Nem tudom, hogy azok közül, akiknek ez az írás szól, lesz-e akár egy is, akihez eljut. A Mi Hazánk szimpatizánsai valószínűleg nem olvassák ezt a lapot. És a politikai buborékokban élő emberek - mint "szavazók" - nem beszélnek egymással.
Jó ideje vannak családok, ahol a szülők és gyerekek, vagy éppen a testvérek, unokatestvérek politikai értékvilágukban eltávolodtak egymástól, és a családi összejöveteleken van elég más téma. Akadnak munkahelyek, lakóközösségek, ahol az emberek már nem beszélgetnek közéletről – de tisztelik egymást. Nyilván egyszerűbb „nem beszélgetni” arról, amiben egy világ választ el minket a másiktól.
Most azonban jön a húsvét és a tavaszi szünet, amikor találkoznak a családok. És a közösségi médiában nemcsak politikai buborékok szerint szerveződnek az emberek. Szóval: bármilyen reménytelennek tűnik is, kérem az olvasót, adja át mi hazánkos ismerősének, rokonának ezt a cikket vagy a tanulságát.
Figyelem: nagy a kockázat, hogy a „Mi Hazánkat” ellopják. Mármint Orbánék. Ellopják, ahogy annak idején Magyarország legrégebbi jobboldali politikai mozgalmát, a kisgazdapártot is.
Aki már nem emlékezik: 1998-ban az első fordulóban leadott jobboldali szavazatok egyharmadát hozta el Torgyán József pártja. Hogy mit igért a Fidesz, nem tudjuk pontosan, de az biztos, hogy sem a törvényhozás, sem a kormányzás terhéből/öröméből sem kaptak egyharmadnyit a kisgazdák. És a ciklus végére valahogyan eltűntek
Pedig azok a körülmények, amelyek elég régen indokolttá tették, hogy a kistelepüléseken másfajta jobboldal szerveződjön, mint a közép és nagyvárosokban, nem változtak. S hogy a Fidesz mennyire látja el az érdekképviseletüket, arról nem is érdemes beszélni: a földtámogatásokat Mészáros Lőrinc-féle kliensek viszik el, amig egyáltalán léteznek – mert a Fidesz addig dolgozik, amíg végül az sem jön majd az EU-ból. Ellopták továbbá a KDNP-t: a párt szava a Fideszben kimutathatatlan. A Fidesz egyik főideológusa demens vénembernek nevezte a pápát, a kormánypárt szembekerült az európai kereszténydemokrácia legfontosabb pártjaival.
A Mi Hazánk szavazói láthatóan indulatos emberek. Dühíti őket, hogy büntetlenül lehet lopni. Hogy meg lehet erőszakolni a gyerekeket. Dühíti őket, hogy ez egy következmények nélküli ország. Ezért ellenzékiek – pedig juthatott volna a húsosfazék mellett nekik is hely, amennyit a Fidesz osztogatott a közbeszerzéseken. Kérem, tegyék a szívükre a kezüket: bíznak-e eléggé pártjuk vezetőiben ahhoz, hogy kimondják, a Mi Hazánk frakció semmiképpen sem lép majd koalícióra a gyűlölt Fidesszel? Nem lenne biztonságosabb, ha ezt a hibát nem is lenne lehetőségük elkövetni?
Tudjuk, a mi hazánkosok számára elképzelhetetlen, hogy olyan pártokra adják a voksukat, amelyek a baloldali múlt felelősei. De most van olyan alternatívája a Fidesznek, amely nem ilyen. Vagy: ha még a Tiszára sem akarnak szavazni, maradjanak otthon. Ne vállalják a kockázatot, hogy szavazatukkal közvetve hozzájárulnak: a muszkavezető bűnözők kezében maradjon a mi közös hazánk.
A szerző egyetemi tanár.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
