A tárgyalások tovább folytatódnak, ugyanakkor minimum visszalépés, hogy Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője nem tudta bejelenteni a huszonegyedik Oroszország elleni szankciós csomag elfogadását hétfőn, amelyhez a tagállamok egyhangúsága kellett volna. A Népszava információi szerint
ugyanakkor várhatóan szerdáig el fogják fogadni a csomag legalább egy részét, köztük a leginkább sürgető döntést az olajársapkáról.
Az EU és a G7 vezető gazdasági hatalmak az orosz olaj globális kereskedelmét nem akarták és tudták betiltani, viszont egy olajársapkávál korlátozzák azt. Vagyis a hajók és kereskedők üzletelhetnek Oroszországból származó olajjal, de csak akkor, ha azt a végső felhasználó (pl. India vagy Kína) egy meghatározott ár alatt veszi meg. Aki ennél többet fizetne, azokkal az európai cégek a biztosítótársaságoktól a kikötői szolgáltatásokig nem üzletelhetnek. Az ársapkát viszont félévente az aktuális világpiaci árakhoz kell igazítani. Ha most nem dönt az EU, akkor szerdán az ár automatikusan megemelkedik, a jelenlegi 44,10 dolláros hordónkénti ár helyett akár 58 dollárért is kereskedhetne Oroszország.
A hírek szerint a jelentős hajózási szektorral rendelkező Görögország, Ciprus és Málta nem akart megegyezni az alacsonyabb ár megtartásában. Érvelésük szerint így csak az indiai és kínai tankerek szállítanák az orosz olajat helyettük. A hétfői miniszteri találkozó után ugyanakkor úgy tűnik, a tárgyalások tovább folytatódhatnak, diplomaták pozitívan nyilatkoztak arról, hogy a szerdai határidő előtt lehet megállapodás.
Egy másik kereskedelmi kérdés, amelyben megakadt az egyeztetés, az Oroszországból importált halak korlátozása. Egyes hírek szerint az Európai Bizottság eredeti javaslata teljesen kikerülhet a szankciós csomagból. Az egész import nagyságrendileg évi 750 millió eurós forgalmat jelent, ennek jelentős része fagyasztott tőkehal, amely többek közt halrudacskákba kerül. Ennek az importnak a betiltását a kiszivárgott információk szerint több tagállam, köztük Németország és Portugália is ellenezte.
Kaja Kallas az ülés utáni sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy megérti a tagállamok érveit, ugyanakkor a gazdaságra annak lenne a legnagyobb hatása, ha véget érne a háború. Ehhez viszont nyomást kell gyakorolni Moszkvára, és szerinte rövid távon meg kell tenni a szükséges lépéseket, hogy vége legyen a háborúnak.
Az uniós egység az orosz katonák vízuma kapcsán is akadozik. A háború évei alatt mintegy egymillió orosz harcolt valamilyen formában Ukrajnában, akik nyilvánvalóan biztonsági kockázatot jelenteken az EU számára. Észtország még márciusban kezdeményezte, hogy a teljes schengeni övezetből tiltsák ki azokat a személyeket, akik valamilyen formában aktívan részt vettek a háborúban. Ez ugyanakkor nem hozott osztatlan sikert. A hivatalos ellenvetéseknek van valós alapja, hiszen tényleg problémákat vethet föl a bizonyítás kérdése és annak az ellenőrzése, hogy melyik vízumkérvényező hol és mikor harcolt volna. Sokak szerint ugyanakkor inkább az áll a háttérben, hogy Franciaország és Olaszország, akik ma is éves szinten százezres nagyságrendben adnak vízumot oroszoknak, féltik a turizmusból származó bevételeiket. A felvetések nyomán az EU soros elnökségét júliustól betöltő Írország egy szűkebb javaslatot tett az asztalra. A hírek szerint arról sikerült megállapodni a tagállamoknak, hogy valamilyen korlátozást fognak hozni, de a részleteken még továbbra is dolgozni kell.
Ehhez képest már csak szimbolikus, hogy az orosz ortodox egyház feje, Kirill pátriárka most sem került fel a szankciós listára. Eddig Magyarország akadályozta, hogy kitiltsák az EU területéről a vallási vezetőt, aki az ukránok elleni háború kiemelt szószólója. Kirill egyébként részben a KGB-nek köszöntheti a karrierjét, és az egyház mellett az üzleti életben is sikereket ért el, becslések szerint 4 milliárd dolláros vagyona van. Magyarország helyett immár Bulgária aggódik a „vallásszabadságért” és akadályozza a szankcionálását.
Kaja Kallas az ülés után elmondta, hogy bizonyos egyhangú döntéseket sikerült meghozni: az EU 250 céget és személyt szankcionált most, köztük az orosz államhoz valamilyen formában kötődő, kibertámadásokért felelős személyeket, hackereket és cégeket is.
Az izraeli illegális telepesek elleni fellépésben sem sikerült előrelépést elérni. Izrael ugyanis egyre nyíltabban tesz lépéseket a ciszjordániai palesztin területek annexiójára, a nemzetközi jogot semmibe véve. 2023. október 7-én a Hamasz terrorszervezet megtámadta Izraelt, több mint ezer civilt meggyilkolt, ezután kezdődött a gázai háború. Ezalatt, és a gázai tűzszünet bejelentése óta is Ciszjordániában Izrael illegális telepek sorát létesíti, ezzel egyre inkább aláássa egy életképes Palesztin állam esélyét is. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szélsőjobboldali koalíciós partnerei szerint joguk van a palesztin területekre is, ezért ott telepeket létesítenek, a palesztinok jogait semmibe veszik, miközben a szélsőséges izraeliek lényegében büntetlenül támadják a palesztin civileket is. Az EU ugyanakkor alig tudott érdemi lépésekben megállapodni ez ellen: bár mindenki elismeri, hogy a nemzetközi jog szerint ezek a telepek illegálisak, de az EU továbbra is folytat kereskedelmet ezekkel a területekkel: áruk és szolgáltatások is érkeznek a kontinensünkre, és bár elvileg magasabb vámokat kellene ezek behozataláért fizetni, a valóságban még ezt sem mindenhol tartják be.
Több tagállam már régóta sürgeti, hogy egy az egyben be kéne tiltani a kereskedelmet az illegális telepekkel, de döntés még nem született. Az egyhangúságot igénylő szankciókon túl kereskedelmi korlátozásokat is lehetett volna hozni, de ebben is inkább az időhúzást választotta az Európai Bizottság az elmúlt időszakban. A vámok és egyéb kereskedelmi korlátozások elfogadásához elég lenne úgynevezett minősített többség is, vagyis nincs szükség egyhangúságra. A hétfői ülésen a hírek szerint többen voltak azok az országok, akik a kereskedelmi korlátozásokról szóló javaslat kidolgozására kérnék fel a Bizottságot, de kérdés, hogy meglesz-e a megfelelő többség egy döntéshez.
A lassúság oka sokak szerint részben az, hogy az Európai Bizottság elnöke, a német Ursula von der Leyen - a teljes német politikai elithez hasonlóan - nagyon is elnéző Izraellel szemben. A Bizottság gyakran hangoztatott érve az volt, hogy nem éri meg javaslatokat tenni, ha azokat sosem fogják elfogadni, mert nincs meg hozzá az egység. A másik gyakran hangoztatott érv, hogy az uniós fellépéssel csak az izraeli szélsőségeseknek adna muníciót az EU az októberi választások előtt.
