Az eddig elhangzó kritika csak kezdet, a németeknek most tényleg elegük lett Orbán Viktorból

Kiéleződött a vita Németországban arról, meddig tartható fenn az egyhangúság elve bizonyos témákban az uniós színtéren. Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke szerint a jelenlegi geopolitikai helyzetben az a rendszer, amelyben a leglassúbb tagállamok szabják meg a tempót, az EU-t pedig  kiszolgáltatottá teszi Washington, Moszkva vagy Peking nyomásának. Johann Wadephul német külügyminiszter ennél is egyértelműbben fogalmazott: szerinte az EU-nak a kül- és biztonságpolitikában át kell térnie a minősített többségi döntéshozatalra, mert különben nem tud valóban cselekvőképes nemzetközi szereplővé válni.

A vita hátterében az áll, hogy Magyarország hetek óta blokkolja az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós uniós hitel folyósítását, s jóváhagyását a Barátság kőolajvezeték működésének helyreállításához köti. Brüsszeli körökben az ügy azért vált különösen kényessé, mert a tagállami vezetők már a tavaly decemberi uniós csúcstalálkozón elvi megállapodásra jutottak a kérdésben, ám a hitel folyósításáról szóló végrehajtási lépéshez szintén teljes egyhangúság kell. Így egyetlen kormány is megakaszthat egy olyan csomagot, amely egyébként az EU biztonsága szempontjából is döntő jelentőségű lenne. Kaja Kallas uniós külügyi főképviselő ugyanakkor arról beszélt, léteznek kerülőutak, csak politikai bátorság kell hozzájuk.

Friedrich Merz kancellár az elmúlt hetekben az Orbán-kormány magatartására utalva többször jelezte, hogy az Európai Unió hitelességét és mozgásterét csökkenti, ha egyetlen tagállam belpolitikai vagy taktikai okokból közös döntések végrehajtását akadályozza meg. A márciusi brüsszeli csúcson Orbán Viktor magatartását „durva illojalitásnak” nevezte, és jelezte: meg kell vizsgálni, miként lehetne az Ukrajnának szánt hitelt Magyarország megkerülésével is életbe léptetni.

Friedrich  Merz szokatlanul kemény álláspontja egyébként a tavaly elfogadott német kormányprogramban is világosan megjelenik. A CDU/CSU és az SPD koalíciós megállapodása kimondja, a közös kül- és biztonságpolitikában javítani és gyorsítani kell a döntéshozatalt, ezért Berlin több minősített többségi szavazást akar lehetővé tenni az EU Tanácsában. A szöveg azt is rögzíti, hogy a konszenzusra való törekvés európai tanácsi elvével nem szabad visszaélni, vagyis arra felhasználni, hogy akadályozzák az EU zavartalan működését.

A kancellárnak több elképzelése is van a döntéshozatal felgyorsítására. Az első a szerződésmódosítás nélküli út: A berlini vezetés  használni akarja az úgynevezett áthidaló vagy passerelle-klauzulákat, amelyek bizonyos területeken lehetővé teszik az áttérést a minősített többségre. A második szint, hogy teljesen ki kell használni azokat a reformokat, amelyeket a jelenlegi szerződések még megengednek. A harmadik, hogy ahol ez kevés, ott a Merz--kormány nyitott az EU-szerződések módosítására is az uniós alapszerződés 48. cikke alapján. Emellett erősebben támaszkodnának a megerősített együttműködésre, vagyis arra, hogy az integrációra kész országok egy része gyorsabban haladjon előre, miközben az ajtó nyitva marad a többiek előtt.

A koalíciós megállapodásban arra is kitérnek, hogy Németország arra alkalmas esetekben kormányközi formátumokat is használna, például a francia–brit–német E3-at, akár nem uniós államok bevonásával. Ez arra utal, hogy Berlin nem várna minden ügyben a 27-ek teljes intézményi egyetértésére. Merz márciusi, a Bundestagban elhangzott beszédében konkrét területeket is megnevezett: gyorsabb uniós döntéseket vár a versenyképesség javításában, a bürokrácia leépítésében, a tőkepiaci unió és az integrált energiapiac előmozdításában.