„Egy urizálástól és belterjes működéstől mentes, nemzetközi színvonalú rendszer” kiépítését szorgalmazná a hazai divatszakma egy csoportja – áll a Kreatívnak megküldött közleményben. A kezdeményező Not Allowed szakmabeliekből álló csoport és a divattervezőket képviselő független kollektíva, a Terike from Budapest véleménye szerint ennek egyik garanciája az lenne, ha az előrejutás alapja a tehetség, „a szakmai teljesítmény és képesség” lenne.
Ennek érdekében első lépésként nyílt levelet intéztek Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek, valamint Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkárnak is, amelyben egy több mint 100 oldalas stratégiai tervben fogalmaznak meg pontos irányokat a magyar divatipar működőképességének a helyreállítása érdekében. Nemcsak feljebb emelnék a divat kulturális értékét, segítenék a kedvezőbb nemzetközi pozicionálást, hanem javítanának annak társadalmi megítélésén is.
Beszédes, hogy mindennek szükségességét évekkel azután is érzi a szakma, hogy a leköszönt kormány 2018 környékén elméletben a korábbi években tapasztaltnál intenzívebben karolta fel a magyar divatipart, sőt, fontos stratégiai ágazatként kezelte azt.
Ennek része volt, hogy létrejött a Magyar Divat & Design Ügynökség (MDDÜ), a Guller Zoltán által vezetett Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) szárnyai alatt. Ezzel tetemes befolyásra tettek szert az iparág irányításában – részben az országimázs erősítése érdekében is.
Az irányok kidolgozásában a hírek szerint prominens szerepe volt Orbán Ráhelnek, aki az MTÜ-nél hivatalosan nem töltött be vezetői pozíciót, de Guller Zoltán 2018 márciusában úgy nyilatkozott, több szakember mellett az akkori miniszterelnök lánya is segíti a stratégia kidolgozását. Ami a felkarolt divatipart illeti, ez részben azt is jelentette az ún. Nemzeti divatipar-stratégia megalkotásán kívül, hogy Orbán Ráhel volt évfolyamtársa, Bata-Jakab Zsófia került az MDDÜ élére.
Az állam ezenkívül valóban komolyan gondolta anyagilag is az ügy megtámogatását: ekkoriban 2 milliárd forinttal járult hozzá a divat- és dizájnipar fejlesztéséhez.
Az MDDÜ (pontosabban december 1-jétől már Creative Hungary Nonprofit Zrt.) honlapján ma is hirdeti évek óta kitűzött céljait az iparág fejlesztésével kapcsolatban. Ebbe beletartozik a hazai és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolat építése (ennek része volt többek között a cseh, szlovén, szlovák és ukrán divathéttel való kétoldalú együttműködés kialakítása), a szorosabb együttműködés az oktatási intézményekkel (pl. a Budapesti Metropolitan Egyetemmel és a Moholy-Nagy László Egyetemmel), állami és piaci szereplőkkel, de ezenkívül fejleszteni kívánták a gyártói szektort és részben mentorprogramokkal a szakoktatást is.
„A cél, hogy Magyarországon a divathoz és a dizájnhoz kapcsolódó könnyűipari ágazatok elismertsége, sikere méltó legyen annak tradícióihoz, ezáltal hazánk a közép-európai régió központjává válhasson ezen iparágak tekintetében. Ehhez volt szükséges az állami tulajdonú nonprofit gazdasági társaság alapítása és annak fejlesztési szerepvállalása” – írják.
Mindemellett kiemelt szerepet kapott a turisztikai húzóerő növelése és a megjelenési lehetőségek biztosítása a magyar tervezők számára: így tett szert a Budapest Central European Fashion Week nagyobb láthatóságra a térségben, valamint így kapott nagyobb szerepet a Budapest Design Week is. Utóbbiban az MDDÜ szerint 2024-ben rekordlátogatottságot értek el.
Az építkezést ugyanakkor időről időre rengeteg kritika érte a szakmában, már csak azért is, mert több hangoztatott eredmény valódiságát nagyon nehéz valódi adatokkal láthatóan mérni: köztük a magyar márkák iránti nemzetközi érdeklődés növekedését, a regionális szerep erősödését és az exportlehetőségek kiszélesedését. (Bár a kétségkívül óriási versenyben nyilvánvalóan nehéz a világ élvonalába kerülni, már az MDDÜ tevékenysége előtt így is számottevő ismertségre tett szert többek között a Nanushka, a Je Suis Belle, a NUBU és az Abodi is.)
A szakma egy része mindeközben végig erősen kritikus szemmel követte az MDDÜ működését, a kezdetektől hangsúlyozva, hogy nem tartja jó ötletnek a túl nagy állami szerepvállalást – tartva a központosított döntéshozataltól, a támogatások átláthatatlanságától.
Az utóbbi években az igazán nagy sajtóvisszhangot a divatmárkák terén a köznyelvben csak a „NER-feleségek luxizása” kifejezéssel emlegetett esetek gerjesztették. (Főleg, hogy az általuk viselt darabok között sem elsősorban magyar tervezők keze munkái domináltak, hanem olyan világmárkák kollekcióiból választottak inkább, mint a Hermès, Chanel, Louis Vuitton, Dior, Gucci, Saint Laurent, Dolce & Gabbana.) Nem tett jót a renoménak az sem, amikor megírtuk: az MDDÜ 2019-es beszámolója alapján az állami divatügynökségnél 445 millió forintot fordítottak a bérekre, s átlagosan akkoriban 10 embernek adotak munkát.
Álomfizetések az állami divatügynökségnélAz idén a kormányváltást követően, július közepén lemondott az MDDÜ éléről Bata-Jakab Zsófia, mondván: kereste ugyan a „konstruktív kommunikáció” lehetőségeit az új kormánnyal, de „olyan helyzetbe” került, amelyben ezt a feladatot már nem tudja felelősen ellátni. A ma már Creative Hungary néven futó ügynökség vezetése mellett korábban Bata-Jakab Zsófia miniszteri biztosi pozíciót is szerzett, miután a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került az ügynökség felügyelete. Ezt a pozíciót ez év februárjában egyébként meghosszabbították két esztendővel, a jelek szerint viszont hiába.
A Not Allowed és a Terike from Budapest kezdeményezésével elkészült javaslatcsomag alapján a szakmabeliek konstruktív vitát szeretnének a döntéshozókkal. Véleményük szerint a magyar divat- és az ehhez tartozó kreatív- és könnyűipar az elmúlt években fokozatosan veszített relevanciájából és gazdasági stabilitásából.
A csorba kiköszörülése érdekében többek között transzparens támogatási rendszert szorgalmaznának, továbbá a nemzetközi integráció erősítését, az iparágon belüli egyenlőtlenségek rendezését, az üzleti verseny megteremtését, kulturális exportstratégia kidolgozását, a divat kultúrába való integrálását.
A Tisza-kormány tervei konkrétan a divat- és dizájnipar kapcsán egyelőre nem ismertek, ugyanakkor a kreatív ágazatok terén a kezdetektől fogva egyértelművé tették: átláthatóságot, szakmaiságot szeretnének, valamint a források hatékonyabb elosztását.
