A Klik, azaz a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár 2011-es kezdeményezésére 2012-ben alakult meg, célja az iskolarendszer centralizációja volt. Ebben markánsan megjelent, hogy a minisztérium gondolkodásában a közoktatás rendszerében egy hatalmas, áthidalhatatlan szakadék húzódik.
A rendelkezés ugyanis végérvényesen kettévágta a 2011. évi köznevelési törvény szerint egységes közoktatás világát óvodákra és iskolákra. Ezzel megszűnt a lehetőség a fokozatos, személyre szabott átmenetekre. A mottóként megfogalmazott elv, a gyermek mindenekfelett való érdeke ezen a ponton is sérült.
Egy fenntartó mind felett
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ kialakulása körüli diskurzusban többek között felbukkantak az iskolafenntartó kistelepülési önkormányzatok pénzügyi nehézségei, és így jogosnak is tűnt, hogy az állam átvállalja ezeknek az intézményeknek a fenntartását. A falvak, kistelepülések óvodái és iskolái a vidék fejlődése szempontjából létfontosságúak. Ám végül nemcsak ezek, hanem minden nem egyházi és nem alapítványi iskola fenntartója is a Klik lett.
Ellentétben a névadó kultuszminiszterrel, Klebelsberg Kunóval (1875–1932), aki az iskolarendszer robbanásszerű felfejlesztéséről vált híressé, a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ inkább ellehetetlenítette napi működésükben az iskolákat. A majdnem kétszáz tankerületből álló hálózaton az addigi gyors beavatkozásokat igénylő működések végtelenül lelassultak.
Az átbürokratizált közoktatás felső szinten teremtett új munkahelyeket, közben pedig a tanárok bére hónapokat késett. Az önállóságukat is fokozatosan elveszítő pedagógusokat a státustörvénnyel röghöz kötötték, végül a tiltakozás jogát is elvették tőlük.
Hiába racionalizálták később ezt a gigantikus, vízfejű szervezetet, negyedelték le a tankerületek számát, és nevezték át a fenntartót Klebelsberg Központra, jót már nem tettek az oktatással. A pénz továbbra is hiányzott a rendszerből, illetve nehézkesen csordogált le a magas szintről, így például a napi működéshez szükséges eszközök is hiányoztak, beszerzésüket elutasították.
Dönthessenek az érintettek
Jogos a felvetés az új kormány részéről, hogy eltörölje ezt a tankerületi rendszert. De vajon az önkormányzatok felkészültek rá, hogy visszavegyék az iskoláikat? Az elmúlt években a központi kormányzat erősen megnyirbálta a bevételeiket, különböző elvonások és sarcok súlyosbították a települések addig is szűkös gazdálkodását. Érdemes ugyanolyan hirtelen visszapasszolni az iskolákat? Van megfelelő szakembergárda, például bérszámfejtő, akikkel a napi működés biztosított lenne?Mielőtt újabb áthidalhatatlan akadályt gördítenének az iskolák és fenntartóik útjába, először érdemes lenne megkérdezni az önkormányzatokat, melyikük venné vissza szívesen az iskoláját, középiskoláját, kollégiumát. Lehetne erre egy időablakot nyitni, mondjuk januártól áprilisig, amikor beadhatnák erre az igényüket. Az augusztusi alakuló nevelőtestületi értekezletektől éppen elegendő idő lenne rá, hogy a tanári kar, az igazgatóság és az önkormányzat együtt felelős döntést hozzon.
Ha van igény a visszavételre, érdemes lenne a tankerületek segítségével átnézni az anyagi és tárgyi feltételeket, akár egy mentort megbízni, hogy kísérje figyelemmel és lássa el jó tanáccsal az átadás-átvétel folyamatát. Így kiküszöbölhetővé válna, hogy egy önkormányzat erőn felül vállaljon iskolafenntartói feladatokat csak azért, hogy megmaradhasson a falu, helyben tanulhassanak a gyerekek. Ha pedig egy kistelepülés végleg nem tud forrást biztosítani az iskolájának, a tankerület maradhatna az intézményfenntartó.
