Magyar Péter megpendítette, hogy szeptembertől se okosórát, se mobiltelefont ne lehessen használni az Országgyűlés plenáris ülésein. Ezen felül a laptopokon se fusson más, mint a törvényhozással kapcsolatos honlapok. Mindezt azzal indokolta, hogy semmi ne vonja el a képviselők figyelmét az ország ügyeiről. Na, akkor ezt egy kicsit szétszálaznám.
Első körben leszögezném: alapvetően egyetértek a felvetéssel. Ugyanakkor a figyelem nem elsősorban technológia, hanem akarat kérdése. Ha az ember nem akar odafigyelni, képes egy pontot nézni a falon olyan elszántsággal, mintha az univerzum legfontosabb kérdésére keresné rajta a választ. Vagyis nem a telefonon fog mindez múlni. A szabály tehát önmagában nem garancia a magasabb színvonalú parlamenti munkára.
A másik indok, amire többek között „szexi” Takáts Péter is utalt, hogy így nem tudnák egymást videózgatni az ülésteremben. Ha ezért tényleg külön szabály kell, az önmagában elég szomorú látlelet a politikai kultúráról. Azért a plenáris ülés mégsem egy TikTok-stúdió vagy valóságshow-forgatás. Ennek nem törvényi előírásnak, hanem magától értetődő minimumnak kellene lennie.
Amiért mégis támogatható a felvetés, az inkább a példamutatás. Ha már az iskolákban korlátozták a mobiltelefonok használatát, akkor a politikusoknak sem ártana megmutatniuk, hogy rájuk is hasonló szabályok vonatkoznak. Van azonban egy pont, amelynek nem sok értelmét látom: az okosórák teljes kitiltása. Ennek egyszerű oka van: a baj nem válogat. Bárkivel előfordulhat, hogy egy sürgős hívás vagy üzenet azonnali reakciót igényel. Az okosórák ráadásul elsősorban értesítésekre valók, nem hírfolyamok pörgetésére vagy videózásra. Így tehát a szabály lehet szigorú, de a parlamenti munka minőségét végső soron nem a tiltások, hanem a hozzáállás határozza meg.