset cselekedni Paks 2. szerződéseltitkolásán és egy kicseszett nagy gödör kivájásán kívül.
A mélyépítésben jeleskedtek, az egyszer bizonyos, bár a végére már az árokásás sem ment gördülékenyen. (Nota bene: Orbánék a propagandára költött közpénzből 500 fenékküszöböt építhettek volna a Dunába, vagy a teljes magyarországi szakaszra egyet. Hosszában. Aminek pont annyi értelme volna, mint a propagandájuknak.)
A paksi atomerőmű hűtővízellátásán, a fenékküszöb építésén és a bárkák elsüllyesztésén megfeszített erőkkel végzett munkálatokat a parlamenti pártok elnökeinek is megmutatta volna a miniszterelnök. Orbán Viktor persze megneszelte a cselt, és hamar kereshetett magának egy délvidéki rakijázót vagy adriai vitorlást erre az időre. Az ilyen meghívásokat nem annyira kellene erőltetni, amíg a Fidesz elnöke nem tisztázza magát és pártját a több ciklusra elegendő vádpontok alól, és a Mi Hazánk be nem engedett energiajogászának sem kellene a távolból videót gyártania a meghívást szintén elutasító Toroczkai László helyett.
Mészáros Lőrinc is a vizekkel babrál ezekben a meleg napokban, de nem a Dunán, hanem a Ligur-tengeren, és nem egy 80 méteres bárkán, hanem a csupán 62 méteres Rose d’Or fedélzetén. Az elmaradhatatlan mémek szerint jól mutatna a szuperjacht feláldozása a magyar energiabiztonság oltárán, de ez már csak az alacsony vízállás miatt sem következhetne be (az egyéb hajózásiútvonal- kihívások pénzzel megoldhatók.) A Magyar Péter által megszólított oligarchák között volt a felcsúti gazdagodásrekorder is, aki szerényen visszaválaszolt valahonnan a Côte d’Azur térségéből (Monte-Carlóban fotózták le a pihegő gógyiexportőrt), miszerint a cégei helyt álltak, és mennek a kövek ezer tonnaszám a Dunába. A drága köveink, egészen pontosan.
Ahogy Mészárost, úgy Lázár Jánost sem egyszerű tetten érni mostanában, bár a volt miniszter nincs kint a vízből. A hírek szerint Orbán megbízásából éppen azt méri fel, mi maradt a Fideszből. Hosszú colstokra nem lesz szüksége a rossz nyelvek szerint. Hogy a megbízást Orbán trombitafesztiválról vagy vitorlásról adta, arról nem szól a fáma, mindenesetre
Lázár nyakába vette a vidéket, és a Fidesz nyomába eredt. Többen ipari méretű nagyítóval látták Szombathely térségében, ahol állítólag lelassított, mert élő illiberalizmusra utaló jeleket észlelt, Havasi Bertalan ezt nem cáfolta.
Időközben új felfedezéssel jelentkezett Bóka János is, aki szerint egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben működőképes lesz az a stratégia, amivel a Fidesz eddig működött. A frakcióvezető ezzel szembe menni látszik Orbán Viktor ukázával, miszerint az önkritikára nincs idő, bár az is lehet, hogy Bóka három hónap után belátta, hogy akinek nincs jogara, nincs palástja, nincs országalmája, és tetejébe még koronája sincs, az vagy egy király meztelenül, vagy egyáltalán nem király.
És ha már trónfosztás: Donald Trump látványosan szakítani látszik minden még megmaradt realitásérzékével, és visszavágyik a fjordokra, akár a kék norvég / visszavágyik Grönlandra, ahol sosem járt / visszavágyik a stand-up-színpadra, ami mindig is a közege volt. Most azt találta mondani, hogy mihelyst végeznek Irán legyőzésével, vagyis rövidesen, az Egyesült Államok területéhez tartozónak nyilvánítja a Hormuzi-szorost. Szemtanúk szerint az elnök arcán mosoly futott végig e közléskor, de nem tudták eldönteni, hogy ez tényleg Jack Nicholson Jokerének vérfagyasztó mosolya volt-e. Abban értettek egyet, hogy a világ legnagyobb atomhatalmának vezetője kevésbé vicces, amikor egy iszlám köztársasággal vívott háborúja közben e síita állam kulcsterületének annexiójáról beszél. Az sem sokat segít a helyzeten, ha a háborús bűnökkel vádolt háborúzó barátja iszlám köztársaságnak nevezi a brit királyságot.
Ehhez képest megnyugvás, hogy végre hírt adott magáról a KDNP, és ez a hír nem Rétvári Bence frakcióvezető hagyományos parlamenti üvöltözése volt. Hanem a döbbenet. „Az, hogy az ünnepi tűzijáték mindössze 10 perces lesz, szinte már méltatlan... Ez az ország egy méltó, szép ünnepet érdemel!”, írták halálra várt arccal, és legott autodafét / inkvizíciót / statáriális kiátkozást hirdettek mindenkinek, aki szereti. Ez most a fontos a korábban folyékonyan messiásozók számára rekordaszály és tűzgyújtási tilalom idején. Tizenhat olyan év után, ahol százmilliárdokat tapsoltak el hatalomféltési és vagyonosodási projektekre. Említett Facebook-posztot lapzártánk idején 13 ezren röhögték ki, és 1100-an szerették, ami átlagos arány KDNP-közlések alatt. Hogy pontosan hány milliárd eldurrantása méltó Szent Istvánhoz és az ezer éves államisághoz hány perc alatt, érettséginek se rossz. De hol van az még.
