anorexia;versek;

Lárai Eszter: Egy anorexiás naplójából

Fekete-fehér; Hajcsár és a szolga; Lépcsők

Fekete-fehér

Ez itt fekete-fehér
ez itt fény és árnyék
eszem-e, vagy nem
egy igen vagy mégsem.
Ez itt ön-gyártott pokol
a fény is úgy vagdal
minden fénysugár átdöf
csontvelőmig és túl.
Ez egy gyilkos játszma:
          önmagamat
éheztetem halálra
ki érti ezt, hogy miért
mért teszem ezt magammal
senki sincs, aki tudná
a választ kérdésemre.

Hajcsár és a szolga

Kíméletlen vagyok magammal
én vagyok a hajcsár és a szolga
a rabszolga
az éhező rabszolga loholván loholva
a könyörtelen számok tudója
adót vetek ki minden csepp joghurtra
ötszáz méter, ezer, tízezer lépés
már felsétálhattam volna a Holdra.
Nincs kegyelem, nincs könyörgés
a hajcsár nem nézhet félre
a szolgát nézi le.
Lenézi a szolgát, lenéz:
nem látja magát benne.

Lépcsők

Róni a folyosót fel-le
lesni mi lakozik bennem
látni a vágyat mi megöl
felszeletel elemekre
a lépcsőkön fel-le járni
tíz emeletet tízszer megmászni
még hogyan ragozzam a lábam?
robogó vonatok vonzásában
vágyni a vágynak végét