A nemzetbiztonsági kockázat neve: Orbán Viktor

Mindinkább bizonyossá válik, hogy az ukrán pénzszállítók elleni akció a legfelsőbb politikai szinten jóváhagyott és/vagy elrendelt művelet volt. Mint az újságírók oknyomozásából kiderült, az akciót már hosszabb ideje készítették elő. Erre utal, hogy a magyar titkosszolgálatok az érintetteket hosszabb ideje megfigyelték – külföldön, Ausztriában is. Korábban a magyar hatóságoknak hivatalosan is tudomásuk volt a szállítmányokról, sőt azok bonyolításában az egyik NER-lovag, Garancsi István cége is részt vett. A konkrét esetben a szállítmányt a határátlépéshez kapcsolódóan a NAV ellenőrizte és mindent rendben talált. Végül pedig a szándékos, tervezett előkészítést támasztja alá Lázár János nyilatkozata: –  Nem véletlenül csináltuk (...) amíg nincs olaj, a pénz itt marad.

Egy ilyen akció hosszas előkészítést igényel. A titkosszolgálatoknak jelentős erőket és speciális képességeket (operatív figyelés külföldön) kellett mozgósítaniuk, ami hosszabb előkészítést, tartós végrehajtást és jelentős munkatársi állomány bevetését igényli. Biztosra kellett menni, hogy a TEK által az alacskai pihenőnél állított „csapda” működjön, azaz a konvojt figyelni kellett magyar területen is, és folyamatosan jelezni a kommandónak a haladását.

Milyen büntetőjogi vonatkozásai lehetnek az ügynek?

Felvetődik a Btk 314. §-a szerinti terrorcselekmény elkövetése: „Aki abból a célból, hogy a) állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön (…) bűntett miatt (…) büntetendő”. Lázár János már idézett kijelentése alapján megállhat a terrorcselekmény tényállása. Még csak nem is alapesetben, mivel a kommandós akciót a TEK-esek hajtották végre. A terrorcselekmény elkövetési magatartása a fenti paragrafus (4) h) pontja alapján a Btk 365. §-a szerinti rablás lehet, annak is minősített esete, hiszen azt felfegyverkezve, fegyveresen, csoportosan követték el, nagy értékre.

Az, ahogyan az elfogott ukrán szállítókkal bántak (beleértve a cukorbeteg ukrán szállítónak a tiltakozása ellenére beadott injekciót), kimerítheti a Btk 301. §-a szerinti bántalmazás hivatalos eljárásban, a 303. §-a szerinti kényszervallatás, továbbá a 304. §-a szerinti jogellenes fogvatartás bűntetteit. Az erőszakos beinjekciózás miatt a cukorbeteg szállító életveszélyes állapotba került, ami a Btk. 164. §-a szerinti életveszélyt okozó testi sértés. Ez a módszer egyébként színtiszta orosz titkosszolgálati modus operandi, elsősorban a GRU-ra (orosz katonai hírszerzés) jellemző. Csak nem szakmai ötletet és segítséget kapott a TEK ennek az elvégzéséhez?

Az, hogy miután fegyvert nem találtak az őröknél, így a B terv lépett életbe, és a NAV-ot utasították pénzmosás gyanúja miatti eljárásra, felvethetné a hamis vád (Btk 268. §) lehetőségét. Felvethetné, de csak akkor, ha a hatóság közölte volna azt a tényállást, ami alapján elrendelték a nyomozást. Ilyen közlésre azonban nem került sor.

Nemzetbiztonsági szempontból értékelve az esetet, az a legfontosabb, hogy a magyar hatóságok nem nemzetbiztonsági, hanem ÁLLAMBIZTONSÁGI akciót hajtottak végre. A műveletnek nem lehetett a célja az ukránok okozta nemzetbiztonsági kockázat elhárítása. Ukrajna ugyanis nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot Magyarország számára. Sőt. Azzal, hogy eredményesen védekezik az orosz agresszióval szemben, egész Európa és benne Magyarország biztonságát is védi, erősíti.

