Hajmeresztőek, egyszersmind példaértékűen tanulságosak is az adatok, amiket Vitézy Dávid közölt a minap a Dunakeszi Járműjavító kalandos utolsó tizenhat évéről.
Az eredetileg a MÁV kiszolgálására létrehozott nagyüzem, mely a NER alatt hosszú ideig orosz tulajdonban volt, 2025-ben felszámolás alá került. A cég az Oroszország elleni szankciók, illetve ebből fakadóan egy többszáz milliárdos egyiptomi üzlet leállása miatt ment csődbe. Ezek után vásárolta vissza a MÁV, és idén áprilisban kezdett újból működni, de néhány csarnokában már egy éve le nem szállított egyiptomi vasúti kocsik vesztegelnek.
Namármost, ha az új miniszter szavait jól értelmezem, a gyár eredetileg 1350 egyiptomi vasúti kocsi legyártására kötött szerződést, amiből ezer darabot leszállított, a maradék 350 kocsi egy része pedig a járműjavító csarnokaiban várja, hogy kifizessék. Mindeközben azok, akik ezt a nagyvolumenű bizniszt eltervezték és hatalmas összegű közpénzzel megtámogatták, 10 milliárd forint osztalékot vettek ki az üzletből. Ez már csak azért is észveszejtően sok pénz, mert az egyiptomi vasúti kocsik gyártása a magyar fél 45 milliárd forintos veszteségénél állt le.
Ha így történt, akkor a NER külföldi üzleti kapcsolatépítésének egy archetipikus példájával állunk szemben, melynek a krimiszerző John Grisham és a maffiaállam-szakértő Magyar Bálint tollára illő tanulságai vannak. Elsőként az, hogy az ilyen típusú gazdaságpolitikában sem a vállalati, sem a nemzeti érdek nem számít. Az adott konkrét esetben a magyar vasutak állapota sem számít, ahogy az sem, hogy a hazai tulajdonban lévő vasúti kocsik egynegyede használhatatlan állapotban van, átlagéletkoruk pedig ötven év körüli.
Szóval egyetlen dolog van, ami számít: hogy az üzletből minden körülmények között hasznot húzó személyek (Vitézy Dávid közlése szerint a korábbi kormány politikusai és a kormányt messzemenően kiszolgáló üzletemberek) bankszámlái osztalékok, fizetések, jutalmak és láthatatlan dugipénzek formájában újabb milliárdokkal gyarapodhassanak.
Évekbe telhet, mire kiderül, hogy a felelősöket ebben a konkrét esetben és más hasonló esetekben (lélegeztetőgépek, Budapest-Belgrád vasút, kínai akkumulátorgyárak, stb.) sikerül-e elítélni, és az elsíbolt pénzeket sikerül-e visszaszerezni.
A közvélemény nagyobbik része joggal várja el, hogy egy országrontó pénzsóvár elit főkolomposai sittre kerüljenek. De ideje belátni: hosszú távon mégsem ez a legfontosabb.
Na jó, ez is fontos, legalábbis a Tisza Párt hitelének és cselekvőképességének megörzése szempontjából. De a gazdasági növekedés beindításának ennél is fontosabb feltétele, hogy az új kormány a maga tisztességesebb és felkészültebb szakemberei segítségével, megfelelő ellenőrzési apparátussal és szigorú törvényi szabályozással végleg felszámolja az üzleti tevékenységnek ezt a botrányosan korrupt és látványosan gazdaságpusztító formáját.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.