Végre hátradőlhetünk, a magyar demokrácia kint van a vízből a következő ezer évre (a globális klímatagadó patrióta szárazságpolitika eredménye nagyon is garantált). Ízlelgessük, öblögessük, gargarizáljuk a mondatot, akár egy Tévémicimaci Balázs: a Fidesz mindent meg fog tenni azért, hogy a kormány ne korlátozhassa a politikai véleménynyilvánítás szabadságát Magyarországon. Hát, mit is mondhatnánk.
Tényleg meg vagyunk mentve, de könyörtelenül. Ha akarnánk se tudnánk ezek után választási autokráciába süllyedni, mert a Fidesz résen van, áll a vártán, akár egy felcsúti cövek.
Szűköl minden emberijog-sértés miatt (bár az jogsértést erősen súlyozza, Sulyokozza.)
Azt ugyan nem teljesen értjük, hogy ha a Fidesz most mindent képes megtenni a politikai véleménynyilvánítás szabadságáért, akkor kormányon miért csinálta az ellenkezőjét. Ha ugyan a semmit sem csinálás a mindent csinálás ellentéte. Miután azonban a Fidesz minden erejével, minden idegszálával, minden energiájával, minden törvényével, minden lopásával, minden propagandisztikus megszólalásával gyilkolta a politikai véleménynyilvánítás szabadságát, mégis inkább a legyilkolás lehet az ellentéte a minden-csinálásnak.
Nem igazán világos az sem, hogy a ciklusokon átívelő színtiszta fideszes Médiatanács mitől lett volna kiállás a politikai véleménynyilvánítás szabadsága mellett. Ahogy az sem tűnik annak, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét nem voltak képesek két éven keresztül behívni a köztévébe. Ezért viszont valóban képesek voltak mindent megtenni. Minden álló nap nem hívták, kitartóan és rendületlenül. És amikor éppen nem hívták az ellenzék aktuális vezetőjét, azzal a lendülettel neki is ugrottak a nem hívott politikus torkának (Császár Attila oknyomozását egyszer még tanítani fogják mint kerülendő attitűdöt), mert veszélyt jelentett a Fidesz hatalmára. A Fidesz jó, tehát az Ellenzék csak rossz lehet, gondolta Micitévémaci. Emlékezzünk egyperces döbbent csenddel a Karácsony Gergelyt texasi láncfűrészesként kettékérdező műsorvezetőnőre, Mészáros Katára, aki hajszálpontosan annyira volt kiegyensúlyozott, mint a Magyar Péterrel interjúzó bájos korrektség, Csete Beáta, vagy aki ugyancsak Magyart a Kossuth rádióban faggatta röviddel előtte, Kakuk L. Tamás. Ezekből a jóemberekből valósággal sütött az óriási kognitív disszonancia (11,23 Gajdics): ha ennyire nyilvánvalóan és gyalázatosan kormánypártiak voltak, akkor Magyar Péter nyilvánvalóan lótetű/poloska lehetett csak, de főleg feleségverő, magyarok-pénzét-ukránoknak-adó, az unokákat-egyesével-frontra-küldő, és hát szabadidejében óvodásátműtő kisiparos.
Mindezen azonban már túl vagyunk. A közmédiában az egypártpolitikától határozottan távolabb lépő, és a Fidesz egyszínű és leuralt pályájához képest mindenképpen kiegyensúlyozottabb közmédia-irányítás jön létre. De a Fidesz nem pihen, és főleg nem alszik.
Miután a közmédia két új nonprofit társaságának ideiglenes vezetésével egy ügyvédet bíztak meg, a gigantikus tökű Havasi szóvivő azonnal leszögezte (afrikai fecskék, szevasztök): a „magyarpéteri önkény” a sajtó- és véleményszabadságot is utolérte (Örkény, vigyázz!), merthogy tiszás ügyvédi invázió van, jól fizető pozíciókba kizárólag tiszásokat tesznek.