A TEK-es akciónak egyetlen célja volt: mesterségesen olyan apropót teremteni, amellyel Ukrajna veszélyként állítható be, és ezt a kampányban felhasználva javíthatók Orbán Viktor újraválasztásának esélyei. Így tehát sem a TEK-et, sem a titkosszolgálatokat nem a nemzetbiztonsági törvényben meghatározott funkciók és feladatok érdekében vetették be.

Sokkal súlyosabb azonban, hogy nemzetközileg is még jobban megrendül a magyar jogrenddel, jogállamisággal kapcsolatos bizalom. Megerősödik az a benyomás is, hogy Budapest az orosz érdekek egyértelmű kiszolgálójaként mindent hajlandó megtenni Ukrajnával szemben. Végül felerősíti azt a félelmet, hogy a Karmelita – a választási vereség lehetősége miatti pánikban – megkísérli valamilyen provokációval a választások elhalasztását.

Ezt az aggodalmat támasztotta alá a Washington Post minapi értesülése. Az amerikai lap birtokába került egy nyugat-európai hírszerző szolgálati jelentés, amely szerint az orosz külső hírszerzés (SZVR) azt javasolta Budapestnek, hogy egy Orbán Viktor elleni megrendezett merénylettel kíséreljék meg a magyar miniszterelnök hatalomban tartását. Az ötletnek nemcsak a bornírtsága hihetetlen. Hanem elsősorban az, hogy alátámasztja: szoros politikai és titkosszolgálati, szövetségesi együttműködés van Orbánék és Putyinék között.

A nemzetbiztonsági kockázatok között van egy további, kifejezetten titkosszolgálati vonatkozású is Minden ország végez hírszerzést az érdekeinek megfelelően, ellenfeleinéál és a szövetségeseinél is. Az, hogy ez mennyire érzékeny egy-egy relációban, függ annak mértékétől, „hogyan”-jától. És természetesen alapkövetelmény, hogy nem szabad lebukni.

Az osztrák megfigyelés nyilvánosságra kerülésével ez bekövetkezett. Ami különösen súlyossá teszi az ügyet, az az, hogy egy EU-tag területén történt, és olyanokra irányult, akik egy osztrák bankkal álltak jogszerű kapcsolatban.

A bukás egyben reflektorfénybe állította, hogy a magyar szolgálatok rendelkeznek külföldi figyelési képességgel és ezt használják is a szuverén Ausztria területén. Ez pedig azt eredményezi, hogy éppen a szövetségeseink elhárításai fognak nagyobb figyelmet szentelni Magyarországnak.

Egy ilyen súlyú akció – különösen, hogy egyértelműen kampánycélokat szolgál – kizárólag úgy tervezhető meg és hajtható végre, ha abban a „parancsnoki lánc” teljes vertikuma részt vesz: Orbán Viktor miniszterelnök, Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát illetve a titkosszolgálatokat irányító miniszter, Bíró Marcell nemzetbiztonsági főtanácsadó, Farkas Örs, a titkosszolgálatok közvetlen irányításáért felelős államtitkár, Hajdu János, a TEK főigazgatója, továbbá a résztvevő titkosszolgálatok főigazgatói, műveleti főigazgató-helyettesei. Tudhatott az ügyről Szijjártó Péter külügyminiszter, valamint Pintér Sándor belügyminiszter. Utóbbinál azonban – tapasztalt szakemberként – valószínű, hogy kételyei lehettek a célszerűséggel kapcsolatban.

A felsoroltak esetében felmerül, hogy elengedhetetlen lenne büntetőjogi felelősségük (felbujtó, bűnsegéd) vizsgálata. Politikai felelősségük, valamint Magyarország nemzetbiztonságának kockáztatása miatti felelősségük mindenképpen igen súlyos.

Így az áprilisi választás nemcsak a kormány- és rendszerváltásról szól. Egyik legfontosabb tétje, hogy kiakolbólítsa hivatalából azt, aki a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot jelenti Magyarország számára: Orbán Viktort.