A jelenlegi társadalmi közhangulat, melyre a mélységes megosztottság a jellemző, szinte szétfeszíti a hétköznapok normális létezését. Orbán Viktor elhíresült beszéde a budai Várban, melyben azt fogalmazta meg, hogy a haza nem lehet ellenzékben, politikai értelemben kettéhasította az országunkat. Megjelent a közbeszédben a “mi és ők” fogalma, és ennek negatív hatása egyre érezhetőbb, ahogy közeledünk a választásokhoz.
Az elmúlt időszakban szociológiai értelemben összegyűlt a Fidesz menesztését követelő kritikus tömeg, mely megtalálta Magyar Pétert, aki rendkívül jó érzékkel ragadta meg a kínálkozó lehetőséget. A regnáló hatalom eleinte lesajnálóan próbálta félvállról venni az új folyamatot, és szinte tudomást sem vett erről a mozgalomról. De mára teljesen más helyzet alakult ki. Nyár óta Orbán és hű fegyverhordozói kommunikációs offenzívát indítottak, melyben az ő hatalmuk megkérdőjelezhetetlen volta áll a középpontban.
Érzik, hogy a 16 éves országlásukból nagyon sok embernek elege van. Bajban vannak, és tudják, hogy nagyon sok a vesztenivalójuk. Politikai legitimációs bázisuknak jórészét elveszítettek, hiteltelenné váltak.
A egyik központi kommunikációs erejüket a család fontossága és a gyermekek védelme jelentette. De nem mondtak igazat a Szőlő utcai ügyben, amikor azt állították, nem volt 18 év alatti érintett. Napról napra jönnek az ezt cáfoló, drámai vallomások. Emellett komoly gondokkal küzd a közoktatás és az egészségügy. Hankó Balázsnak és a nyegle Takács államtitkárnak egy normális demokráciában már régen el kellett volna hagynia a politika színpadát.
A rakéta gyorsaságú gazdasági növekedés igére már régen szertefoszlott. A Fitch a napokban leminősítette az országot, és az ígért 3,4 százalékos GDP növekedés helyett 2025-ben talán elérjük a 0,4 százalékot. Ezzel a közösség sereghajtói közé kerültünk, hiszen az Európai Unió tagországainak növekedési átlaga várhatóan 1,4 százalék lesz.
Marad a rendeleti kormányzás adta lehetőségek kihasználása. Addig, ameddig kommunikációs eszközökkel fenntartható a háborús pszichózis, a fenyegetettség érzete és a védelmező kormány ethosza - legalább a választásokig. Az orosz-ukrán háború befejezésének időpontja beláthatatlanul messze van, de a Fidesz legfontosabb kampányeleme most a béke követelése és a fenyegetettség érzésének fenntartása. Természetesen nem állítom, hogy a Fidesz háborúpárti lenne, de a legközvetlenebb szomszédunkban zajló tragédiát felhasználja a választások előtti “belpolitikai háború“ eszközeként.
Ám a béke fogalmát, csakúgy, mint a magyar nemzeti szimbólumokat az ellenzék teljesen átengedte a Fidesznek. Ez nagyon komoly politikai hiba volt! Retorikai és kommunikációs szinten az ellenzék nem használja ki az ebben rejlő politikai lehetőségeket. Csak néhány példa a lehetséges ellenzéki kommunikációra: “a háború a a Fidesz kommunikációs üzemanyaga”; “a béke nem a plakátok és újság címlapok hatására jön el, hanem a tárgyalóasztalok mellől érkezhet meg"; “aki mindennap a háborúról beszél, az nem a békéért, hanem a félelem fenntartásáért dolgozik”; “a Fidesz a háborúval kampányol - mi a társadalmi béke hirdetésével és megvalósításával fogunk kormányozni”.
Mindenkinek meg kell érteni, hogy a kampányidőszak nem a racionális érvek ütköztetését, hanem a politikai szimbólumok és az erős érzelmi hatások küzdelmet jelenti. A szervezetek szociológia értelmezése szerint is 16 év bármilyen hatalmi képződményt illetően nagyon sok. Megmerevedik a rendszer, kiiktatja a versenyt és kiépíti a saját klientúráját, valamint messianisztikus képzetekkel borítja be a társadalmi környezetet.
Cipolla meg a színpadról hipnotizálja a közönségét, de mar feltűnt Mario, nem pisztollyal, hanem egy normális, demokratikus társadalmat leíró könyvvel a kezében.
A szerző szociológus, könyvkiadó.
