A perzsa állam gazdasága már egy idő óta igen súlyos válságjeleket mutatott, ezek azonban az utóbbi hónapokban különösen megszaporodtak, sztrájkok is nehezítették a mindennapi életet. Egy hónappal ezelőtt Dél-Iránban beszüntették a munkát a teherautósofőrök. A munkások blokád alá vonták a Hormuzi-szorosnál található kikötőket, főutakat és bekötőutakat, és így Bandar Abbasz, az ország egyik legfontosabb logisztikai és elosztóközpontja megbénult. A rezsimet legalább olyan váratlanul és felkészületlenül érte az akkori akció, mint a mostani Izraeli támadás. Arra pedig végképp nem számított, hogy a munkabeszüntetés az ország nagy részére gyorsan átterjed, nagy- és kisvárosokra egyaránt. Prominens támogatók csatlakoztak a munkások követeléseihez. Az elégedetlenség hátterében az áll, hogy Teherán korábban bejelentette, emelni fogja a benzin árát, és egyúttal csökkenti az állami támogatásokat.
A teherautósofőrök sztrájkja az izraeli támadások után sem szűntek meg.
A munkabeszüntetések az Iszlám Köztársaság belpolitikai és gazdasági válságának tünetei.
Teheránban ráadásul még ma is érezteti hatását a fiatal kurd nő, Mahsza Amini megölése utáni, 2022 szeptemberében kezdődött és hosszú hónapokon át tartó tiltakozási hullám. Miközben azonban az akkori tüntetéseket erőszakkal fojtotta el a hatalom, a mostani sztrájknál igyekszik békülékeny hangot megütni, ami meggyengülését jelzi. Ez néhány évvel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen lett volna, írja a Neue Zürcher Zeitung.
Iránt számára egzisztenciális kihívást jelent, a több párhuzamos válsággal való küzdelem. A teherautósofőrök kiesése már önmagában rendkívül súlyos következményekkel jár, hiszen ők gondoskodnak arról, hogy a legeldugottabb tartományokat is ellássák alapvető szükségleti cikkekkel. Az utóbbi időben néhány régióban már élelmiszerhiány is jelentkezett, ami katasztrófával ér fel a háborús körülmények közepette. De az átlag irániak is nehezen élnek meg az átlagosan 200 eurós havi fizetésükből az élelmiszer emelkedő ára mellett. Iráni középosztályról egyre kevésbé lehet beszélni, ma már a lakosság 60 százaléka nem tudja magához venni a napi ajánlott kalóriamennyiséget. Hasszan Rohani elnöksége alatt (2013–2021) az emberek több mint egyharmada élt a szegénységi küszöb alatt. Ez a szám mára már magasabb, bár pontos adatok nincsenek.
Őrizetbe vettek öt embert Iránban, azzal gyanúsítják őket, hogy a Moszad ügynökeiként „igyekeztek befeketíteni” az országotTrump egy utolsó esélyt adna IránnakMíg korábban a GDP-növekedés a 2010-es évek elején körülbelül 5-6 százalék volt, azóta átlagosan 0,5 százalék. Irán a saját termelésre támaszkodik, ez azonban messze nem fedezi a szükségleteket, és nem is tud minden terméket előállítani. Hiányoznak a beruházások, az infrastruktúra elmaradott, a munkanélküliség rendkívül magas, mutatnak rá szakértők. A lakosság ráadásul nem érti, hogy a rezsim az elmúlt évtizedekben miért engedhette meg magának, hogy drága fegyverekkel támogassa a külföldi terrorcsoportokat, miközben az iráni nép éhezett. Csak az elmúlt évtizedben Teherán 30-50 milliárd dollárt költött a szíriai diktátor, Bassár el-Aszad politikai túlélésére.
Ma már a lakosság mindössze tíz százaléka azonosul az Iszlám Köztársasággal, illetve a hajdani iszlám forradalom eszméivel. A rezsim tisztában van a számokkal, és a tiltakozásokra még nagyobb nyomással és elnyomással reagál. A rendszer, és mindenekelőtt a jóléti állam, a saját klientúrájának kiszolgálására van felépítve. Becslések szerint a lakosság körülbelül egynegyede közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik az államhoz, vagy köztisztviselőként, vagy más módon a rezsimnek elkötelezett – ami azonban nem jelenti automatikusan, hogy támogatói is, de a függőségi viszony fennáll.
Szijjártó Péter: 87 magyar és egy amerikai állampolgárt hoztunk haza a Közel-KeletrőlA szakértők eltérően értékelik az Iránnal szemben alkalmazott szigorú nemzetközi szankciók hatásait. Trump „maximális nyomásgyakorlása” és más nemzetközi büntetőintézkedések eddig nem vezettek a rezsim bukásához. Gazdasági szempontból azonban Teherán súlyos csapást szenvedett. Ez is az oka annak, hogy a rezsim egyáltalán belement a tárgyalásokba az Egyesült Államokkal atomprogramjáról. Washington meg akarja akadályozni, hogy Kína iráni olajat vásároljon, és ezzel pénzt juttasson Teheránnak. Összességében az olajeladásokból származó bevételek folyamatosan csökkentek Irán számára; míg 2018-ban még 42 milliárd dollárt tettek ki, egy évvel később már csak 13,5 milliárd dollárt. A jelenlegi helyzetből a Forradalmi Gárda profitál, amely az elmúlt években még tovább növelte befolyását, állapítja meg a Die Presse.
