Habár Vlagyimir Putyin revansista külpolitikája, birodalmi lázálmai és ezzel összefüggésben Ukrajna ellen indított háborúja átmenetileg ismét előtérbe helyezte a hidegháborús időszakra jellemző Kelet-Nyugat-ellentétet, közhelyszerű evidencia, hogy a Szovjetunió szétesését követő évtizedekben sokkalta hangsúlyosabbá vált Észak és Dél szembenállása.
Az északi félteke jómódú államai, illetve a „harmadik világ” létminimum alatt tengődő népessége között olyan kirívó vagyoni egyenlőtlenség áll fenn, hogy glóbuszunk eme régiói között két, ellenirányú folyamat indult be.
Egyrészt az Európába és Észak-Amerikába irányuló tömeges migráció a számunkra elképzelhetetlen mértékű nyomor, a korlátozott erőforrásokért vívott fegyveres konfliktusok, valamint a klímaváltozás következményei miatt. Ezzel párhuzamosan pedig a nagytőke vándorol a fejlett országokból a hihetetlenül olcsó, jellemzően képzetlen munkaerőt kínáló szegény térségekbe.
Földrészünkön mindkét szóban forgó tendencia a szociáldemokrata politikai formációk marginalizálódását és a szélsőjobboldal látványos erősödését vonja maga után.
Az öreg kontinenst bő évtizede elárasztó menekülthullám ugyanis óriási terhet rótt a befogadó országok szociális ellátórendszerére és – a német nyelvterületen szerzett személyes tapasztalataim alapján – szélsőségesen kiélezte a feszültséget a jövevények és az autochton lakosság között. Az Alternatíva Németországért elnevezésű, idegengyűlölő retorikával operáló neonáci párt megállíthatatlanul menetel a berlini hatalomátvétel felé, miközben 1945 óta fennálló tabukat döntöget nem csupán a közbeszédben, de a politikai gyakorlatban ugyancsak. A brit szigetországban hasonlóképp izzik a hamu a parázs alatt: a történetesen bevándorlók által elkövetett erőszakos bűncselekmények okozta közfelháborodás már a munkáspárti kabinetnek a hatalmi pozícióit ingatja meg.
Az elkényelmesedett európai baloldal mindmáig képtelennek bizonyult választ találni továbbá a nemzeti kormányokat a „harmadik világba” történő kivonulással zsaroló oligarchák magatartására: ennek következménye a munkavállalókat képviselő szakszervezetek jogfosztása, a társadalmi ellátórendszerek leépítése, s a keresetek éhbér felé tendáló csökkenése lett. Blair és Schröder a nagytőke előtti kapitulációval kísérletezett, ennek folytán pedig a szociáldemokrácia totális hitelvesztésen ment keresztül. Naná, hogy a csalódott kisembert tárt karokkal fogadta a demagóg ígéretekben mindig bővelkedő szélsőjobb!
Eduard Bernstein mai utódainak tekintélyük visszaszerzéséhez elő kell venniük az internacionalizmus kompromittálódott szlogenjét. Vagyis globális keretek között kell gondolkodniuk: a „harmadik világban” uralkodó életkörülmények jelentős javítása ugyanis elengedhetetlen a migrációs folyamatok megfékezéséhez és egyúttal a nagytőke zsarolási potenciáljának csökkentéséhez. Nem csupán a fehér ember kolonializmus miatti bűntudatáról van szó.
