Langyulatjelentés
petyhüdt a… zászló, penészes a szózat
némely hályog lehullt, de ezer más’ kitart
támaszt a média a biliben vihart
(ott vagyunk, ahol vége van a lónak)
puffogni most, ha eddig nem zavart?
de mégis: hallgatni csak, helybenhagyólag?
így országol sok kapzsi, álszent hólyag
– méltatlan tárgy ez, de hát fogva tart
fullad itt minden közhelygyűjteménybe
viszolyog majd minden utód, ha felnő
nem parázslik dac, nem pislog remény se
papagájtorkú, cinkos „rétorok”
nincsen cash itt, hiába fenn az ernyő
farkcsóválás, nyáladzás, mélytorok
Sejtkonzílium
szavakban nem szűkölködöm de
a vers az más a vers az kegyelem
miközben a világot s magam figyelem
talányosan hallgat a föld göröngye
hűs esti szélben ideleng a kérdés
de a rög füvet nem választ nevel
a test miközben romlik mégiscsak felel
kor és a kor fecskendi bele mérgét
sejtjeid megtanácskozzák jövődet
meddig lakhat tagjaidban melegség
– tervekkel s félelmekkel nem törődnek
(ez úgysem elméd választása lesz)
a csend báb de nem néked érleli a lepkét
szó persze van de válasz… (tán a vers?)