Kisiskolák kivétele
Magyarországon az elmúlt években egyre kevesebb gyermek született, ami több ponton is érintette az iskolafenntartókat. Az erőltetett iskolakezdés ellenére csökkentek az osztálylétszámok, amit a forráshiány miatt tanulócsoportok összevonásával „orvosoltak”. Ezért tört felszínre újra és újra a javaslat az ideális, 20 fő körüli osztálylétszámok kialakítására, sőt akár még kisebb létszámra is olyan osztályokban, ahol tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek tanulnak.
Fillérekből is lehetne jobb a közoktatás Magyarországon 1.Fillérekből is lehetne jobb a közoktatás Magyarországon 2.Ha az országhatáron kívülre nézünk, nem véletlen, hogy például Szlovákia magyar nemzetiségű településein a polgármesterek erőn felül is vállalják alapiskoláik megtartását, hogy ezzel is a szülőföldön tartsák a családokat.
Magyarországon is megvan a kultúrája a vegyes életkorú diákokból álló osztályoknak, különösen az Alföld tanyás területein. Erre módszertant dolgoztak ki, és a diákok, szülők megelégedésére végzik a tanítók a munkájukat.
Ilyen iskolák esetében lenne érdemes megtartani egy központi irányítási szervezetet, amely átveszi tőlük a gazdasági feladatokat, megkönnyítve, hogy az oktatásra fókuszálhassanak.
Amire a járvány megtanított
Minden, az utóbbi években született oktatási jelentés hangsúlyozza a magyar iskolarendszer töredezettségét, a sok iskola és a kevés szaktanár problémáját. Vannak térségek, ahol a felső tagozatban a tehetséges és tehetős diákok elvándorlásával egy-egy évfolyamon csak néhány diák marad. Nekik is szükségük lenne szaktanárra, és itt jelentkezik a kormányzat által évekig tagadott szakemberhiány.
A szülők természetesen a jó és a megközelíthető iskolát keresik a gyerekeiknek, ám ez sokszor napi több mint egyórás utazást is megkövetel. Az iskolabusz-hálózatot finanszírozási nehézségek miatt sok helyen megszüntették, a családok jó része pedig nem tudja mindennap hozni-vinni a gyermekét a távolabbi iskolába. Itt kaphatna fontos szerepet a Covid-járványhelyzet alatt keletkezett tapasztalatok becsatornázása a jelen probléma megoldásába.2020-ban a pandémia miatt elrendelt online oktatás váratlanul érte a társadalmat, de a tanárok rengeteg önfejlesztéssel és egymás segítésével hamar túllendültek a kezdeti nehézségeken, hatékony tanulási-tanítási stratégiákat alakítottak ki. Sajnálatos, hogy a járványveszély elmúltával ezeket a tapasztalatokat az oktatásirányítás a fiókok mélyére süllyesztette.
Ha ugyanis felhasználnák a szaktanárok online jelenlétét, akár Magyarország minden iskolája egy-egy bejelentkezéssel megkaphatná a legjobb tanároktól a tudást. Ehhez csupán internetkapcsolat kell, és bejelentkezni ahhoz a tanárhoz, aki épp aznap, abban az órában tanít, amikor a tanulónak, az osztálynak szüksége van rá.
Ha visszakerülhetnek az okoseszközök az iskolákba, amiről cikksorozatunk első részében már írtunk, akkor ehhez még eszközöket sem kell végtelen számban biztosítani az iskoláknak. Mind az elmélet átadása, mind a számonkérés megoldható digitális formában.És hogy mindez hol legyen, ahol nem kell utaznia sem egy diáknak? Erre is ott van a bevált megoldás, a szintén eltörölt tanulócsoportok, amelyeket hat éve tiltottak be. Bármelyik kistelepülésen alakítható lenne ilyen tanulócsoport, erre megfelelő lehet egy művelődési ház terme, egy helyiség a település meglevő oktatási intézményében, de szükség esetén akár egy tágasabb nappali is, ahol megoldható a diákok felügyelete, a digitális kapcsolathoz a segítségnyújtás, és a személyre szabott magyarázat is. Ehhez természetesen olyan tanárok kellenek, akik rugalmasan képesek változtatni. Mert tanárra a rendszer minden pontján szükség van.
