SZDSZ;Orbán Viktor;autokrácia;árulók;Magyar Péter;

Állambiztonságiak követik Kőszeg Ferencet 1982-ben. A későbbi eszdéeszesek egzisztenciájuk kockáztatásával nyíltan szembefordultak a pártállammal

Tompa Imre: Coki, miniszterelnök úr

Van egy ilyen eszdéeszezés, Magyar Péter-i szinten is, ami hajaz Orcsány és Gyurbán egybemosására, és egy genyó kreténség. Jobboldalon a posztúriközéposztálybeli rendesmagyarember-rétegben és a lezsákoid-csurkista kriptonyilas vidéki versenyzők körében van egy ilyen antiliberális, a szoft szalon-antiszemitizmustól (zsidó, de rendes ember) az intenzív szélsőjobb, explicit náci antiszemitizmusig terjedő guszta izé, paradigma; eszerint az SZDSZ Magyarország ellen esküdött össze, végső célja a háttérhatalmak világ-összeesküvésének keretében a magyarság, mittomén, kiszorítása, hogy helyet csináljon a tudjukkiknek.

Ezt a buta laposságot magam először Szörnyű Leventétől hallottam, aki már korán tanúságot tett arról, hogy Vajkkal (Szent István leánykori neve) szemben inkább Koppányt kamelja, s bár egy csoda és fontos a pali – bocs’, bácsi –, de hogy nem a legélesebb kés a magyar filozófiatörténetben, az tuti. Aki a pilisi Holdvilág-árokban keresi, afféle holdkórosként, az ország szívcsiklóját (vagy csakráját vagy mi a vasomat), és aki szerint a magyarság a nemzetek Jézusa, és Vajk tkp. egy idegenszívű volt, aki a német felesége hatására pusztította el a magyar őskultúrát, az valóban „hihetetlen ostobaságokat latybatyol a tévében” (Esterházy).

Well, mintha valahonnan ebből a televényből virágzana ki a miniszterelnök úr eszdéeszezése is, ami egyrészt azért ótvar, mert az egész konteó (Kohn-teó) akkora kreténség, mint ide Lacháza; másrészt, mert csakis azért van hatalomban, mert a Don Mangalicát eltakarító áprilisi forradalmi voksolás mögött felsorakozó széles népfront markáns része a liberális szavazók tábora volt, úgyhogy coki. Ha a liberális érzelmű szavazók nem állnak mögé, akkor ma zabot hegyezne Kukutyinban. A főminiszter úr még a csattogó falepkét buzerálta, amikor a későbbi eszdéeszesek egzisztenciájuk kockáztatásával nyíltan szembefordultak a pártállammal, miközben a későbbi emdéefes osztályvezetők emeszempés párttagként belülről lazították a rendszert. Harasztiékat még ’88 március 15-én is bevitték a rendőrszalámisok.

És a legintranzigensebb és legtermékenyebb ellenzék rendszerint a hitehagyott, át- és/vagy elpártoló „árulókból” rekrutálódik Luthertől Demszkyn, Harasztin vagy Halda Alizkán és Nagy Imrén át Magyar Péterig, ugyebár, miniszterelnök úr…

Akik először hittek az ügyben, majd belülről látva az autokratikus struktúrát meghasonlottak, és átálltak a normalitás oldalára. Btw a liberálisok kábé azt követelték anno, mint ami most folyik reményeink szerint: a pártállam átalakítását demokráciává. Mely honi pártállamok marhára hasonlítanak egymásra: ugyanazon a toxikus televényen szökkentek szaharba, mely a rendre függő országban szocializálta a népeket: demokratikus tradíciók nyista, krónikusan vérszegény a középosztály, és e lángoktól ölelt kis országnak, mely ugye Isten kalapján a bokréta, domináns layerje a cselédsori homo sovieticus.

Az egymást követő három autokratikus izmus torz társadalmat épített, jellemezően alattvalót, nem polgárt nevelve, és hihetetlen, sokszor jóvátehetetlen pusztítást vitt végbe a társadalom szövetében. Többnyire képtelenek voltak tartósan épeszű gazdaságpolitikát vinni, mindegyik kirekesztő, verseny- és piacellenes, lojalitáselvű, korrupt és ideologikus, teljesen toxikus és tökéletesen hazug volt, satöbbi, satöbbi. És persze kontraszelektív; a legutóbbi pártállam különösen elbűvölően menedzselte a legcsóróbb, iskolázatlan és hívő falvaktól – melyek szépen hulldogálnak lefele a jog eleven fájáról – a kriptonyilas, boás budai úriasszonyokig terjedő spektrumot, létrehozva egy normális, európai társadalom negatív lenyomatát. És hogy mindez milyen gyenge minőségű kádereket termelt ki, most látszik, ahogy lelécelnek, eltűnnek és hadonásznak a fideszes elvtársak a parlamentben, és hogy úgy pukkan ki az egész szahar, mint egy szatyor flátusz ugye, miközben korpulens vezérük a focivébén csápol, gyenge színészként úgy téve, mintha érdekelné, hogy a spanyolok rúgtak egy gólt.

Valójában nem érdekli az égvilágon semmi, de semmi ezt a gonosz ripacsot a lóvén, a pacalon és a gyulai kolbászon kívül, csak rá kell nézni, semmibe vette az emberi életet is, ld. Covid.

Nem illene dicsérni, mert én találtam ki, de a cím szerintem több mint szójáték.