És mi tulajdonképpen örülünk a Fidesz reakcióinak. Egyrészt a fideszes őszinteségre Kr. u. 1456 óta semmi esély: aki ciklusokat áthazudott, nem most fog őszinteségi rohamot kapni, a kihallgatás előtt. Másrészt amíg a fideszes reflexek semmit nem változnak, addig az egypárt népszerűsége masszívan zuhan a semmibe, és ez garancia arra, hogy kétszáz méter mélyre temesse őket a kollektív emlékezet.
És most néhány szót a magyarpéteri önkényről. Célszerű először is a fogalmakat tisztáznunk, mert ha a szeleburdi, pszeudodebil nemzetipolitikus-nyelvet használjuk, akkor semmire sem megyünk. Így tesz az igazságszolgáltatás is, nézi-nézegeti a törvényhelyeket. Nézi a fogalmakat. Úgymint: spájszer, rablókulcs, mackó (nem a csacsi, öreg medve), halmazat, rigli, nyereségvágy, vádalku, közpénz jelleg. És nincs mese, a fogalmakból nem enged. Ezért könnyen azt találhatja (Polt úr után 2026-ban), hogy az Orbán-kormány a Barátság vezeték leállása miatti vélt zsarolást akarta megtorolni az ukrán pénzszállító lefogásával és a megannyi sanyargatással. Sanyargatás, istenem, micsoda szó! Már-már szép találat a NER kontextusában: hogy megörülhetett a kis O. V. is, amikor hatévesen először meglátta az ebben rejlő lehetőséget! A megtorlás, az ukrán lépés rosszhiszeműségét valószínűsítő orbáni vélelem mint olyan számos nyilatkozatból kitetszik, csak össze kell rakni a mozaikokat. És most már nem kell totális debilitásban utaznia szegény ügyészségnek, gondolkodhat és nyomozhat is akár, hogy a főkolomposból gyanúsított legyen, és ha beigazolódik a gyanú, akkor vádlott és elítélt, szépen sorban.
Bár őszintén szólva kicsit sajnáljuk, hogy a magyarok tizenhat (plusz iksz) évének elrablása önmagában nem büntetőjogi kategória. Hogy ennek az egésznek, amit kormányzás ürügyén műveltek (vö. országsanyargatás), nem evidencia a büntetési tétele, iksz év, szigorított. Uniós források nem hazahozatala általi kórházi fertőzés során bekövetkező halál, tízezer rendbeli. Dopeman és Tóth Gabi (hol a művészünk) ideológiai megfontolású támogatásával elkövetett ízlésficamítás és közízléssértés, öt év felfüggesztett. Vidnyánszky Attila országra szabadításával elkövetett valóságos közbotrány, mellékbűncselekmény: egy valaha tehetséges beregszászi rendező megölése kinevezéshalmozás eszközével.
És akkor mi történik: kiderül, hogy Szijjártó miniszter, aki egy külön bejáratú IBUSZ-irodának nézte a külügyi tárcát, csak a tavalyi évben 19 darab utazás során 2 milliárd 36 millió 759 ezer 693 forintot bírt elkölteni a bizonytalan kimenetelű kapcsolatépítésre. Uniós kapcsolat szétcseszve, és a keleti kapcsolatnak is a hálátlan végén. A végén mégis mi szoptuk meg, de legalább nagyon drágán. Mire mit mond a Fidesz? Szijjártó Péter mindenki által tudottan Európa legjobb külügyminisztere volt. Ezt mondja. Alig várjuk, hogy lássuk a tisztelt bíróság arcát, amikor valóságiszonyos közleményekben magyarázzák a bukóra áll bizonyítványt.
És a végére egy kérdés a Tisza helyreállítási műveletét megvilágítandó: ha a Fidesz jelentősen túltolta azt a bizonyos biciklit, akkor a bicikli visszatolását túl lehet-e tolni?
Élő magyar nem látott még ilyet, válasz sincs rá. De figyelünk a biciklire. És végre képes lesz a figyelemre a közmédia is a kognitívdisszonancia-repesztő estimese-mondás helyett.
