Születésének 80. évfordulóján a Népszava hasábjain Verbai Lajos írta meg részletesen Mayer Arnold élettörténetét, felelevenítve emberi méltóságát és forradalmiságát, mindezt az unoka visszaemlékezése egészítette ki.
1906. szeptember 8-án született Tőketerebesen. Élénk, okos gyermek volt, már ötéves korában írt, olvasott, számolt. A család arra törekedett, hogy taníttassák; nehéz körülmények között, de kitűnő eredménnyel végezte el a kereskedelmi iskolát. Gyorsírásból országos bajnokságot nyert, így sikerült később parlamenti gyorsíróként elhelyezkednie. Érdeklődött a történelem és különösképpen a politikai irodalom iránt. Miskolcon éltek, itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1930 szeptemberében nagy éhségtüntetést szervezett az SZDP, Mayer Arnoldot kommunista jelszavak hangoztatásáért letartóztatták, és 10 hónapi börtönre ítélték. Kiszabadulása után Budapestre került. Ifjúmunkásokat szervezett marxista szemináriumba Pest környékén, és belépett a szociáldemokrata párt V. kerületi szervezetébe, ahol frakciók alakultak ki. Deák György és Mayer Arnold főleg ifjúmunkásokat és diákokat magában foglaló frakciója a kommunista párthoz vonzódott, de tagadták a függetlenségi mozgalom alkalmasságát a fasizmus megdöntésére; a proletárdiktatúra megteremtését tartották időszerűnek. A csoport élénk propagandatevékenységet folytatott főváros szerte 1941-ben, jelszavakat festettek a falakra, röplapokat terjesztettek, de megkezdték a fegyverek, lőszerek és robbanószerek felhalmozását is. Mindeközben menekülő zsidóknak szereztek lakást, munkát, a későbbiekben iratokat hamisítottak számukra.
A rendőrség azonban a csoport nyomára bukkant, egy beépített ügynök buktatta le őket, a nyomozás során összesen 241 gyanúsított ellen folytattak eljárást. Mayer Arnoldot és Deák Györgyöt halálra ítélték. A családjaik kérelmet nyújtottak be, ennek hatására az ítéletüket életfogytiglani fegyházra változtatták. A szegedi Csillag börtönben, a váci fegyházban, majd a komáromi Csillag-erődben raboskodtak, majd 1943-ban a szovjet csapatok közeledtével Dachauba szállították őket. Deák Györgyöt egy sortűzben lábon lőtték, ő halottnak tettette magát, így végül túlélte a poklot, Mayer Arnold azonban meghalt tífuszban 1945. február 14-én – másfél hónappal a koncentrációs tábor felszabadítása előtt. Túlélő betegtársai hálával említették, hogy őket ápolta, amíg maga lábra tudott állni.
Mayer Arnold emlékét Budapesten, a Victor Hugo utca 6. szám előtt őrzi botlatókő.
