A Fidesz hamisított egy Tisza programot. Ebben a Tisza 600 oldalon át leplezi le saját gonosz terveit. Az Indexhez került anyagban vannak színes ábrák és szamárfülek, ami tudvalevően a használat bizonyítéka. A frankhamisítás idején szorgos kezek gyűrögették a hazafias okokból hamisított bankókat, mégis, 1925-ben Jankovich Arisztid huszárezredest egy éber holland pénztáros az első bevetésen lebuktatta. A program hamisítói igazán tudhatták volna, hogy Schmitt Pál "álamfő" plagizálásának gondosan dokumentált felderítése óta a szövegelemző szoftverek is sokat fejlődtek.
Vannak odahamisított nevek is, a kormányfő innen látta, hogy a hamis dokumentum eredeti. Egyebekben abban bíztak, hogy mindegy is, mi derül ki, a baloldal elnyomó tervének leleplezése - ha lebuknak, ha nem- mindenképpen hoz valami politikai hasznot a Fidesznek, pont ahogy az adatszivárgásoknál és a hamisított videók esetében. Nem kell valaminek igaznak lennie, hogy ártson. A Tisza adót emel, és kész, ahogy Deutsch Tamás is megállapította. Hogy aztán azért kell-e adót emelni, mert nemzeti kormányunk már minden pénzt elvert, vagy mert a tiszások gonoszok, esetleg azért, hogy a propagandának könnyű témát adjanak, azt még nem lehet tudni. Vagy nem is kell, mi közünk hozzá.
Az egyik szakértő, akinek az aláírását odahamisították, minden megjelent hírt cáfolt: nem írt ilyen anyagot, nem Tisza-szakértő, hanem független, és különben is: a sas nem kapdos legyek után. Ő úgy a tizedik megrágalmazott, ámde független szakértő, aki nem a Tisza megbízottja, nem is felelős semmiféle programért, és természetesen legyek után sem kapdos. Az azért tudható, hogy ők a NER ellenfelei, akár pénzügyekről, oktatásról vagy egészségügyről, külpolitikáról lenne szó.
Mindazonáltal az a véleményem, hogy a kritikus szakértői értelmiség többet tehetne a változásokért, ha a maga által meghatározott keretek között, önmaga által koordináltan lépne fel. Nem a Tisza kérésére, ó dehogy. Néhány barátom még azt hiszi, hogy a Tisza megrendelését erőltetem. Pedig nem; például mert számomra 2021-2022 során, az Elegy nevű programkészítő civil társaságban világosan kiderült, hogy milyen hatalmas a távolság a választási kommunikáció és a szakértői javaslat között.
Talán helyes, hogy a Tisza szakértői előkészületei a nyilvánosság elől átmenetileg elzártan folynak - más a politikusok és más a szakértők felelőssége. Csakhogy figyelmeztetném a politikusokat: a mindig fontos bizonytalan választókat valószínűleg nem a kész program győzi meg, mert ilyesfajta anyagot nemigen olvasnak. Őket elsősorban arról kell meggyőzni, hogy a helyzet indokolja a kormányváltást. Ahogy egy olvasóm írta, volt már ilyen: 1956-ban, Petőfi Körnek nevezték és hatalmas érdeklődés övezte. A Petőfi Körben a hallgatósággal elsősorban a valóságot próbálták megértetni.
A valóság ismertetése, megbeszélése az az elem, amely összeköti a korábbi köröket a mai esélyekkel. Ma is csak kevesen tudják, mi van a paravánok mögött. Márpedig a pillanat haragja a gyermekbántalmazások és a tajtékos gazdagodás miatt vagy elég lesz a változáshoz, vagy nem.
Aki a valóságot közli, esélyt ad a hallgatóságnak a politikai részvételre. Egy mégoly tökéletes program erre ritkán képes. A kritikus értelmiségnek mindenekelőtt a tényleges folyamatokat kell bemutatnia. Nem a párt, hanem a hallgatóság kedvéért, amely most elsősorban arra kíváncsi, hogy miként történhet meg mindez velünk, a magánnyugdíjak elrablásától a kleptokrácián és az MNB 500 milliárdján keresztül az ellenzék dehumanizálásáig.
Aki ezt meggyőzően elmagyarázza, annak a programját is elhiszik - fordítva ritkán történik. A valóság folyamatos ismertetése bátorítja az ellenzéki közösséget, szellemi táplálékot ad, és frissen tartja a memóriát. Helyszíne lehet egy erős civil fórum vagy más is, csak elég sokan vegyenek részt, továbbá legyen nyilvános, szervezett és gyakori.
A megalkuvás, a politikusi paranoia és a gőg gyakran kiszorítja a bátor és közösségi célzatú értelmiségi fellépést. Ideje újítani: a mi sasunk igenis kapdosson legyek után.
A szerző közgazdász.